Az utolsó napok
Mindenki más számára ugyanolyan volt ez a nap.
Egy fülledt kedd délután. A vonat beérkezett a Kiskunmajsai állomásra, úgy, mint ezelött már oly sokszor. Most korábban tért vissza, hiszen fel kellett készülni a másnapra, amikor minden eldől.
Ahogy leszállt a vonatról, az eső cseperegni kezdett. Nem esett, mégcsak nem is szitált, csupán csendesen hullott alá, mint az eltitkolt könnyek. Olyan könnyek, amelyek a valóságban nem törnek ki, csak a szív mélyén csordogálnak.
Sok emlék magával ragadta és ahogy sétált a Csontos Károly utcában, tudta, hogy ezt senki sem érti, nem érezhetik azt, amit ő. Végig futottak agyában az emlékek, és mire kiért a főutcára, addigra az eső már szakadt. Nem vette észre, bár teste érezte a vízcseppeket, mégsem foglalkozott a dologgal: a leke messze járt. A múltban volt éppen és felidézte azokat a dolgokat, amelyek meghatározták az életét ezen a helyen az elmúlt négy évben. Eszébe jutottak az első napok, a barátok, az ellenségek, a nagy szerelmek, minden, ami mássá tette az életét. Mindig is félt a változásoktól, és hiába várták a gondtalan napok, a nyár örömei. Nem töltötte el örömmel a gondolat, hogy nemsokára mindennek vége. Most utoljára tért vissza úgy, hogy tudja, még van valami kötelessége. Az utolsó alkalom volt ez, hogy egy megrakott táskát vonszolt végig ezen a városon, be a kollégiumba. Ezután már csak ki fog pakolni. És vissza soha.
Mindenen elmélázott és azt kívánta, bárcsak hosszabb lenne az út most az egyszer. Elszomorította a tény, hogy távol kerül olyan emberektől, akik az élete részévé váltak. Úgy érezte, meghal nélkülük. Félt. Félt az új élettől, amelybe hamarosan kilép. Azon gondolkozott a kollégiumhoz érve, vajon mikor jár erre legközelebb? Most még idetartozik, de ha majd évek múltán visszanéz, csak egy kedves vendég lesz. Most még szerves része az itt lévő csoportnak. De hamarosan elhagyja e helyet és a többi generáció számára már ismeretlen lesz. Az élet furcsa: Míg valami a világban nekünk mindent jelent, addig másoknak semmitmondó apróság... Így kezdődtek az utolsó napok.
-folyt. köv.-
Utolsó kommentek