Örömhír

Hát, eljött ez a szép nap, amikor ismét élvezhetem az internet nyujtotta dolgokat, így ismételten (a tegnapi, tegnapelötti csigatempóhoz képest) fénysebességgel mászkálhatok a weben és írhatok a blogomba is:) Rossz hír azonban, hogy ezek az idióta UPCsek kikapcsolták tévedésből a TVadást, így hát nem tudunk TVzni, de nekem az annyira nem is hiányzik, mert én azt amúgy sem szoktam-kivév a South Parkot, de az is van kiírva DVDre:).

☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺

Élménybeszámoló

Kedden tehát, ellátogatott az osztály médiás csoprtja Budapestre, ahol Petyával alkottuk a fogadó bizottságot. Az egész nap a mászkálásról és bolyongásról szólt, ami kb. annyit jeletett, hogy a Nyugati környékét 600x körbejártuk keresztül-kasul.

Az első állomás a Parlament volt. Ehhez többet nem is fűznék, mivel én rühellem a Parlamentet, bár mindenbizonnyal ez is csak azon előítélet(?)em miatt van, hogy a politikusok onnan irányítják ezt a szerencsétlen országot. Semmi értelmét nem láttam oda bemenni, csak annyit, hogy az összes vas dolgot levetették velünk szinte...Ráadásul a fél látogatást elköhögtem, mert rámjött valami köhögőroham,a mi azért van, mert valami szar iszonyatosan kaparja a torkomat néha, és ezért is nem mentem vissza Majsára, mert kicsit gázos lett volna átköhögni egy matek, vagy irodalomórát =(

A második megálló, ami iszonytosan tetszett, a Terror Háza volt. Ez a hely bámulatos és ami az egészben a legjobb volt: Tárlatvezetőre nem volt szükségünk, mert Petya mindenen átvezetett minket és mindenről sok okos dolgot mondott, és sokkal jobb volt, mintha valami olyan tárlatvezetőt kaptunk volna, aki már tökre unja, hogy 6896odjára kell elmesélnie, hogy mi miért van és hogy mi micsoda:)
Nagyon sok teremben voltunk, talán ha fel kéne sorolnom az összeset, akkor egy egy órás novellát vagy egy kisregényt is kiadhatnák belőle. Ami a legjobban magával ragadott, az nem tudom, hogy miért, de a börtön részleg volt. Nem mintha szadista lennék, hogy élvezzem a kínzóeszközöket, vagy ilyesmi, de valahogy magával ragadott a hely feelingje. Furcsa volt, hogy ahol sétáltunk, ott egykor embereket kínoztak különböző módszerekkel, egészen addig, amíg nem vallottak(akár olyan dolgot is, amihez halvány lila közük nem volt).
Láthattunk harci tankot is, és én még egy cigányzenekart is hallgattam a rádióban X)

A harmadik és egyben utolsó hely, ahova ellátogattunk, az az Ability Park volt.
Ez a hely nagyon szimpatikus volt, főleg azért, mert itt fogyatékkal élő emberek vannak, és az ő vezetésükkel mehettünk végig az akadájokon. A legjobban a sötét szoba tetszett, ahol különböző tárgyakat kellett megkeresnünk. Vicces volt, mert Petyával úgy döntöttünk, hogy leülünk az ágyra és megvárjuk, amíg mindenki mindent megkeres XD, aztán amikor az egyik segítő felszólalt, hogy "Na és vajon merre rejtheti a fegyverét?", akkor egy szimpla mozdulattal Petya kirántotta a pisztolyt a párna alól:D. Nagyon muris volt:)
Rendezgettük Hamupipőke életét is, de arra nem nagyon figyeltem oda, mert éppen néztem ki a fejemből...
Hála az égnek a 'Zozó Szigete' nevű helyhez nem volt szerencsénk, mert ha lett volna, akkor összetörtem volna az egészet, pusztán felebaráti szeretetből (ezt csak kevesen érthetik, hogy miért is), viszont megtapasztahattuk, hogy hogyan lesz a számból illat, az illatból szín, a sznből anyag, az anyagból pillangó, a pillangóból meg szám, a számból szabadság:)
A végén pedig kerekesszékkel mehettünk az akadályokon, amik nem voltak könnyűek, ezzel is azt hivatottak szimbolizálni, hogy egy kerekesszékes embernek mennyire nehéz közlekednie az utcán(rámpák, patkák, szegélyek, etc...)

A Nyugatinál mindenki betankolt a McDonald's-os kajákból, a merészebbek pedig sült gesztenyével próbálkoztak: "Csak az ízéért"

Nagyon élménydús nap volt, és hál' Istennek mindenki túlélte. Lelkes volt a csoport és örültem, hogy láthattam őket. A vonattól hazajöttem, megetettem Blanche-t és utána még sokáig nem tudtam aludni.