A kezdetek

Azon gondolkoztam, hogy hogyan is mesélhetném el a "zenetörténelmem". Aztán elkezdtem írni és a végén egy regény lett belőle. Így úgy határoztam, hogy 2-3 részletben publikálom a dolgot... Kezdjük a legősibb, leggázabb időszakommal

A zene számomra mindig is meghatározó volt!
A mai napig imádok zenét hallgatni, nem csak azért, mert a zene kifejezheti az ember hangulatát, erőt adhat, ésatöbbi, hanem azért is, mert a zene olyan korszakokra bonthatná az  életem, amelyek pontosan jellemezhetnék az aktuális érzéseimet, "világnézetemet", ami pedig a legfontosabb: mindegyik egy-egy emléket idéz fel bennem és mindegyik köt valami jó vagy esetenként rossz múltbéli dologhoz...

Hogyan is kezdődött?

Legelső emlékem a zenével kapcsolatban az, amikor még anno 10 éves korom körül elekzdtünk a rádióból felvenni a bátyámmal mindenféle muzsikákat XD. Ez elég vicces és jellemtelen volt, bár akkor még csak 10 éves voltam. Aztán lassan a bátyám is elkezdett érdeklődni egy stílus iránt, ami a rap volt... Természetesen, mint minden hugi, én is majmoltam őt, így Subb bass Monster-en és Bälgán nőttem fel. Ezekről a zenékről konkrétan az jut eszembe, amikor NBvel minden hétfőn mentünk nyáron az Omszki tóra, és mindig nagyon vártam ezeket a hétfőket, mert legalább kiszabadulhattam otthonról (és persze nem utolsó sorban nem kellett "szenvednem" az miatt, hogy miért ilyen gané a bátyám, hogy nem visz magával sétálni, amikor a haverjaival megy). Igen, akkoriban nem volt sok fogalmam a zenéről, így azt hallgattam, amit mindenki más.

13 éves koromban elköltöztünk Budapestről Soltra. Akkor már kezdett kialakulni a zenei ízlésem, bár még mindig elég elbaszott volt: a legelső lemez, amit NBtől kaptam egy NOX album volt, ami azért még elviselhető, bár azt szégyenlem, hogy még V-Tech-et is hallgattam egy kis ideig. Ez nagy vétek volt...
Bár annyira mégsem, mert ha belegondolok, akkor ehhez az időszakhoz is tartoznak emlékek. Talán  ezek már annyira nem szép emlékek, mert kb. ezek az általános iskolás szar éveimhez kötnek, a Groove House-al együtt. Utóbbi talán azért pozitívabb, mert azt jó barátoktól kaptam, akiket már korábban említettem. Ők Kati és Csabi, akik egy ideig a szomszédaink voltak és nem egyszer volt, hogy hozzájuk menekültem, hol az unalomtól, hol azért, mert nem bírtam otthon. Na, ők még megérdemelnének egy külön bejegyzést :).

Folyt. köv. - nyugi, ennél már csak jobb lesz! XD