Finita la Commedia: Babák

Hoze írta az ajánlót, én a beszámolót :D.

Pénteken elrángattam Vámpírt, hogy kúltúrálódjunk kicsit.
Az előadást a Tűzraktér nevű helyen néztük meg, este 7 órai kezdettel.
Ahogy beléptünk ebbe a közegbe, valahogy azonnal máshogy éreztük magunkat, mert annyira különleges és elvont volt a hely atmoszférája, hogy magával ragadta az embert.
Bántam is, hogy nem vittem fényképezőgépet magammal, mert már az "előtér" (tehát az udvar) is egészen lenyűgöző volt.

Az előadás sorozat kicsit késve kezdődött, de megérte a várakozást!
 

Az első műsor kicsit nagyon elvont volt:D, még nekem is. Az egész arról szólt, hogy egy nő mozgott fekete ruhában egy fekete vászon elött, úgy hogy a projektor mindenféle alakzatot, és számomra egy zagyvaságot vetített rá, ezt némi zajjal aláfestve... Na, ennél az előadásnál elgondolkoztam kicsit... Először is az járt a fejemben, hogy "basszus, jó helyen járok? Mi van, ha több terem is van és én egy tök másik előadáson vagyok?", a másik gondolatom az volt, hogy ez egy nagy hipnózis, és ahogy lemegyek lassan alfába, kimossák az agyam XD. Persze, ezt nem gondoltam komolyan, de kb. így hatott rám... Lehet, hogy ha nem ebben a tudatállapotomban néztem volna meg ezt az előadást, még be is paráztam volna és kifutottam volna a teremből XD. Azon is gondolkoztam még, hogy hogy bírja ki azt a művész, hogy az arcába világít egy projektor és ott tekereg elötte... Egyébknt ez még most is érdekelne :)
Egyébként nem volt rossz ez a darab, csak valahogy nehezen volt emészthető számomra. Nagyon jó mozgása volt annak a csajnak, aki ott "táncolt a vásznon" és néha teljesen úgy tűnt, mintha nem is lenne ott, hanem csak oda lenne vetítve, annyira együtt tudott mozogni a zenével és a eseményekkel, amik feltűntek mögötte.

A második műsor jobban bejött nekem, bár kevesebb szóval tudnám jellemezni, nem tudom, hogy miért.
Végülis számomra az jött le, hogy egy tükörrel, egy kanapéval és némi zenével mi mindent lehet elérni. Egy szintén nagyon jó mozgású lány táncolt, különféle alap szituációkkal megfűszerezve, rengeteg féle stílusban. Igazából számomra egy lázadó tinédzser képe jelent meg. Bevonta a játékába a közönséget is többek között egy fergeteges párnacsata keretében :D.

A harmadik műsorszám volt a lényeg végülis, ami miatt mentünk. Ebben nem volt semmilyen tánc, semmilyen extra motivum, "csupán" egy interjú volt Zoe-val, akit személyszerint nem ismerek, de azt tudom, hogy ha valaki, akkor ő művész, mert nagyon jó képei vannak és látszik, hogy átéléssel alkot. Két oldalon két nagyobb képe volt látható, és még néhány apró momentum (nekem a cica tetszett a legjobban^^) és végülis ez adta a keretet az interjú "színterének". Zoe nagyon sok igaz dolgot mondott, többek között kifejtette, hogy a művészek miért nem képesek bármilyen munkát elvállalni, hogy miért ábrázolja magát szomorúnk a művin, hogy a valóságot adja át az, és nagyon sok bölcs dolgot mondott arról is, hogy mi a baj az emberekkel, a vezetőkkel.

Bánhatja, aki nem volt ott, mert szerintem élvezetes műsor volt, még így a (számomra) nehézkes indulás ellenére is.

Sajnos képeket nem tudtam készíteni, nem csak azért, mert nem volt nálam gép, hanem azért is, mert nem hiszem, hogy nagyon szerettek volna, ha ott villantgatok, meg kattintgatok, így is elég gáz volt, hogy a telefonom elkezdett csörögni az egyik előadás alatt, holott lenémítottam.

Így ez most egy kép nélküli beszámoló, bár nem is baj, mert az ilyen dolgokat nem lehet képben megmutatni, az ilyeneket át kell élni^^.