Kimaradt a február

Nem kell aggódni, nem estem kómába :) Az életemben jelen volt "Február", de valahogy innen kimaradt... Nos, ezen másítani már nem tudok, de minek is... Tudom, hogy hanyag bloggernek tűnök (talán az is vagyok), de nem érzek kötelezettséget az iránt, hogy nap, mint nap írjak... inkább írok ritkábban, de szívből, mint minden nap,  csak azért hogy bárkinek is megfeleljek...

Most, hogy az elmúlt 2 hónapban már harmadjára vagyok beteg, gondoltam csinálok valami hasznosat is az egész napos henyélés, és House nézésen kívül ( = én, kérem gyógyulok, szorgalmasan, ahogy tőlem telik), és írok pár sort :) .

Itt nem sok változás van, a munkások újra fúrnak, és döngetnek a túloldalon: megint ledőlt egy épület velünk szemben, így már tényleg csak mi maradunk itt árván ezzel a kis társasházikóval a sok nagy között...

Várom a napsütést, és a jobb időt, mint mindenki ilyenkor és jelenleg annak örülök a legjobban, hogy most 4 napos hétvége lesz, ami kárpótol engem a múlt heti nem létező hétvégémért, ugyanis az elmúlt két napot munkával töltöttem. Panaszra azonban nincs okom: álom munka volt ez - nem volt monoton, és jó volt a társaság, ezért hát, egy szavam nem lehet :)

Sőt, hogy még jobbat mondjak, a tavasz meghozta a kedvemet a sportoláshoz... nem mintha eddig nem szerettem volna úszni, vagy biciklizni, most viszont nyomatékosan is alkalmam lesz rendszeresen bringázni, hiszen, ha minden igaz, holnap megérkezik a kerékpárom, amivel belevághatok majd a betondzsungel kanyargós ösvényeinek meghódításába ;)

Jessz :)

Most viszont, már hív az álommanó, úgyhogy álmodjatok Székelyeket! :)