Sajnos ezt a címet kellett adnom az elkövetkező bejegyzésemnek...

Nem szívesen, de úgy érzem, állást kell foglalnom ebben a témában. Zsancy, aki tegnap éjjel aludt utoljára bent a koleszban, ma elment másik iskolába. Ironikus a történet, már régóta tart. És épp ez a baj. Talán miattam van az egész, mert nem voltam vele elég határozott, talán ő miatta is, mert nem minden napi dolgok jártak az eszében, vagy talán csak annyi az egész, hogy meg van zavarodva, ami alatt nem pszichikai zavarodottságot értek, hanem lelki zavartságot. Tény, hogy akárhányszor elmesélte épp egy aktuális napját, azt mindenki más hallotta, még az is, aki nem akarta. Túl nyitott volt, és mindenkiben megbízott. Nem tartotta magában a titkait és ez lett a veszte. Sajnos ez az iskola tele van olyan DIÁKOKKAL, akiket nem akarok megnevezni, de AKINEK NEM INGE, NE VEGYE MAGÁRA! Sok ember kétszínű, mindenkinek azt az arcukat mutatják, amit látni akar,a háta mögött meg kibeszélik...Ez sajnos nem csak itt van így, hanem az emberiség nagy része ilyen.Ez csak az ösztönök miatt van így, hiszen mindenkinek az a célja, hogy minél több ember jó véleménnyel legyen róla. Ez nem azt jelenti persze, hogy mindenki kétszínű, hanem azt hogy vannak emberek, akik úgy próbálnak jó benyomást kelteni(vagy nem is tudom, hogy mi lenne ide az ideális fogalom), hogy tényleg igyekszenek segíteni a másiknak, szívvel lélekkel, vagy egyszerűen csak meghallgatják és adóznak neki annyival, hogy titokban tartják a dolgait. (Sajnos én eléggé nyersen voltam Zsanival őszinte nem egy esetben, és sokszor orrolt rám ez miatt, de én legalább a szemébe mondtam a frankót, és elfogadtam, hogy akár hetekig hozzám se szóljon, csak azért, hogy utána odajöjjön és azt mondja "Igazad lett") És van a másik szekció, amelyik csak információgyűjtés, vagy épp csak hátsó szándékcéljából barátkozik valakivel. Szerintem az elöbbi lenne a normális...De az itt nem megy... Tény, hogy Zsani blogbejegyzései néhol igencsak szókimondóak voltak. Talán ez is az én hibám, mert az én "példám alapján" kezdett blogot írni... Viszont én nem ebben a formában képzeltem el a dolgot. Most törölni akarja, de én azt mondtam neki: "Ne töröld, mert azzal csak azt bizonyítod, hogy tényleg csak azért csináltad ezt az egészet...Új dolgok felé kell orientálódni, könyvet ajánlani, zenét ajánlani..."

Számtalanszor mondtam neki azt, hogy mielőtt mond, vagy jelen esetben leír valamit, számoljon el tízig és aztán cselekedjen. Sajnos nem lehettem mindig mellette, és sokszor kijött belőle a haragja, de mindez csak azért volt, mert csalódott volt és kétségbeesett. Akik nem ismerik, azok csak egy mániákust látnak benne. De akik tudják, hogy milyen, azok tudják, hogy milyen jókat lehet vele nevetni (tegnap még utolsó este, annyira megnevettetett, hogy majdnem lefordultam az ágyról), milyen jókat lehet sírni a vállán, és hogy mennyire tud biztatni, amikor teljesen el van valaki keseredve.

Tisztában vagyok azzal, hogy az én blogomat (akár csak Zsaniét) bárki elolvashatja. Mindenért, amit itt leírtam, vállalom a felelosséget és ha akárki odajön hozzám, szívesen megosztom vele a nézeteimet, és azt, hogy mit miért gondolok.

Ez a cikk inkább azoknak szól, akik a háta mögött támadják, illetve a Dózsás tanároknak, akiknek úgy érzem egyrészt igaza van, másrészt viszont azt is meg kell nézni (Zsani, ezt ne bántásként vedd, kérlek), hogy milyen kaliberű ember írta azokat a bejegyzéseket. Zsani egyszerűen egy hangulatember, és ha egy kicsit is belegondolunk...Akkor sokszor vannak hirtelen és komolytalan ötletei/gondolatai.

Ezzel én be is fejezném, és csak annyit kérnék mindenkitől, hogy csak a jó dolgokra emlékezzetek, mégha lesznek emberek, akiknek nehéz lesz is...