Az emberek folyton változnak. Azonban vannak dolgok, amelyek körülöttük változnak és ezért vagy tudnak tenni, vagy nem akarnak tenni annak érdekében, hogy változzon a helyzet.

  Negyedikes vagyok. És az elmúlt két napban jöttem rá arra, hogy mennyi emberrel eltávolodtunk egymástól. Van köztük olyan személy, akivel bár sajnálom, hogy nem beszélek hosszú ideje, de annyit már nem ér a szemembe az ember, hogy ápoljam vele ezt a baráti kapcsolatot, mert annyira eltorzult, hogy már nem akarok kezdeményezni nála. Úgy vagyok vele, hogy ha neki fontos a barátságom, akkor majd megkeres, bár erre nem hajlik az illető, általában érdek dolgok miatt szólít meg az utóbbi egy évben...

  A másik széria több emberből áll: Ők azok, akikkel egykor nagyon - nagyon jóban voltam, de mára már valahogy velük is "lealacsonyodott a kapcsolatom" annyira, hogy mára már csak egy puszi-puszi, "hogy vagy? ...tényleg?..." dolgok vannak, szóval elvagyok velük, de már nem akkora a kötődésünk egymáshoz, mint egykor. Sajnálom, hogy velük is így alakult a helyzet, az igazat megvallva, nagyon nincs időm semmire hétköznaponként. Ennek köszönhető az is, hogy már vasárnap óta itt vagyok bár, mégis van olyan barátom, akivel tegnap találkoztam először, kedden(!) ebben az igazán nem nagy kollégiumban.

  A harmadik réteg, akiket megneveznék, azok a barátaim, akik mindig is közel álltak hozzám, manapság viszont már szinte meg sem tudjuk szólítani egymást. Ma megtapasztaltam, hogy milyen érzés az, amikor egy jó baráttal, akivel egy jó ideje nem beszéltél, csak álltok egymással szemben és kínosan hallgattok, mert azt se tudjátok, mit is mondhatnátok egymásnak. Regivel nagyon jóban voltam, azonban a nyár alatt valami történt velünk. Nem tudom, talán az, hogy egyszerűen nincs időnk egymásra. Pedig én nagyon szeretném. De ez a mai kínos hallgatás, ez szörnyű volt. Nem mondom, hogy nem az én hibám. De valahogy úgy érzem, egyikünk sem kereste a másikat. 
A másik személy, akit kiemelnék, Danika, a fogadott öcsém. Úgy érzem, őt is elvesztettem, és nem tudom, hogy visszakaphatom-e. Valahogy vele is érezhetően máshogy alakulnak a dolgok, mint régen volt. Nem szereti a társaságot, akikkel vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy én más lettem. Ugyanúgy szeretem őt és azért még, mert nem értünk egyet néhány dologban, úgy érzem, összetartozunk. Hiányzik a régi kisöcsém, akivel annyiszor összebújtunk, egymás karjaiba sírtunk, vagy nevettünk... Akivel annyi hülyeséget csináltunk...
 

Szeretném megoldani, de nem tudom, hogy lehetne-e. Mindenesetre nem tudom, hogy létezhet-e olyan, hogy egy barátság kihűljön... és ha igen, akkor újra lehet-e melegíteni...?

Mi történt?....mi történik?.... elvesztelek titeket? Mit kéne tennem?...Mit kéne tennünk?