Mint tegnap említettem, Szegeden jártam, nem épp kiránduulás céljából, de a város szépségét nem tudtam nem megcsodálni.
Első ránézésre, ahogy beléptem a város "légterébe", rögtön úgy érztem magam, mintha kb az 1940-es években lennék, annyi különbséggel, hogy itt jár villamos, busz, és troli is.
Az első dolog, amire rájöttem, hogy akárcsak Pesten, itt is központi szerepet tölt a villamos és a troli busz is. Akárcsak egy mini Budapest, bár Szegedben van valami plusz, ami különlegessé teszi. Nagyon tetszettek az épületek. Ez adta azt a 20. század közepe feelinget.
Röviden néhány szót Szeged városáról:
Szeged és környéke az újkőkor (Kr. e. 5000) óta lakott.
A magyarság letelepedését elősegítette a táj változatos – legeltetésre, vízi életre, hajóközlekedésre egyaránt alkalmas – összetétele. Először egy 1183-ban kelt oklevélben említik Szegedet (Ciggedin) a marosi sóhajózással kapcsolatban.
A tatárjárás idején a város lakói a közeli mocsarakba menekültek, majd a veszély elmúltával visszatértek és újra felépítették lerombolt városukat.
1525-ben és 1526-ban a török sereg átvonult a városon, kifosztotta, majd 1542/43 telén elfoglalta. A török hódoltság idején a szegedi nép jelentősen szétszóródott. Az el nem menekült lakosság, vagyis Szeged népének jelentős része leginkább Alsóvároson, a ferences Havas Boldogasszony Templom körül húzódott meg, és halászattal, illetve állattartással foglalkozott.
A város 1686. őszén szabadult fel a török uralom alól. Ekkor 2000 lakosa volt.
1715-ben visszakapta szabad királyi városi rangját. 1719 május 21-én megkapta szabadalomlevelét és a jelenleg is használt címerét III. Károly Királytól. Ezt a napot a város polgárai Szeged Napja-ként ünneplik minden évben.
A szegediek fontos szerepet játszottak az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. 1849-ben Szeged volt a forradalmi kormány utolsó székhelye, Kossuth itt mondta el utolsó nyilvános beszédét 1849. július 12-én, s Bălcescuval ugyanitt, a Klauzál téri Kárász-házban 1849 júlis 14-én írta alá a magyar–román békülési tervet.
Az 1879. évi árvízkatasztrófa Szeged történetének kiemelkedő eseménye. A március 12-ére virradó éjjelen a Tisza a petresi gátat átszakítva elöntötte a várost, ami gyakorlatilag a teljesen elpusztult: az 5723 házból csak 265 maradt épen, és 165-en az életüket veszítették. A város 70 ezer fős lakosságának nagy részét más településekre költöztették, csak mintegy 10 ezer szegedi maradt a városban.
A ma csillagbörtönként közismert Szegedi Királyi Kerületi Börtönt 1885. január 1-jén adták át rendeltetésének.
Röviden és tömören ennyi, még többet a Wikipedián találhattok, ha esetleg érdekelne valakit bővebben a dolog:)
Ha véletlen oda csöppennétek, akkor mindenképp áldozzatok legalább 1 órát a várrosnézésre, mert nagyon magával ragadó tud lenni!
Szegedi vili (tud olyan szar lenni, mint a Combiiiiiinó :S)
Szegeden őshonos a Disznófejű Kolbászhernyó! Ez a parányi lény általában a külvárosban található meg, de néha parkokban is fellelhető XD
Utolsó kommentek