Valójában a pénteki Wet Lips koncertről szólna ez a bejegyzés, de az egész nap úgy alakult, hogy muszáj megírnom az egészet.

A nap teljesen jól kezdődött, minden szokványos volt, elmentünk vásárolni húsvétra, miegymás, aztán hazamentünk, bla bla… ezután kezdődött csak a nap!
Délután Hozet rendhagyóan felköszöntöttük névnapja alkalmából. Nagyon édes volt, ahogy örült a meglepetésnek és ezért minden köszönet Dórinak és Kyarának szól a tökéletes megszervezésért. Dóri még sütit is hozott, ami nagyon fincsi volt^^.
Ezután célba vettük a Gyárat. Épp ideje volt a részemről, hiszen már rég nem voltam ott, ideje volt hát a látogatásnak. Amikor odaértünk, síri csönd volt és már-már azt hittük volna, hogy nem lesz semmi, felcsendült a muzsika, így megnyugodhattunk, hogy a Music Factory most is üzemelni fog.

A koncert nagyon jó volt, hallhattunk ismert Wet Lips számokat és mivel egy Skandináv est volt a koncert kerete, sok északi feldolgozást is hallhattunk, pl. a Rasmus No Fear című számát, aminek én személy szerint nagyon örültem, de volt még Deathstars, és HIM is. Orcoo és Lin különszámában a HIM Wicked Game című dalát adta elő, ami nagyon jó volt, és szerintem mindenkire nagyon nagy hatással volt.
A koncert végén egy Orcoo által szerzett dalt is eljátszottak a srácok, amire Pszicho és Petya élvezettel ’Sztrájkolt’J.

Egyszóval a koncert fenomenális volt és bár volt némi technikai gubanc, azért minden jó volt és jót buliztunk.

A fellépés után nem sokat akartam maradni, mert eléggé szarul voltam (ma sem vagyok jobban), így hát nem is sokat táncoltam, inkább csak ücsörögtem.
Nagy poén volt az, amikor Ellynek elkezdtem csokit keresni, mert éhes volt és mire megtaláltam Petyát, aki a csoki hollétét tudta, addigra Ellyék elmentek, így megettük a Twixet és azon poénkodtam, hogy mi lenne, ha Elly visszajönne, vagy kiderülne, hogy el se ment, én meg ott állnék egy üres Twixes zacskóval XD.
Mivel nem voltam a topon, elindultunk haza.
Az éjszakai buszon, komolyan mondom, élmény utazni. Felszállt egy cigány família, és amikor le akarták őket tessékelni az ellenőrök, elkezdtek ott könyörögni, (mert ugye jegyük természetesen nem volt) hogy „Hádde mi Békásra megyünk, gyajj, tezsvírem, legyen már egy kizs szíved, engeggy minket addig menni”…meg hogy „mílesz a gyerekkel, uthúl van egyedű’…”. Addig könyörögtek ott, sírtak ríttak, az egész busz tőlük zengett, hogy az ellenőrök nem baszták le őket onnan. Bezzeg, ha nekem nem lett volna jegyem, nemhogy lezavartak, de még jól meg is bűntettek volna…

Ennyit a hazaútról. Amikor azt hiszem, hogy ma már semmi nem történik, minden fasza lesz, hazamegyünk, csinálok valami kaját, aztán alszunk reggelig, mint akiket agyonvertek, akkor kell rádöbbennem, hogy nem tudok bejutni a lakásba. Mint utólag kiderült, anno NB elfelejtett egy kulcsot odaadni, ami a bejárati ajtóhoz tartozik. Erre csak azért szombat hajnalban derült fény, mert eddig az a zár nem volt becsukva, csak a többi...
Petyával csövezünk a lakás előtt és azon gondolkozunk, hogy most mi a francot csináljunk. Természetesen NB nem vette fel a telefont a munkahelyen, mert hát minek is vegye fel, csak engem lehet szidni, hogy nem vagyok sosem elérhető.

 Aztán egy idő után végre felvette, bár ezzel sem sokra mentünk, mert kb. csak annyi értelme volt, hogy az instrukciói által fél órás küszködéssel betörtünk magunkhoz.
Azon csodálkoztam, hogy nem jött ki egy szomszéd sem egy fejszével, akkora zajt csaptunk, meg persze káromkodtunk. A legviccesebb az volt, amikor Petyát fel kellett vennem a hátamra, hogy elérje az ablakot, na meg én is voltam az ő hátán és attól fostam, hogy elveszítem az egyensúlyom és dobok egy hátast a második emeletről XD.

Végül is bejutottunk, nagy küzdelmek árán, de még ekkor sem volt vége a balszerencsénknek.
Gondoltam csinálok valami kaját, mielőtt lefekszünk, erre nem elvágom a középső ujjamat egy ablaküveggel? Patakzott a vér a kezemből, de legalább jobban mutat, ha bemutatok valakinek XD.
Mondanom sem kell, hogy a vacsorát Petya fejezte be és kb. utána ki se merészkedtünk a konyhába reggelig, mert ezt a 3-4 órát átkozott óráknak „neveztük ki” és nem akartuk, hogy még levágjuk valami testrészünket, vagy megbasszon minket az áram XD. Inkább aludtunk másnap délig :)

Hoze mit sem sejtett a meglepetésről...:) 

Aztán lakoma és befigyelnek Dóri sütijei is^^ (nyamm...:P

Alex kemény ezekkel a piros szemekkel XD