Ígéretemhez hűen adtam ezt a címet legújabb bejegyzésemnek.
Az ok, hogy hamarabb nem írtam, teljesen egyszerűen annyi, hogy akárhányszor próbáltam feljönni a blog.hu-ra, általában egy hanyatt vágott sünt bámulhattam, mellette a poénos, de egyre elcsépeltebb és módfelett idegesítő "a blog.hu jelenleg Sünetel" felirattal. Így hát sem írni, sem olvasni nem volt módom a blog.hu-n. Érdekes, hogy ez a felállás csak az iskolában volt így, ki tudja?... Talán letiltottak, kinézem belőlük XD....
Szomorú történet, nade most vége van és újra itthon vagyok, itt az ideje tehát egy kettős beszámolónak, amivel már lógok egy ideje.

Előre tekintem, hogy sajnos képekkel nem nagyon szolgálhatok, mert voltam olyan hülye, hogy fényképezőt nem vittem magammal, sem anyámékhoz, sem Ben Joeékhoz.

Nos, akkor kezdjük....

Solt

Múlt héten, hétfőn családi látogatást tettem, ami annyit jelent, hogy anyámékhoz mentem, ha már az anyáknapja, anyám névnapja, hugom szülinapja elmaradt...
Rendben oda is értem, kisebb késéssel. Ezen hugom ki is akadt rendesen, holott neki azt sem szabadott volna tudnia, hogy egyáltalán megyek, dehát eljárt mindenkinek a szája...
Igazából nem sokat mesélhetek, minden ugyanolyan volt, mint amikor legutóbb mentem, talán annyi kivétellel, hogy annyira berúgtam tesómmal, mint még soha:)
Igazából ez már kellett, mert ilyet még mi nem csináltunk, és egész felemelő volt, nameg legalább nevettünk is együtt egy kicsit:)

Egy 10 perces utat egy óra alatt tettünk meg, nem tudom, hogyan... Valószínűleg túl sokat pihentünk a szakadó esőben XD.
Visszalátogattam az általános iskolába is. Mindenkinek leesett az álla, hogy "hú, hogy megnőttél, hogy megváltoztál..."... Ex osztályfőnököm mint mindig, most is rohant hazafele, igazából már megszoktam tőle, hogy nem sokat tudok vele beszélgetni. Nade, erről nem ő tehet, mindenesetre örült nekem. Nem úgy, mint a sok kormos, meg paraszt a suliban. Nos, igen, sosem örvendtem nagy népszerüségnek általános éveim alatt. Már akkor kilógtam a sorból, így nem nagyon szerettek... Hát, hogy még most megláttak, természetesen jöttek a záporozó "bókok" a sok kapafogú cigánytól és sok Solti fasza gyerektől, akik királynak érzik magukat a szemétdombjukon... Ezeket a dolgokat nem nagyon vettem fel, mert igazából azok az emberek, akik ezt mondják, ott fognak meghalni öregen, nem fogják semmire vinni, mert életképtelenek, és semmi hajlandóság nincs bennük semmire...
A buszt majdnem lekéstem, mert amikor Laca tesóm vitt a buszmegállóba a biciklijén, akkor leesett a gyűrűm és elhatároztam, hogy addig nem mozdulok, amíg nem találom meg. A kitartásomnak meglett a jutalma: Kb. 20 perces bősz keresés után megtaláltam és úgy örültem neki, mint majom a farkának :).
Nagyon mást nem tudok mondani, igazából Solton velem nem sok minden szokott történni, odamegyek, ott vagyok, hazajövök, ennyi.

Jánoshalma

Szerdán hazajöttem Soltoról, kipihentem magam és szombaton útrakerekedtem, hogy eleget tegyek Ben Joe meghívásának, Jánoshalmára.

Meglepett, hogy meghívott, sosem gondoltam volna, hogy odakerülök valaha, főleg, hogy a barátságunk eléggé viharos/volt.
Természetesen a vonatot majdnem lekéstem, nem én lettem volna, ha simán elérem, de ez most tényleg önhibámon kívül volt. NB ért későn az állomásra, így ott álltam a jegypénztárnál, de jegyet venni nem tudtam. Már Petya♥ akart jegyet venni, amikor NB befutott. Szóval, épphogycsak, de elértem a vonatot.
Az út, az egy külön élmény volt. Elmentem Kiskunhalasig, eddig nem is volt gond, mert azt az útvonalat ismerem. De amikor elindultunk Kiskunhalasról, meglepetések tömkelege várt rám XD.
Először is, a kalaúz azt mondta, hogy majd a 3. megállónál szálljak le Halastól számítva. Az első megálló ok volt, teljesen megálló kinézete volt. Nade a második állomás az konkrétan egy bódé volt a sínek mellet XD. Ez azért bezavart, főleg, hogy én alapból olyan ember vagyok, akinek egy megálló minimum úgy kezdődik, hogy van peron :D.
Na akkortól már be voltam parázva, hogy "juj, mi lesz, ha túlmegyek...?", úgyhogy sík ideg voltam, de hál' Istennek, ült mellettem egy csaj, aki elmagyarázta, hogy "igen, ez egy megálló volt, és a következőnél kell majd leszállni...":)
Rendben, akkor itt is vagyunk...leszálltam (lőször nem tudtam eldönteni, hogy melyik oldalon szálljak le, mert a két oldal ugyanolyan volt :) ), megnyugtató volt látni, hogy mostmár biztos nem megyek rossz fele, mert Ben Joe várt az állomáson.
Rövid vásárlás és séta után megérkeztünk, és megismerhettem Nárciszt, Jázmint, az apukájukat, Szabit és Szabit akik nagyon kedvesek voltak velem. Elég gyorsan pörögtek az események: Játszottunk lélekrablós társasjátékkal, amiben senkinek nem kellett a dobostorta fegyveremXD, és mindenki a 8 éves kislányra pályázott XD .
Este elmentünk a kocsmába, ahol jól elvoltunk. Mindenkinek bocsi, akit megcsörgettem, igazából nem emlékszem már, hogy kiket pontosan, de aki visszahívott, az kaphatott egy hatalmas "Csá!"-t a telefonba XD . Nem keveset ittunk tehát, a hangulat jó volt, majd lassan támolyogtunk hazfelé. Sajnos kötnöm kellett volna egy életbiztosítást, vagy veszélyességi pótlékot, mert útközben véletlen kaptam egy méhenvágást + egy sebet az alkaromra. Najó, annyira nem volt vészes, az jó kedv elnyomta a fájdalmaim :D .
Másnap délután tértem magamhoz és nem igazán voltam használható állapotban. Olyan voltam, mint egy zombi, hát, másnapos voltam, na. Viszont a  kínai kaja, amit ettünk, jót tett a gyomromnak (főleg, amikor este még egy erős paprikát is kaptam bónuszba... :P )

Ennyit, röviden és tömören Jánoshalmai látogatásomról:)

Köszönöm a meghívást, jól éreztem magam, remélem, majd viszonozhatom, monjuk egy hasonló meghívással és egy SM's-el XD. Mármint a kávézóra gondoltam, még mielött valaki félreértené :P...

Hát, megszöltem ezeket a beszámolókat is, igazából zet csak azok fogják értékelni valamire, akik érdekeltek a dolgokban, akinek nem volt része a dologban, az sokat nem tud majd hozzászólni, dehát, kellenek az ilyen bejegyzések is néha.