Az alsóbb évesek már számolják vissza a napokat, hogy mennyit kell még iskolába jönni. Bizony, nekik már csak két tanítási hét van hátra, és szabadok lesznek, mint a madár.

Mi is számoljuk bizony, bőszen a napokat és egyre kevesebb időnk van a szóbelikig.
A mentális felkészülés az érettségire megy, van aki tanulással készül fel, és van, aki mással... Nos, egyenlőre én is csak a lelki felkészülést hajtottam végre, és rászántam magam, hogy mostmár itt az ideje mélyen belefúrni magam a tételekbe.
Hellyel-közzel hozzá is kezdtem a dologhoz, ami annyiból állt, hogy elolvastam az Apostolt, amíg ideértem Majsára a vonattal.

A kollégiumban az élet mostanában számunkra teljesen más. Sokszor, mint pl. ma is fekszek le az éjszaka közepén, mert alahogy késő délután, és éjszaka aktívabb vagyok... Tételeket dolgozok ki, tanulgatok és olyan cselekedeteket végzek, amiket más nappal. Persze délben én is felkelek, de ezt a szunyálást behozom azzal, hogy hajnalban fekszek le.

Általában mindenki szeret sokáig aludni és legkorábban 10 órakkor lehet negyedikest látni a kolesz folyosón. Aztán beindul az élet valamelyest: Délelötti filmnézés, közben kajálás, aztán jöhet a tanulás (már akinek), majd ebéd (igen, én ekkor kelek fel), majd megint film, vagy tanulás, aztán fél kettő magasságában elkezdenek beszálíngózni az alsóbbévesek és megindul a nyüzsgés. Olyankor senkinek nincs esélye sem tanulni, csak délután 4 után, amikor kezdődnek a tanórák. Én általában akkor fekszek le egy délutáni alvásra, hogy aztán este újult erővel felkeljek és nekiálljak a mindenféle teendőimnek... Aztán eljön az este nagyon késői része, amikor itt ülök a gép elött, tételeket dolgozok ki, blogot írok (máramikor beenged...) és lassan elálmosodok, és elmegyek aludni, hogy holnap egy ugyanilyen körforgás vegye kezdetét, annyi különbséggel, hogy holnap jön Petya♥ és vele leszek délután 5ig.

Így zajlanak a mindennapok tehát, egy negyedikes számára. Stressz van, viszont megvan a szabadságunk is valamelyest arra, hogy úgy alakítsuk a napjainkat, ahogy nekünk jól esik. A felelősség a miénk, és ezzel a felelősséggel gazdaságosan kell bánnunk...

(A nempublikus részeket majd bankett után írom meg XD)