Egy időre legalábbis. Mostanában túl sok negatív dolog ért, és a sok kis, vagy éppen nagy rossz felgyülemlett bennem, aminek az lett a következménye, hogy arra jutottam, hogy az élet nem nekem való valami. Igazából a látszat kurvára csal; mindig én húzom a rövidebbet... Lehet, hogy nomádként kellene élnem valami dzsungelben, vagy barlangban. Lehet, hogy úgy élnék, mint egy ősember, de legalább nem csalodnék, és nem érezném szarul magam, mint oly sokszor az elmúlt hetekben....

Most egy darabig mellőzöm a blogírást, az msn-t, talán még a telefonom is kikapcsolom... Valahogy nem érzem jól magam, nem érzem azt, hogy itt lenne a helyem. Azon elmélkedek mostanában, hogy a sorsom miért nem tett valahova odébb, akkor talán megkímélt volna a sok szemét dologtól... Na, dehát, mindenkinek megvan a maga keresztje, ezt vinni kell...
Fogalmam sincs, hogy mikor adok magamról életjelet, mindenesetre nem lesz végleges ez a dolog és remélem, hamar visszatérek... Igazából nem egy emberben csalódtam az elmúlt 3 hónapban, olyanokban is, akikre nem is gondoltam volna, és olyan emberekben is, akikről mindig is tudtam, hogy milyen a természetük....

Egy biztos: az élet nem olyan, mint a hollywoodi filmekben; a jó mindíg megszívja, a rossz pedig örül, mint majom a farkának....