Keressük azt a srácot...

Én sem gondoltam volna, hogy ilyen íromány megjelenik majd nálam, azonban minden fűszálat megragadunk.
Tegnap felkeresett egy kedves ismerősöm, akit tavaly nyáron ismertem meg és aki sok szivecskés hot-doggal látott el engem és Pötyimet az éhes hajnalokon, amikor hazafele mentünk egy egy buliból.

Meg is lepődtem, és nagyon örültem ennek a lánynak, mert tényleg egy csupaszív csajszi és igazából nem gondoltam volna, hogy valaha beszélni fogunk, mert az adataink egymásról igencsak hiányosak voltak. Azonban lássatok csodát, ő myvipen mégis megtalált minket, aminek nagyon örültünk :)

Nem szaporítanám tovább a szót, hulljon hát le a lepel, hogy vajon miért is ez a cím? Nos, tessék:

"Keresek egy fiút, akivel egyetlen egyszer találkoztam 2008.
novemberében vagy decemberében. A Nyugati téren lévő New York hotdog-ban
dolgoztam (a villamos megállóval szemben), amikor találkoztunk. Mivel egy éve
volt, nem emlékszem túl jól, de azt hiszem, hogy kb. 170-175 cm magas volt,
rövid, barna hajú. Az öltözéke elegáns volt, talán fekete bársony kabátot
viselt, ami alatt barna, csíkos ing volt. Nem óhajtott bemutatkozni, de azért a
végén valami Bence, vagy hasonló nevet említett a sajátjaként. Éjszakás
műszakban dolgoztam, kb. hajnal négy, és öt között búcsúztunk el egymástól,
úgy, hogy (az ablakban lévő pulton keresztül) megcsókolt, ha jól emlékszem
kétszer is.

Ha ez a valaki magára ismer, kérem, hogy írjon egy e-mailt
erre a címre: pporcelan@citromail.hu 

Köszönöm!"

Nem mondom, hogy a legtutibb ötlet és nem hiszem, hogy a srác pont az én blogomon fog kikötni, de hátha mégis. Minden fűszálat meg kell ragadnunk. :)

Jah, perverzek ne írjanak :P