Mit tehet az ember, amikor beteg?

Nagyrészt semmit :/ … lehet otthon dögleni, kilószámra fogyasztani a zspkendőket, liter számra vedelni a teát, de a biztos gyógyulás titka alapjában az, hogy mindemellett az ember nyugton maradjon…

Na ez az, amit én nehezen viselek. Nem vagyok az a mindenképpen hiperaktív személyiség, de azért kicsit kezd letörni ez az itthoni semmit tevés. Nem túl színes a napi programom:
Felkelek valamikor 11 magasságában, beveszem az anti-biotikumot, ami hamar rádöbbent arra, hogy még aludnom kell, aztán felébredek, mint aki másnapos, és egész nap világbéke hangulatban vagyok… Kb ezidőtájt rájövök arra, hogy kellene valami hasznosat tenni mégiscsak a fekvésen és a Vámpírtól szerzett filmek nézésén kívül, és neki állok alaprajzot tervezni, vagy éppen valami kisebb házimunkának itthon… Ez igazából csinálva még unalmasabb, mint olvasva -.-"

És valószínű, hogy hétvégén is ez lesz a programom, úgyhogy hurrá… Azt remélem, hogy nem kopik el az orrom, és nem fújom ki az agyamat a fejemből, mert az rossz kezdése lenne a novembernek :/

Igazából egy szerencsém van: jobban ártam, mint azok, akik „másféle” járványt kaptak el… (gondolok itt arra a bizonyos vírusra, amely a gyomorban prtizik és ott csinál olyan dolgokat, amik az embert meghittebb viszonyba hozzák a WC kagylóval…)

Úgyhogy nagy szívás ez a betegség dolog... Nem is szeretem...

Arról nem is beszélve, hogy amikor orvoshoz kell menni, akkor az is egy kész halál. Tegnap elmentem a házi orvoshoz ugyanis, és rendelési idő előtt negyed órával odaértem... Voltak elöttem ketten. Szépen ment a sor, erre egy tata, aki akkor már kb a 10. volt mögöttem, szépen besétált elöttem, és elhawaiiozott ott vagy fél órát. Aztán persze kijött és közölte velem, hogy "oh, hát, nem tudtam, hogy magácska is ide vár..." Komolyan mondom, durva amit az öregek az orvosnál csinálnak néha :/ ...

Na, mindegy... Ne legyetek betegek, az a lényeg, mert nem éri meg ...