Jövök egy bocsval mindenkinek, mivel a frissítés igencsak késik... de a hét elején meglesz, csak hát az van, hogy őszintén szólva nem nagyon volt hanulatom kódokat szerkesztgetni... Jövőhéten meglesz minden :D
Furcsa dolog, hogy az élet mennyire el tudja sodorni az embereket egymástól... Akár családokat is szétszakít, olyan szinten, hogy évekig nem is tudnak egymásról, vagy talán soha nem keresik fel egymást. Érdekes ez, én mondom.
Jöjjön most egy kis falat a múltamból...
Emlékszem, amikor kicsi voltam és Csepelre jártam a nagymamámhoz, gyakran átugrottunk édesanyám testvéréhez. Kicsi voltam bár, de vannak azért halvány emlékfoszlányaim az akkori időkről...
Húgom még babakocsis volt javában, nekem pedig az volt a legnagyobb gondom, hogy megfűzzem az unokahúgomat, Ginát, hogy cseréljünk babát :D. Van egy unokabátyám is, róla kevesebb emlékem van, mivel már akkor csapodár volt, és nem sok időt töltött otthon. :D:D Jocónak hívják és csudajókat TV-játékoztunk vele anno. Emlékszem, mindig, amikor mentünk bátyámmal, "kirúgdosta a húgát", hogy mi játszhassunk a "kacsalövőssel"xD... gonosz dolog volt tőle, tudom, talán azért is maradt meg az emlékeimben... Van még két emlékem, ami elég élesen bennem él...: Egyszer, amikor ott voltunk látogatóba, vittem magammal cukorkát. És megmondtam Ginának, hogy ne adjon belőle a hugának(igen, kb. egykorú és nemű gyerekeik vannak a nagybátyáméknak is, mint mi 3an:D), mert ő még kicsi és nem ehet ilyet. Gina persze nem hallgatott rám és jószándékkal adott egy cukorkát az akkor kb másfél éves Szandinak, aki persze nem nagyon volt akkor még tisztában a cukorka fogalmával. Nem volt tőle nagy baja, hál' Istennek megúszta a dolgot egy kis ijedtséggel mindenki részéről... de amit én kaptam...na az nem volt semmi :D. A nagybátyám felesége (akit Gabinak hívnak, azt hiszem) úgy leoltott, hogy öröm volt nézni... Igazából szerintem ő is tudta, hogy nem én vagyok a hibás, de hát, kellett a bűnbak és inkább a másik gyerekét okolja, mint a sajátját:S:D. Mondjuk az a nő sosem szeretett engem túlzottan. Egyszer azért is én voltam a hibás, mert elfikáztunk a lépcsőn :D. Igen, jó gyerekek voltunk :D. Ehhez kapcsolódik a másik történet, ami emlékeimben él. A Margit szigetre mentünk, azt hiszem gyerek napra, vagy majálisra. Az egész család együtt volt, és akkor éreztem utoljára azt, hogy van családom. . . 8 évesen.
Aztán a Jóskáék fogták magukat és úgy elköltöztek, hogy többet az életben nem hallottunk róluk. Sokszor eszembe jutnak, kíváncsi vagyok, hogy mi van velük, de sajnos eddig sikertelenűl kerestem a Jusztin családot :/. Vajon ők gondolnak ránk? Vajon emlékeznek rám úgy, mint én rájuk? Vajon látom őket valaha?
Igen, sok sok kérdés.... Az idő mindent megold... talán lehet hogy a szó másik értelmében is... Kizártnak tartom, hogy valaha ezt olvasni fogják Ők, vagy hogy ha mégis, magukra ismernének... De azért jó lenne :)
Mostanság megszaporodtak a jóakaróim, és mindenki okosabb akar lenni nálam... tény, hogy nem vagyok atom fizikus, azonban úgy érzem, hogy talán azt csak jobban tudom, hogy mi a jó nekem -.-"
Úgyhogy megkérnék mindenkit arra, hogy ne kampányoljon, mert úgysem fog sikert artni. Értékelem a jóindulatot és a gesztust, de el tudom dönteni, hogy mit akarok ... és szerintem már el is döntöttem....
Téma lezárva részemről... kérem tegyétek ezt ti is....
Néhány frissítésre kerül holnap sor. Nem nagy dolgok, javarészt a linkeket szeretném majd frissítgetni, rakok fel új muzsikákat, továbbá náhény esztétikai finomsággal fogok kedveskedni :D.
Most fotoszintetizálok (bár ez sem lesz sok idő, mert menni kell majd^^), mert aludtam kemény 2 órát, majd arra ébredtem, hogy a TVben BlackMetal megy, és az kiverte a fejemből az összes álmot :/ NBnek is jó az ízlése, ilyen zenére aludni -.-" .. XD
A tegnapi este módfelett érdekes, és élménydús volt:)
A terv:
Elvileg azt terveztük Szabival, hogy elmegyünk az Andersen kocsmába, majd onnan Watch My Dying koncertre 9 körül.
Ehelyett:
A terv első része (természetesen) sikerült, azonban a forgatókönyv többi eseménye változott egy cseppet...
A kocsmában...minden rendben volt. Lementünk Bridzsoval Andersenbe, ahol Szabi már várt minket, és megittunk 1 méter sört, majd jött az Unicum (amit én igazából baromira nem szeretek, de a nemes cél érdekében vállaltam ezt a számomra lehetetlennek tűnő feladatot :D). Ezután összeismerkedtünk két sráccal (Gergő no.1, Gergő no.2XD), így már összesen négyen voltunk:D... Nem sokkal késöbb, megérkezett Szasza, Melinda, Dalma, Petya, Laci, így már 10-re szaporultunk hirtelen, így az este még ígéretesebbnek tűnt hangulat szempontjából, amit a Keleti pályaudvar közelében némi vodkával toldottunk meg. Utolsóként Dzsi érkezett[:)], így már teljes létszámmal elindulhattunk a Dürer Kertbe, fél 12 magasságábanXD.
Igen ám, csak mire odaértünk, addigra adódott némi probléma... Gergő no.2 annyira nem volt szomjas ugyanis, hogy dobott egy seggest a bejárat elött, így egyáltalán nem lepődtünk meg azon, hogy nem engedték be csórit. Dzsi hozott bugettországból egy francia bort ajándékba egy barátjának, a kedves biztonságiak meg közölték vele, hogy vagy elkobozzák, vagy kiviheti és eláshatja :O. Úgyhogy így már két olyan ok volt, ami arra juttatott minket, hogy hanyagoljuk Dürert. Szegény Szabit sajnálom a legjobban, mert ő elsők között ment be, mondjuk nem tudom, hogy mikor vette észre, hogy 10 ember lemaradt a sorban, ugyanis nem volt rossz kedvében :P :D.
Miután realizálódott bennünk, hogy az eső nem akar elállni, igyekeztünk keresni valami vízmentes zugot, így akadtunk egy kocsmára(aminek nem jut most eszembe a neve), ahol nagyrészt csak ücsörögtünk... majd elindultunk hazafele, amikor úgy éreztük, hogy nem fogunk annyira zuhanyozni, ha kimegyünk a szabad ég alá....
Mire a Nyugatihoz értünk, addigra a csapat fele elszivárgott, így nem sokan maradtunk.
Remélem, Szabi jól érezte magát, és minden rendben volt ott bent. Sajnos mi tartottuk a "ha egy nem, akkor senki sem" elvet, csak neki sajnos már nem tudtunk szólni:S:S... Bűntudatom is van a dolog miatt, de remélem, sikerül megbeszélnünk mindent ...
A vírusmarketing a legegyszerűbben terjetszthető - és ezáltal a legolcsóbb kategóriájú reklámozási mód. A vírusmarketing lényege az, hogy a kampányozó felteszi az internetre a reklámozni kívánt terméket, majd a természetre bízza a reklám terjedését :D.
Ez a módszer egyfajta anonimitást biztosít a reklámozónak.
Ezek a reklámok azért terjednek gyorsan az interneten, mert a lényegük az, hogy kirívóbbak legyenek, mint a kereskedelmi csatornák reklámjai, ezért a befogadók egymás között terjesztik őket. Nagyon ritka az, hogy ezek közül bármelyikkel is találkozzunk a TVben, mivel van köztük vicces, meghökkentő, gyomorforgató, perverz, egyszóval általában a felnőtt korosztályt célozzák meg velük.
Én nem azért pakolok ki ide ezekből, hogy bárkire bármit rásózzak, csupán érdekességképp megmutatnám, hogy lehet, hogy pár év múlva már a TVben is adhatnak ilyen bizarr reklámokat, ha így halad tovább a világ... XD
+18 :D
Gitar Hero
Szeretkezz, ne háborúzz :D
Méghogy a nők nem tudnak parkolni ... xD
Téged mi hoz lázba? :D
A varázslat
Máskor rakd el a játékszered XD
Jól kezdődik a nap XD
Végül egy kis súlyemelés XD
Akinek esetleg felkeltették ezek az érdekes videók a figyelmét, az még többet találhat ITT.
Kések egy kicsit a velős-videós bejegyzésemmel, helyette egy kis nyárias muzsikával kedveskedtem mára. Ezen belűl is az egyik olyan számmal, ami a legjobban megfogott akkor, amikor 2006-ban a Sziget fesztiválon először hallottam ezt az előadót :)...
Szöveg:
Corus:
Rainy days dem gone Its over now it's over now Through those raging storm We cover now we cover now Rainy days dem gone Its over now, it's over now Wicked man dem hafi calm Run for cover now for cover now
verse gentleman:
I remember how we used to sit Down worry bout life But true we confident We never ever give up the fight The music with the blessing And jah show we the light Hafi mek dem seh we move upright Watch deh clear the way And mek we buss weh like tide Babylon dem try fi track we tek the next flight A who dem try fi diss me wonder Who dem try fi fight
chorus
Now i am rising And smiling Leaving And jammin' Breaking The shackles around my neck Now I know how to trust in the sweet love No I got the keys to the door oh lord And jah jah sweet light is shining in my heart
Ive got to get myself together now Forgetting the past its all bout the here and now now I know I could make it if I try And jah never let my perseverance die cause I want to give my all and all
verse gentleman:
chant some redemption and give jah jah the praise babylon your time is done and not to mention your days light up the fire now you cant stop the blaze revolutionary mood dem cant tek ina the place you cant pollute me and you can't change me ways think she man a sleep a you think man a gaze I a sit down and a study fi survive the next phase She say and he say and we
Idén már szemmel láthatólag kevesebb félelemmel mentem érettségizni. Szerdán és csütörtökön mentem Csepelre, hogy töriből, illetve angolból mutassam meg, hogy mit tudok (vagy mit nem XD).
Igazából nem tudom, hogy mit meséljek a dolgoról, megvolt, elmúlt... A törit tűrhetőnek érzem, esetleg még a négyes is meglehet belőle:) .
Az angol már viccesebb, mert úgy érzem, nevetségesen könnyű volt a tavalyi emelthez képest... Aztán ki tudja... lehet, hogy nem is lett jó, csak én hiszem azt és jól pofára esek majd. Elsején minden kiderül minden esetre.:)
Lassan visszatérhetek a blogíráshoz, bár még a KOPINTban is vannak vizsgák, és majd jönnek a szóbelik is, de remélem a legjobbakat :).
Holnap videók tömkelege várja majd minden kedves olvasómat^^.
Nem akartam meglépni ezt, de muszáj vagyok... késöbb csak jó sülhet ki belőle.
Arról van szó, hogy elhatároztam, hogy egy ideig nem lesz blog. Hogy miért?
Azért, mert csoda, ha hetenként megjelenik egy új bejegyzés, és az is kb. úgy össze van csapva, hogy a következő héten már szívem szerint leszedném. Rengeteg időmet veszi el, a munka, az OKJ, az érettségi, és amíg ez a 3 egyszerre nyom, addig jobbnak láttam egy kis blogvakációt bevezetni. Nem azért van ez, mert meguntam a blogolást, ez nem csak egy kifogás... Egyszerűen érzem magamon, hogy nincs időm, de méginkább erőm alkotni. És ez nem csak arról az öt percről szól, amikor leülök a gép elé, és írom a dolgokat... Ez egy hosszú folyamat. És már az eleje hiányzik, az hogy kigondoljam, hogy miről is lesz szó, mert mostanság elég egysíkuak a hétköznapjaim és egyszerűen elhagy az ihlet, elhagy az erő az alkotásra.
Ezt a szünetet kb. 1-2 hónapra tenném, ha végzek a vizsgákkal, akkor utána már minden könnyebb lesz. Addig viszont szünetel egy kicsit a crowbaby.blog.hu.
Remélem, megérti az amúgy nem nagy számú, de hűséges olvasó közönségem, és hamarosan majd ismét sok elgondolkodtató, vagy éppen vicces dolgot olvastok itt nálam. :)
Lassan már így is jellemezhetném a blogomat: heti folyóirat, amelyben megtudhatjátok az érdekességeket és az aktuális történéseket... Tényleg nagyon sajnálom, és tényleg nagyon igyekszem jobban ráérni, de nem túl könnyű... Még mindig nehéz megszoknom azt, hogy vagy suli, vagy munka, vagy alvás... néha a 3 között becsúszik egy sörözés a barátokkal, amit mostanában kb. úgy teszek, mint tavaly nyáron...
Hogy miért is?
Azért, mert a diákmunkaszövetkezetem kiszúrt velem, és a mai napig nem kaptam meg a múlt havi fizetésemet... Nem én vagyok az egyetlen, és az a vicces, hogy akárhányszor reklamálok, mindig mást mondanak. Először hallottam azt, hogy a munkáltatóim elírták a nevemet (valószínű, hogy olyan idióták, hogy nem bírják kiolvasni a saját kézírásukat, és nap, mint nap elírták a nevemet a jelenléti lapon...), másodjára azt közölték, hogy nem jó a bérszámfejtés, harmadjára megkaptam, hogy nincs is bérszámfejtés...Utána annyiban maradtunk, hogy a múlthavi béremet megkapom ma. Persze eddig az sem érkezett még meg... a "projectvezető" persze soha nincs bent, amikor keressük... Ha holnaputánra sem lesz változás, akkor ott vér fog folyni...
Nos, ezért nem tudtam menni többek között Tatabányára pénteken... Megint megigértem valamit, amit nem tudtam betartani mások faszsága miatt...
Nézzünk valami más érdekeséget... Hétvégén megyek bográcsozni Emeséékhez. Kell is ez majd, mert mostanában igencsak hanyagolom ezt a "családot"... régen volt már az a házibuli Gyömrőn... vagy lehet, hogy csak nekem tűnik régnek a dolog? Magam sem tudom.
Néha irracionálisan történnek az események velem... Most úgy vagyok, hogy "áááh, még csak szerda van?"... a múlt hét meg olyan gyorsan elrepült, mintha csak egy nap lett volna...
Most megyek aludni, aztán dolgozni, és igérem, hogy legkésöbb vasárnap jövök nektek egy frappáns beszámolóval a szombati bográcsról :D
Semmi extra, csak a megszokott: Egy hatalmas buliban vehet részt az, aki most pénteken ellátogat Tatabányán a Roxxy klubba. A koncert 10 órakkor kezdődik, és Pestről egész hamar (kb. 50 perc vonatút) le lehet jutni a fent említett városba. A belépő 500 forint lesz és utána természetesen maradni lehet reggelig^^.
Jah, és mellékesen, most lesz Marcellutolsó fellépése az együttessel, [amit én nagyon sajnálok], úgyhogy, aki teheti, menjen el mindenképpen.
A múlt héten két érdekes egybeesés is történt velem :D.
Az egyik az volt, hogy a suliban eszembe jutott egy szám, amit már ezer éve nem hallgattam (Muse - Sunburn)... És egész nap az a szám járt a fejemben, majd délután, amikor munkában voltam, a srácnak, aki velem volt beosztva, megszólalt a telefonja, és azt hittem rosszúl hallok :D.... ugyanis pont az a szám volt a csengőhangja, ami nekem délelött a fejemben motoszkált.
A másik érdekesség is zenével kapcsolatos:)
Szombaton feljött az Ódor Szabi Pestre és 4-en ... buliztunk XD Nárcisszal, Szabival és Szabival :D:D:D ... és valahogy szóba jött valami "How much is the fish?", amiről nekem lövésem sem volt, hogy eszik-e, vagy isszák, és közölték velem, hogy az egy Scooter szám :D. Másnap Flippy Bátyus ugyanezzel a számmal és jeligével kezdett el mesélni valamit... Fain:D
Na, mára csak vicces véletlenek jutottak, tényleg bocsi, hogy alig írok, de már kezdem megszokni a dolgokat, szóval nemsokára visszaáll a rend és a béke.
Egy ideje nem írtam. Nem volt időm sajnos :S . A munka és az iskola minden időm elveszi, de most 3 napig pihi lesz munka szempontból... Iskola szempontbjából már nem mondhatom ugyanezt, mivel ma reggel 8-tól este fél 8-ig vagyok (hurrá -.-'). Nem baj, kibírom :D.
Velem van a térerő...
Hétvégén, vagy lehet, hogy még ma írok valami normális bejegyzést is majd, mert ideje lenne már, tudom... bár csak nekem is lenne időm:S :D
Nem mertem azt írni, hogy itt a Tavasz, mert az elkiabált dolgokból jó sosem sül ki...
Az idő kezd egyre jobb lenni, ma már a Nap is előbújt rejtekéből, persze azt sosem lehet tudni, hogy ez az állapot meddig tart, hiszen még áprilisban is szoktak szép kis fagyok lenni, az ember lassan már semmiben nem bízhat. Most viszont a helyzet az, hogy fellélegezhet mindenki, akinek elege volt már a hóból és a zimankóból.
Én is örülök a jobb időnek, és bár imádom a telet, a mostani azonban nem sok jót hozott a számomra: egész télen beteg voltam és még most sem jöttem még ki teljesen abból, amibe szilveszter elött beleestem. Így számomra is örömhír a tavasz érkezése most kivételesen.
Nos, mára ennyit szántam, most pedig megyek Midianom szalagavatójára :).
A mai nap elég pörgős volt számomra: Hazajöttem délre a suliból és ágynak ugrottam, ugyanis az éjszakám katasztrófális volt... Óránként felriadtam arra, hogy még aludhatnék, a szemeim mégis kipattannak. Fura volt, főleg, hogy emellett éreztem, hogy olyan fáradt vagyok, hogy örülök, ha túlélem ezt a napot...
A délutáni alvásom is élméydús volt, főleg, hogy azt álmodtam egy óra alatt, hogy Vámpírnak eldeformálódott feje volt és kérdeztem, hogy "mi történt veled?", ő meg a szokásos "á, semmi, leszarom..." szöveggel jött, szal ez intés: Vámpír, máskor ne mondd, hogy leszarod, mert rossz álmokat okozol ezzel XD.
Nos... az új munkám... készakarva nem emlegettem mostanáig, mert nem akartam elkiabálni, nem akartam azt, hogy az legyen, mint a Call centeres rásózós, vagy a gyárban robotolós eseteknél volt. De mostmár túl vagyok az első napon, így bátran mondhatom, ismerve a helyzetet, hogy egész jó munkám van, leszámítva azt, hogy néha leüvöltik a fejem, vagy épp koldusnak néznek XD.
Punkoknak való melót végzek: gykorlatilag tarhálnom kell az utcán. Tény, ez nemes célok érdekében megy, és szigorúan el kell számolni a napi 'bevétellel'. Haiti, földrengés súlytotta áldozatainak kell adományokat gyűjteni. Ez a pénz majd nyár elején fog kijutni Haitira többek között hideg élelmiszer, és tiszta víz formájában. Az emberek többféle képpen fogadták e fajta közeledésem, de erről majd pénteken :D.
Ennyit egyelőre a munkámról, nem lövöm le az összes poént. :]
Érettségi... No igen, ez az, aminek ismételten neki vágok, méghozzá angol nyelvből, és törtiből közép szinten. Kell a pont. A Dózyában szerettem volna érettségizni - mégiscsak oda jártam, jók a tanárok, nincs mitől félnem, stb. - viszont amikor szalagavatón voltam, azt mondták nekem, hogy február 9-ig kell küldeni rá pénzt, amit akkor nem tudtam megoldani, így maradt a Burattino, ahol Erikával izgulok majd :D.
Egyszóval, meg van a program mostanában, főleg, hogy megkaptam a töri tételeket is. Újabb Xek a naptáramban.
Tudom, nem rég volt zene... de most csak erre futotta... Enjoy, and feel it...
Szöveg:
Thousands of stars surround this world and I always wonder where the border Gets to the end. Thousands of questions in my head. How many times you have been standing In front of millions lights still flashing Light years away? Down to hole of time and space.
Can you imagine worlds So many miles away from here? How many different words And how many ways to feel the same. Can you imagine worlds So many miles away from here? But i would bet for sure The meaning of love is still, is still the same.
How can you tell where all this world end Matter and form or just disorder Filling this space. Multi dimensional arrays Just take a trip and try to imagine How many stars that now keep flashing Vanished away. Down to the universe embrace.
A minap olyan dolgot hallottam, hogy a szívem szakadt meg...
Nade, ne ugorjunk a közepébe...csak szépen lassan.
Érdekes dolog az, amikor az ember tehetetlenűl nézi, ahogy egy szívének kedves helyből lesz szépen lassan egy teljesen más hely... Most így érzek én is, hiszen a kollégium, ahol eltengettem a magam négy évét, egyre drasztikusabb dolgokon megy át.
Túl sok bajom nincs a vezetőséggel, sosem voltak annyira durvák a szabályok, hogy sokáig haragúdjunk. Megszoktuk anno azt, hogy este volt 1 óra a fürdésre minden szintnek, azt is, hogy tanórán ne kolbászoljunk, igyekeztek a szerelmespárok nem pornófilmet forgatni nyilvánosan a folyosón:D... Ezekkel a szabályokkal nem sok gond volt, húztuk a szánkat persze egy darabig, hiszen, ki szereti a szabályokat? Viszont hamarosan rájöttünk, hogy van bennük igazság
Az viszont, amit ma tudtam meg, nagyon elkeserített...
Bár már nem vagyok koleszos, nem sok közöm van a majsai kollégiumhoz, maximum annyi, hogy odaköt 4 évem, és együttérzek azokkal az emberekkel, akik úgy mint én anno, vasárnaponként/hétfőn reggel beutaznak, hogy ott töltsenek 5 napot, majd pénteken hazamenjenek.
A következő történt:
Mivel megszaporodtak a lopások, mind az iskola, mind kollégium területén, elhatárzoták, hogy bekamerázzák az egész kócerájt... Az iskolával nincs nagy gond szerintem, ott azért több nép fordul meg, viszont a kollégiumon kiakadtam nem kicsit. Tudomásom szerint a folyosók, és az udvar is be van kamerázva.
És nem értem, hogy miért? Szegény koleszosok, ott vannak egész héten, kimehetnek persze, minden nap délután fél 4-ig, aztán az már a nevelőkön múlik, hogy esti kimenőt kapnak-e egy héten max. kétszer. Az, hogy most oda is kamerák kerültek, annyira leszorítja az ott lévők életterét, hogy szerintem hamarosan megutálják az egész kollégiumot, úgy ahogy van... Nem lázítani akarok... szó sincs ilyesmiről... Csupán tapasztalatból beszélek, mivel átéltem azt a 2 óra vonatutat minden héten kétszer, és általában nem úgy mentem vissza, hogy "na, bakker, már megint a kolesz(kivételt képez ez alól az érettségi XD)", viszont most lehet hogy így gondolnék a helyre, mert ez a szigor megöli a közösséget....Úgy érzem, hogy ez egy elhamarkodott döntés volt, és hogyha nem fog változni a helyzet, akkor attól tartok, hogy mi voltunk(2005--2009) az utolsó generáció, akik a kiskunmajsai kollégiumra tényleg úgy gondoltak, mint egy második otthonra, egy hatalmas fészekre, ahol sok fióka csiripel... Talán lenne humánusabb megoldás is a tettesek megfékezésére...
Viszont szerintem, ha kiderül, hogy ki az az enyveskezű, aki nem elégszik meg a saját javaival.... akkor annak a belét fogják kitaposni a koleszosok... még én is beszállok... XD
Ez a véleményem, ha valakinek kivetnivalója van, örömmel meghallgatom...
Tartozom egy bocsánatkéréssel mindenkinek, aki követi a napjaimat itt... Bizony, az elmúlt napokban igencsak hanyagoltam a blogolást... de nem csak ezt. Semmire sem volt igazán időm a héten, valahogy olyan gyorsan elmentek a napok, hogy meglepődtem azon is, hogy ma péntek van... Kicsit túlhajszoltam magam a héten, nem is sokat aludtam (max. az iskolában...XD), msn-en sem voltam (ez gondolom feltünt azoknak, akik non-stop szoktak fent látni engem átlagban...)... Sajnos, ez egy ilyen hét volt. Remélem a következő jobb lesz, és a lényeg, hogy senki ne érezze magát hanyagolva, bocsi mindenkitől, főleg Nárcisztól, mert egy csomó megbeszélnivalónk lett volna, de kb. semmi nem lett belőle. Vasárnap visszatérek önmagamhoz, és újra a tiétek leszek XD.
Sokat nem fűznék hozzá: Eredetileg Pixies szám, és én szeretem nagyon^^...
Kitaláltam, hogy ezentúl, ha zenét ajánlok, kiteszem a szöveget is. Aztán majd kapok visszajelzést, hogy ez jó-e, avagy nem. :)
Tehát...:
Szöveg:
With your feet in the air , and your head on the ground Try this trick and spin it! Yeahh! Your head will collapse, but there's nothing in it And you'll ask yourself?
chorus: Where is my mind? Where is my mind? Where is my mind? Way out, in the water see it swimmin´
I was swimmin´ in the Carribean Animals would hide behind the rocks. Except the little fish But he told me east was west Tryin' to talk
chorus
With your feet in the air, and your head on the ground Try this trick and spin it! Yeahh! Your head will collapse if there's nothing in it And you'll ask yourself
Most már elmondhatom azt, hogy a szalagavatót láttam úgy, hogy még nem az enyém, és úgy is, hogy már nem az enyém volt. :DHirtelen jött a meghívás Vivitől, amit nem utasíthattam vissza, hiszen kedvenc harmadikosaimból lettek negyedikesek és ők most tartanak ott, ahol én egy évvel ezelőtt (mily meglepő, ugye?).
Majdnem késéssel kezdtem a dolgot, de most tényleg nem rajtam múlott a dolog (na jó, igazából az első vonatot lekéstem, a másodikat meg majdnem azért, mert taxit intéztem, hogy emberi időben odaérjek…). Szóval, rendben megérkeztem nagyjából, aztán gyorsan összekészülődtem, és célba vettem a csarnokot, amit már megszokott rutinossággal közelítettem meg a csúszós jégen.
Bent rögtön megrohamoztak az ismerős arcok, nagyrészt mindenki örült nekem, (aki meg nem, az nyaljon sót!) de nem volt sok idő beszélgetni, hiszen hamarosan kezdődött a szalagavató. Ez is olyan szép volt, mint a miénk, talán egy dolog volt szembetűnő: a bécsi keringőt fehér ruhába táncolták a lányok. Ezen meglepődtem, nem mintha sokat számítana a ruha színe, de valahogy én a fehér ruhát inkább egy melankolikusabb angol keringőhöz képzelném el, nem egy „ugri-bugris” bécsihez, de nem nekem kellett hogy tetsszen, hanem azoknak, akik táncoltak. Ez hülyén hangzott most, de tényleg így gondolom… Sokan úgy vannak vele, hogy „Úristen, mit szólnak a többiek, ha rosszul lépek”, meg egyéb nyalánkságok, holott szerintem egy szalagavató nem azért van, hogy másoknak tetsszen az ember, hanem hogy alkosson valamit, de ne görcsösen, hanem úgy, hogy azt ő is élvezze. Ennek az élvezetnek a hiányát láttam Danikaöcsémen, amikor vonult be fapofával és ezt az arcot vágta kb. egy órán keresztül, míg át nem esett először a táncon… Másodjára már láttam a fellélegezést és a megkönnyebbülést a pofiján és vidámabban lépdelt^^.
Meglepő volt még az egyik tánc, aminek nem jut eszembe a neve (ha majd valaki idetéved és tudja, mi volt az., írja már meg légyszi :D). A lányok mindenféle színes ruhákban voltak, és ahogy rájuk néztem, rögtön a gumicukor, vagy a habcsók jutott róluk eszembe.
Jellemző volt az estére még a lótás futás, nem sokat ültem a fenekemen, mindig volt kinek köszönni, volt kivel beszélni.
Ami még szót érdemel, az a vacsora. Nekem kifejezetten kedvemre való volt és elismerésem a szakácsnak. Aki ismer, tudja, hogy a fanyarabb, sósabb ízeket szeretem, így nem újdonság, hogy az idei hidegtál, ami alapból sósabb, szaftosabb húsokat tartalmazott, jobban bejött, mint a tavalyi, amiben a szilvával töltött hústól kezdve minden volt, ami édes lehet :D. – nem mondom, hogy rossz volt, mert ízlett az is, de ha már választanom kellene, akkor inkább az idei koszt.
Tombola:
Bizony külön bekezdést érdemel a tombola… Vettem egy darabot, hátha nyerek. Persze nem nyertem, viszont Alízzal örültünk, mert ő viszont jó számokat választott… Node, mikor megtudtam, hogy mi volt a főnyeremény, akkor áldottam az eget, hogy nem az 587-es volt az.
Ugyanis az idei fődíjat, max. csak a vonat után kötve hozhattam volna haza. A fődíj valami 120 kiló sertés volt feldolgozva. Ez a tombola jelképes, ugyanis, mint megtudtuk ugyanezt nyerte 4 évvel ezelőtt a polgármester és gondolták, most nosztalgiáznak.
Egész este ásványvízzel és narancslével (amiből nem értem, hogy hogyan kerülhetett 1 liter 390, ám 2 deci már 190 ft.-ba :S) rohangáltam, mert nem ihattam alkoholt, így inkább csak néztem, ahogy a többiek részegednek :D. Jó is volt a látvány, de aztán lassan elnyomott az álom, meg az anti-biotikum, így nem maradtam hajnalig (a tavalyi szalagavatómat már úgysem tudom űberelni XD). Nagyon-nagyon örültem Kovács Timinek és Zsuzsinak, mert őket már vagy 2 éve nem láttam.^^
Viszont volt egy csomó tanár, akivel nem találkoztam, pl. az igazgatóval sem tudtam egy szót se váltani :’(
Képek jönnek, amint elérhető lesz a Dózsa honlapja…és amint Laci feldobálja a pikcsőrzöket...:P
A mai nap elég pörgős volt számomra: Hazajöttem délre a suliból és ágynak ugrottam, ugyanis az éjszakám katasztrófális volt... Óránként felriadtam arra, hogy még aludhatnék, a szemeim mégis kipattannak. Fura volt, főleg, hogy emellett éreztem, hogy olyan fáradt vagyok, hogy örülök, ha túlélem ezt a napot...
aporodtak a lopások, mind az iskola, mind kollégium területén, elhatárzoták, hogy bekamerázzák az egész kócerájt...
egy bocsánatkéréssel mindenkinek, aki követi a napjaimat itt... Bizony, az elmúlt napokban igencsak hanyagoltam a blogolást... de nem csak ezt. Semmire sem volt igazán időm a héten, valahogy olyan gyorsan elmentek a napok, hogy meglepődtem azon is, hogy ma péntek van... Kicsit túlhajszoltam magam a héten, nem is sokat aludtam (max. az iskolában...XD), msn-en sem voltam (ez gondolom feltünt azoknak, akik non-stop szoktak fent látni engem átlagban...)... Sajnos, ez egy ilyen hét volt. Remélem a következő jobb lesz, és a lényeg, hogy senki ne érezze magát hanyagolva, bocsi mindenkitől, főleg 
Utolsó kommentek