sZilveszter

Sok jót nem mondhatok a sZilveszterről. Legalábbis, hogyha csak a rosszabbik felét nézem... Így inkább megkeresem benne az apró örömöket, mint pl.: Találkoztam Nárciszékkal, bár ez nem nagy meglepetés, hiszen gyakorlatilag ő szervezte a Z-trackeres szilvesztert. Itt volt az Ódor Szabi, és a Pümpü is, plusz "meglepetésvendég" volt Ben Joe, és a kedvese, Ági.

Köszönöm a meghívást, és bár nem látszott rajtam, jól éreztem magam, örültem, hogy ott lehettem. Jó volt a szervezés, és a társaság is...

Az este jól eltelt, ha kb. kivágom belőle a történések 70%át... Ellentét, de aki ott volt, az érti...

Mindenesetre levontam egy két tanúlságot, és egy biztos: ha az idei év olyan lesz, mint az első pár napom volt, akkor bassza meg 2010...

Szilveszter sztornó

Emlékszem, mikor legutóbb Jánoshalmán voltam, megbeszéltem az 'ottaniakkal', hogy majd egyszer velük is bulizok. Nos, ez Nárcisszal össze is jött, nem is egyszer, szerencsére, viszont akkor, amikor az Ódor Szabi is itt lenne és Pümpü is, akkor kell nekem betegnek lennem, mellesleg pont Szilveszterkor.

Sajnálattal kell hát közölnöm, hogy idén itthon maradok. Nem érzem magam annyira jól, hogy emberek közé menjek, főleg, hogy nem tudom, hogy mi bajom van pontosan. Lehet, hogy csak egy megfázás, de az is lehet, hogy más. Inkább a seggemen maradok, nem kockáztatok, nem akarok senkit megfertőzni, elég, hogy nekem így kezdődik 2010, nem kell, hogy más is tüsszögjön...

Nagyon sajnálom, hogy nem mehetek, nagyon jó lenne veletek 'ünnepelni', de így nem fog összejönni.

Köszönöm a meghívást minden esetre, és nagyon sajnálom tényleg, de annyira gyenge vagyok, hogy sokáig 'felkelve' sem tudok maradni. Mondjuk nem tudom, hogy itthon milyen lesz a Szilveszter, mivel gyógyszerre nem ihatok (nem is akarok mondjuk :P), de NB nagy bulit akar csapni, szóval kétlem, hogy a szomszédgyilkos hangzavarban én majd pihenni tudok, de majd csak lesz valahogy....

Hát, azért mégis vagyok annyira használható, hogy ne hagyjalak ki titeket, DE nem maradok hajnalig, mert megigértem, hogy vigyázok magamra^^

Boldog Újévet Mindenkinek!

Ez volt nekem 2009

Tavaly nem tettem ilyet, idén megerőltettem magam és írok egy összegzés félét az év történéseiről…

Az idei év eleje keserédesen kezdődött, hiszen Pötyimmel♥ javában dúlt már a lamour, azonban voltak veszteségek is, illetve szomorú csalódások…

Az év eleje továbbá készülődésből állt a szalagavatóra, és az érettségire, ami sok energiámba került. E-mellett aktívan tevékenykedtem már az Új Kun-Majsa nevezetű helyi lapnál is.

Jól megkaptuk azt is idén télen, hogy alkoholisták vagyunk :D, igaz, hogy erre már 2008 ősze óta vártunk, de átcsúszott erre az évre, és javában mentek a bulik is (pl: 1, 2, 3, 4) bár ekkor már stresszesebb voltam és jobban aggódtam a jövőm miatt is.
Ezek az idők elég labilisak voltak számomra és eléggé megviseltek, mint lelkileg, mint fizikailag egyaránt, de eljutottam az érettségiig is. Olyan gyorsan pörögtek az események velem, hogy fel sem tudtam fogni, hogy már április vége van.

Volt időm a kikapcsolódásra, de nem sok, hiszen már is jöttek az írásbeli vizsgák, majd még hamarabbinak tűnően a szóbelik is.

A nyár elejéig tehát első helyen az érettségi és az ezzel kapcsolatos dolgok álltak, ez tette ki az életem. Ezután kezdődött az ÉLET. Munkát nem találtam (iskolalátogatásit nem adtak, állandó munkára nem mehettem, mivel reméltem, hogy felvesznek egyetemre), és ez eléggé érezhető volt azon, hogy gyakorlatilag nem sok buliba jártam a nyáron, továbbá kicsit visszahúzódtam a társasági életből. Ez persze nem azt jelenti, hogy hónapokig nem lehetett hallani rólam, de nem voltam ott minden héten mindenhol, de azért megjelentem itt-ott.

Lassan eljött az ősz, én azonban még mindig egyhelyben álltam és ez az állapot így van már egy ideje. Próbálkoztam álláskereséssel, telemarketinggel, még a green peace-el is bepróbálkoztam, de semmi siker nem lett belőle. Azonban megtudtam azt, hogy újra érettségizhetek jövőre, és ennek nagyon megörültem. Így, ez az év a legjobban anyagilag nyomta rám a bélyegét, illetve lelkileg oly módon, hogy el kellett hagynom egy közeget, amit megszoktam (kollégium) és a megtervezett jövőm nem úgy alakult, ahogyan azt szerettem volna.

Magánéletileg, hál’ Istennek nem voltak különösebb gondjaim, leszámítva egy-két csalódást, barátokban, családban… de ez mindenhol előfordul sajnos. Petyára mindig számíthattam és nagyjából harmonikusan telt ez az év nekünk. November 27.-én egy évesek lettünk :)
Megismertem idén is sok embert, voltak, akik a mai napig értékes „részeim”, és fontosak számomra, vannak, akikkel ritkábban beszélek…

Egyszóval, ez az év inkább volt rosszabb, mint jobb, de ha belegondolok, lehetett volna még rosszabb is.

Remélem, hogy a következő év pozitívabb lesz minden téren, és hogy sikerül elindulnom valamerre végre.

avagy... Vörösbor vs. mentás forrócsoki

Na, igen... a tegapi este kicsit ijesztő volt. Ilyasviel barátommal találkoztam, akinek Vámpőt is bemutattam. Érdekes, hogy akár hányszor összefutok ezzel a költő palántával, mindig bemutatok neki valakit :).

Az este kellemesen telt, egészen addig, míg ki nem kértem egy mentás forrócsokit, két pohár bor után. Nem akartam már alkoholt inni, ezért gondoltam, indulás elött iszok valami meleget, és finomat. Elég szélsőséges az ízlésem, aki ismer, az tudja, hogy szemrebbenés nélkül eszek gyümölcslevesta töltött káposzta után, és hogy nem mindennapi ízkombinációkat szoktam "alkalmazni". Ez a vegyítés viszont kicsit betett a gyomromnak, ezt még tetézte a vérnyomásom is, ami ma reggel az orvosnál 100/60 volt, tegnap valószínüleg mérni sem lehetett volna...

Álltunk a buszmegállóba, vártuk a buszt és egyszer csak iszonyatos hányinger jött rám, de közben leesett a vérnyomásom is... Így először elájúltam (ezúton is sok köszönet Vámpynak, hogy megmentette az arcomat a betontól :D), majd amikor magamhoz eszméltem... Nos igen, a rókacsalád befigyelt.... Ilyasviel is ott maradt és ketten vigyáztak rám, míg olyan állapotba nem kerültem, hogy menni tudjak. Szabályosan olyan lehettem külső nézetből, mint aki kotta részeg, holott kemény 2 pohár bort fogyasztottam el.

Az alatt a(z állítólag) 3 másodperc alatt, míg kába voltam, emlékszem, hogy azon paráztam, hogy "Úristen, mi lesz velem, ha nem térek magamhoz?" Nagyon rossz érzés volt :S.

Ma elmentem az orvoshoz, mert tegnap már a pánikbetegségtől kezdve, a terhességen át, egészen az agytumorig mindenféle inputokat kaptam, és úgy voltam vele, hogy jobb tudni, hogy miért van ez. Másnak egyértelmű, hogy ezek a dolgok összevesznek, de én igazából nem szoktam rosszúl lenni semmitől. Úgy néz ki, hogy a folyékony dolgokkal jobban kell vigyáznom...

Úgyhogy egy jó tanács: borra ne igyatok mentás forrócsokit, mert finom, de visszajön :D
 

Köszi Vámpő és Ilyasviel, hogy vigyáztatok rám, és sajnálom, hogy így lett vége az estének... :(

Vivinek ...

...Szeretett ex-szobatársamnak, akivel annyit hülyültünk, lelkiztünk, pörögtünk... Jól esett, hogy a nyakamba ugrottál múltkor, amikor mentem Majsára ^^ és sajnálom, hogy nem tudtunk annyit beszélni, de bepótojuk ígérem ♥

Ezt a számot hallgattuk nyakra-főre és mindig eszembe jutsz, amikor ez szól a fülembe ^^, úgyhogy küldöm Neked ezt a dalt egy zsák szeretettel...

Tőlem Neked

A HÉVen, Csepel felé jövet eszembe jutott egy új ötlet. Új rovatot indítok (már ha nevezhetem annak^^), aminek az lesz a lényege, hogy számomra fontos személyeknek küldök valamit (általában majd zenét szerintem). Személyes rovat lesz, nem is várok nagy lelkesedést, lehet, hogy igazából csak azok fogják értékelni, akiknek aktuálisan szól, de azért remélem, hogy lesz majd mit csmegézni :)...

avagy Boldog Karácsonyt!

Karácsony van ismét. Mintha csak tegnap lett volna, hogy Blanche rohangászott a díszekkel, és az első karácsonyomat töltöttem itt, NB-vel. Szeretem az ünnepeket, mert ilyenkor kicsit kilépünk a szürke hétköznapokból. Azt szeretem még itthon, hogy sosem a hatalmas ajándékokról szól az ünnep, hanem arról, hogy igyekszünk nem borsot törni a másik orra alá, inkább próbálunk közösen tevékenykedni, pl. főzünk együtt…
A fa feldíszítése is ilyen dolog és gyakorlatilag a karácsony lehet, hogy egy giccs, viszont egy fa feldíszítése remek családi program.

Főztem egész nap, de megérte, mert ismét jó lett a töltött káposzta, amit hagyományszerűen minden szentestére megcsinálok/csináltak a családban.
Sütő híján kekszes pudingos finomságot csináltam, meg még volt bableves is, úgyhogy most kivagyok kicsit. :)

Szerintem a karácsonyt csak azok nem szeretik, akik hozzászoktak ahhoz, hogy mindenképpen meg kell felelniük a többi családtagnak a méreg drága ajándékokkal… Egyszerűen nem értem, hogy miért kell ennyit költeni karácsonykor. Oké, ha mondjuk valaki megteheti, hogy megvesz valami olyan dolgot, amire a szerette vágyik, de pl. én nem szeretem a túl drága ajándékokat, főleg nem karácsonykor, mert nekem ez az ünnep tényleg nem erről szól. Persze, ez most sablonosan hangozhatott, de én tényleg nem szoktam hozzá a drága dolgokhoz, nem úgy mint az átlag elkényeztetett emberkék, akik sírva fakadnak, ha nem kaptak 100 ezer forintos ajándékot, hanem csak 60 ezer forint értékűt… Ennyi a bajom az ünneppel. Ja, meg az, hogy milyen dolog, hogy valakinek nem tetszik az ajándéka és ezért egy csomó ember visszaváltja… Na, ez a halálom… Mi az, hogy nem tetszik… Valamelyik nap sorban álltam egy boltban és egy sablonos (hosszú egyenes haj, frufru, derékig sem érő kabátka,csőnadrág, hatalmas csattal rendelkező Retrós öv….) csajszi, és ilyet kérdez az eladótól, hogy „mi lesz, ha nem tetszik az illetőnek…vissza lehet adni?”. Na, basszus, mi az, hogy nem tetszik… Más az, hogy nekem nem tetszett az, amit a nagyanyám adott pl., mert nem ismerte az ízlésem. De az, hogy a csaj egy majdnem ugyanolyan övet vesz nem éppen olcsón, és rákérdez, hogy vissza lehet-e váltani…

Na, mindegy, eltértem a témától… A lényeg:
 

Boldog Karácsonyt minden kedves olvasómnak!
 

A folytatás...

Az előző rész tartalmából:

Aurora megcsalta Emanuelt, akiről kiderült, hogy igazából nő. E hír döbbenetére Esmeralda szívinfarktust kapott, aminek nagyon örült Fabiano, aki már rég a brazil család vagyonára fente a fogát…

Szombat /Szasza/Ztracker

Talán a szombati nap volt a legérdekesebb és a legkeserédesebb nap…
Délután Pötyimmel hazafele vettük az irányt. Még búcsúzóúl beugrottunk a Martini pékségbe, ahol az eladónő úgy sürgetett minket, mintha legalább ötvenen állnának mögöttünk, holott egy ember sem volt bent rajtunk kívül… Mindenesetre a jól megszokott extra kifli ismét kedves emlékeket ébresztett bennem. :)

A vonaton hazafelé jövet Kecskeméten Petya szemfülességének köszönhetően összefutottunk Nárcisszal, akinek nagyon örültem és aki egyértelműen az egyetlen jó történés volt számomra ezen a napon… Útközben megbeszéltük, hogy majd benézek hozzá Szasza szülinapja után a Z-trackeres talira, ahova tartott éppen.

Hazajöttem szépen, és elkezdtem készülődni. Kint a hó kedvesen szakadt az égből, mintha sosem akarna elfogyni, ám én dacolva vele, úgy öltöztem, hogy ne dobjanak ki a Morrison’s 2-ből, ahova mentünk (volna) szülinapozni. Vígjátékba illő volt, ahogy egy csizmába tipegtem(csúszkáltam, szerencsétlenkedtem), aminek a talpa úgy csúszott, hogy amíg elértem itthonról a Forgách utcai metrómegállóba, elszívtam 2 cigit, a megszokott egy helyett, ami azért nem semmi. A megszokott kb. 7 perc alatt kb. 20 percbe tellett kivánszorognom odáig, de úgy voltam vele, hogy nem baj, kibírom, Szaszáért megteszem. Petya is kicsípte magát, mint szaros Pista neve napján :D, erre kiderült, hogy Szaszáék már elindultak, mert ők olcsón akarnak bent piát venni. Ez így oké is, csak a bökkenő ott volt, hogy mi meg ott álltunk egy pezsgővel és egy üveg VBK-val. Igazából szarúl esett, hogy otthagytak a faszba minket, de azon gondolkoztunk, hogy mit csináljunk, ugyanis lett volna rá 10 percünk, hogy megigyuk azt a sok szeszt, mert bevinni ugye nem lehet, viszont 9-től belépő volt és nem is kevés. Végül arra jutottunk, hogy elvittünk mindent a Z-trackeres bulira és ott elfogyasztottuk jóízűen. Lehet, hogy most én vagyok a szemét, de milyen dolog ez már, hogy folyamatosan hívom, h mindjárt ott vagyok, várjanak meg, plusz még tudják, hogy inni is viszünk, erre lelépnek, amikor meg újra hívom, akkor meg közli, hogy oldjuk meg… Hát, megoldottuk…

Szóval nem nehéz kitalálni, hogy Nárciszékkal buliztunk este, ami nem volt rossz. Nagyon jó társaság jött ott össze, jófej volt mindenki, és jól éreztük magunkat.
Erről az estéről viszont vannak képek, de csak azért, mert nem én fotóztam.

Z-társaság egy része :)


Nárcisszal


Z-Béka :D
 

Vasárnap /Pihenőnap

Igen, kifújtam magam kicsit :D

Hétfő /Sm’s

Hétfőn az Sm’s cafe-ban voltunk, ahova igazából nem sok kedvem volt menni, mert kicsit ki voltam tikkadva már, de végül lementünk, már csak azért is, mert a szilvesztert fingom nincs, hogy hol töltöm egyelőre még, de valószínű, hogy nem valami drága mulatság lesz a pénztárcám anorexiája miatt…

Az este igazából lapos volt, viszont családias. Mivel be voltam punnyadva, nem nagyon pörögtem, inkább csak ücsörögtem, beszélgettem, hallgattam a zenét, de olyan lehettem, mint aki éppen egy nyugdíjas klubban van valami esti gyűlésen. Sajnos hamar hazajöttünk ez miatt, meg azért is, mert másnap dolgom volt és nem sokat aludtam így sem.

Na, vége, ennyi volt, bezárul a mókatár:D

Ez is kicsit személyesebb bejegyzés, de lesz majd ez így se.

Volt itt minden :D

Na, de nem kell ám rögtön a legrosszabbra gondolni :P... Egy kis higgadás és pár nap kihagyás után jöjjön hát a beszámoló a csütörtöktől hétfőig tartó periódusból :D

I. Dózsa /csütörtök

Csütörtökön fogtam a batyum és Kiskunmajsára vettem az irányt. Ahogy kiértem a vonathoz és elköszöntem NB-től, elragadtak az emlékek, azokból az időkből, mikor még koleszos voltam és vasárnaponként mentem ugyanígy vissza...
A vonatút egész jó hangulatban telt, Budapesttől Félegyházáig egy egész jókedéjű társasággal utaztam, akikkel szóba jött a macsettától kezdve a 2012-es világvégéig minden :). Aztán, miután átszálltam a másik vonatra, találkoztam egy ex-évfolyamtársammal, akitől megtudtam, hogy kik is járnak Pestre suliba :D.
Delegáció is volt, öröm is volt és kb. azzal telt a délutánom, hogy mindenkinek elmeséltem, hogy mi van velem (azaz: nagy büdös semmi), hogy vagyok, mint vagyok, ők hogy vannak, egyszóval mentek az inputcserék rendesen.
Nagyon jó élmény volt az, amikor pár volt évfolyamtárssal beültünk a közeli kocsmába és elbeszélgettünk a régi időkről, osztálykirándulásokról, stiklikről :)
Talán ez volt számomra az est fénypontja. Persze ez nem azt jelenti, hogy utána nem éreztem jól magam :D.
Bundiék szobájában aludtam, ahol már várt egy kis vacok, mire odaértem. Vicces, hogy pont abban a szobában aludtam, ahol évekig laktam J
Eléggé idegennek éreztem magam ott. Valahogy tudtam, hogy visszavárnak, és tárt karokkal fogadnak, de mégis valahogy teljesen kívülállóként róttam a már megszokott folyosókat.

Másnap reggel (délelőtt tíz órakor XD) átslattyogtam az iskolába, ahol sok ismerőssel találkoztam. Összefutottam az igazgató úrral is, akivel átbeszéltünk egy szünetet és olyan dolgokat tudtam meg tőle, amik nem cseppet derítettek jókedvre^^. Értesültem ugyanis arról, hogy újra érettségizhetek, ha akarok. És mivel a törim 3-as lett, az angolom meg emelt szinten 3-as (amit köztudottan basztam el -.-’), elhatároztam, hogy idén nekifutok még egyszer a dolognak, és ebből a két tárgyból újra vizsgázok.

II. Szabi, a szesztestvérkém /péntek

A második állomás pénteken Szabi volt, aki az alvégen lakik, így egy hosszú sétával kezdődött a délután. Nem sokkal, miután odaértem, megérkezett Petya is és hárman vágtunk neki az estének. Érdekes, hogy nem tértünk be a Csirkébe, pedig az törzshely volt anno Szesztestvérkémmel. De mivel az kicsit messze volt (legalább fél óra járásnyira), inkább a közelbe mentünk.
Petyának betett az a WelcomeDrink, amit én már nagyjából megszoktam… Kicsit nehezen csúszott neki a pálinka, de végül megküzdött a feladattal. Egy kis melegedés után átmentünk tehát az Y-onba, ahol VBK-ztunk, söröztünk, Jägereztünk, megismertem két jófej csajszit, és jó hangulatban telt az este.
Petya véletlen Unicum helyett Bacardi rumot kért Szabinak, aminek szó szerint ő itta meg a levét :D
Hajnali kettőkor begyalogoltunk a központba, hogy számítógépet szereljünk… Hát, Mókás volt :D:D:D

Sajnos, voltam olyan idióta, hogy megsétáltattam a fényképezőm, amit sikeresen a koleszban hagytam, úgy, hogy egy kép nem készült semmiről…

Folyt. Köv., de most sorry, megyek szunyálni.

Pusszanat…

Fiú-lány barátság

Igen, mivel elég ideges vagyok, a hétvégi beszámolóval kések. A mostni posztom egy olyan dologról fog szólni, ami már régóta idegesít...

Miért nem hisznek az embereka fiú-lny barátságban?

Miért van az, hogy amikor a nyakába ugrok egy fiú barátomnak, vagy egyáltalán csak beszélek vele, mindig meg kell magyráznom, hogy "nem, nem járok vele", mert azt hiszik, hogy kavarok vele, vagy ami még röhejesebb, megcsalom vele a páromat...

Ami még viccesebb, hogy ezeket a tévhiteket olyan emberek hiszik, akiknek kurváraközük sincs, hogy én kivel barátkozom, vagy éppenséggel nem "érdekük", hogy én kivel, hogy vagyok együtt. Aki egyedül beleszólhat ezekbe a dolgokba, az Petya.

A dolog, ami az utolsó csepp volt a pohárban, az ilyen tévképzetekkel, az az volt, hogy kb. Flippy Bátyus anyukája engem egy ribancnak tart, amiért én a fiacskájával barátkozom, holott nekem van barátom, NB meg Tomit tartja egy szexre éhes vadállatnak, aki csak a megfelelő pillanatot várja, hogy lecsaphasson rám... Minden bizonnyal... Minden bizonnyal vad orgiákat szoktunk rendezni, és persze ezt mi olyan de jól titkoljuk... Sőt, mi Petyát is be szoktuk venni ebbe a dologba és hármasban toljuk a leghosszabb létra legmagasabb fokán, hátul a kertben...

Miért van az, hogy mindenki más jobban tudja, hogy én mit csinálok, és hogy igyekeznek megmérgezni egy olyan barátságot, amiben semmi más nincs csupán szeretet... nem szerelem!! SZERETET!

Na, ez bassza most a csőröm....

Rövid helyzetjelentés

Na, most csak pár mondatba röviden, nehogy azt higyjétek, hogy hanyagollak titeket :P

Csütörtökön lementem Majsára a koleszba, tegnap jött Petya is és Szesztestvérkémnél aludtunk...
Most értem haza, viszont mennem kell este 7-re Szasza szülinapjára, majd onnan megyek valamikor éjfél körül Z-trackeres találkozóra, ami spontán jött, mivel Nárcisszal találkoztam a vonaton haza felé:D

úgyhogy van most bőven program, nem fogok unatkozni, kérdés, hogy mennyire fogom bírni. XD

Na, de kibírjuk ezt is és ahogy Flippy Bátyus mondaná: "Attól még egy fröccsöt megihatól:D:D:D"

Holnap részletes beszámoló, amint használható leszek :D

Ma délnek veszem az irányt

Biiizony, végre eljutottam oda, hogy le tudok menni Kiskunmajsára és meglátogatom a barátaimat ^^.

Szándékosan nem említettem eddig a tervem, így csak a nagyon szakavatottak tudták eddig.
Aki ma tudja meg, az vagy itt fog értesűlni a dologról, vagy villámcsapásként fogom érni :D.

Úgyhogy mindenki meneküljön, lehet készíteni a csapdákat, vagy éppen a forró kakót és a meleg (vagy legalábbis jobb esetben fűtött :P) kolesz szobát.

Valamelyik nap beszélgettük Flippy Bátyussal, hogy kinek milyen zene az utazó zene. Neki a kamionos román zene, vagy mi :D... én pedig mindig ilyen zenékre pörgök, mint amit lent is láthattok, illetve inkább hallhattok ... jó ez, mert tuti nem alszok el :)

Versek, irodalom, bor

A tegnapi nap nagyon érdekes volt számomra. Hosszú idő után alkalmam nyílt arra, hogy kitörjek a monoton hétköznapokból és egy kicsit élhessek annak a dolognak, aminek sajnos már pár hónapja nem sűrün élek: a költészetnek. Persze csúnya lenne csak ennek az egy dolognak betenni a tegnapi találkát Ilyasviellel, de végülis ez volt az egyik ok, hogy összefutottunk.

Természetesen megint csak elkéstem, pontosan egy órát, így jó kis bemutatkozásom volt :S.
Utólagosan is még egyszer elnézést érte *pirul*.
Odaértem hát egy óra késéssel a megbeszélt helyre, már épp próbáltam sms-t szerkeszteni, mivel hívni már nem nagyon tudok, hogy "na, itt vagyok:D ", de nem volt rá szükség, mert ahogy végeztem az első mondattal, odalépett hozzám egy ismeretlen ismerős, Ilyasviel személyében. :)

Nagyon kellemes délutánt töltöttünk el a közeli borozóban (ami egy nagyon kultúrált hely), verseket olvastam, beszélgettünk sok mindenről, és valahogy úgy érzem, hogy felébredt bennem az a vágyódás a költészet felé, ami már egy ideje "téli álmot aludt". Igazából nem értem, miért, de mostanában nem írtam verseket, az elmúlt 3 hónapban kb., de most valahogy nem is azt mondanám, hogy írok éjjel-nappal, inkább csak hogy "kezdem újra felvenni a kapcsolatot a költő énemmel". Legutóbb akkor írtam verset, amikor egy iskolai pályázatra kellett beadni május környékén, amin aztán első lettem megosztottan. Azóta szerintem nem sok érdemlegeset alkottam. Olyan ez, mintha kihalt volna bennem a késztetés arra, hogy írjak.

Időközben, ahogy beszélgettünk, Petya is befutott, így már hárman voltunk, bevágtunk egy tengeri herkentyűs pizzát^^, majd lassan hazafele indúltunk, mert elszaladt az idő és a négy órából hirtelen este fél 10 lett XD. Nagyon jó kis nap volt ez, reméljük, lesz még ilyen^^

Köszönöm/köszönjük a remek társaságot :)
 

Hurrá hurrá ^^

"Hull a hó, Kicsim" - ma erre az sms-re keltem és, valóban, ahogy kinéztem az ablakon, azt
láttam, hogy majdnem minden fehér ruhába öltözött.

És igenis! Az első hó számomra ünnepélyes, és én vagyok olyan, hogy ezt meg is írjam^^
Sajnos itt a nagyvárosban ez nem hosszú életű. A szép középkori látványt, amikor az utak úgy néznek ki, mintha szekerek suhantak volna át rajtuk (nem tudom, nekem valahogy mindig ez jut eszembe) nem sokáig élvezheti egy városi ember, utána valóban undorító latyakos minden. Azonban az első hó, amit még nem bántanak a csúnya sószórós bácsik, öröm nézni.

Persze ezzel mindenki másképp van, de szerintem ez pl. egy olyan apró öröm, ami megédesítheti egy ember napját:). Oké, baromira hideg van, de a másik meg az, hogy amikor hull a hó és nem hófúvás van, akkor csak én érzem úgy mintha nem lenne olyan hideg, mint origináltan, vagy ezzel más is így van? Lehet, hogy aztán én vagyok a génhibás, de amikor esik a hó, akkor én nem fázok annyira általában.

Úgyhogy ennek örömére, hogy leesett az első hó, kikeltem szépen az ágyból, pedig az alvászavar ma is meg volt, de annyira örülök ennek a kis apró momentumnak, hogy nem bírok aludni:).
Jó is, hogy felkeltem, mert egy óra múlva jön Vámpír, hogy befesse a hajam (egész jól megy neki, bár a múltkor a fejemre luggatta az alufóliát:D), aztán délután van egy találkám Ilyasviellel, akire ngyon kíváncsi vagyok már:D.

Reméljük most nem az lesz, mint tavaly volt :D Ahogy nézem, akkor elég nyűgös pillanatomban kapott el a hóesés... De nem is volt hosszúéletű :)

Éjjeli bagoly lettem...

Ez a dolog nem lehet sok olvasómnak újdonság. Akivel napi szinten tartom a kapcsolatot, az tudja, hogy kb. délután 2-3 óra környékén szoktam magamhoz térni. Durva ez. Gyakorlatilag végig alszom a fél napot, és amikor mások nyugovóra térnek, akkor még javában pörgök. Ebben persze a még furcsább, az az, hogy még így is vannak társas kapcsolataim :D,

Például sokszor "éjszakázom" Szaszával, aki mindig számíthat rám, még akkor is, ha egy olyan útból jövök haza, ami előző nap hajnali 4kor kezdődött nulla alvással elötte lévő este :), vagy volt már rengetegszer, hogy Tomi Bátyussal végig éberkedtük az éjszakát és vagy Veresegyházán, vagy Bp-n mászkáltunk egészen reggel 7ig :D (persze, ez melegebb időkben volt, mostmár csak msnen szoktunk virrasztani általábanXD)

Igazából erre baromira nem vagyok büszke, hogy nem bírok felkelni, és nem bírok elaludni, főleg, nem tudom, hogy mit fogok tenni, majd ha suliba fogok járni, úgyhogy elhatároztam, hogy drasztikus lépéseket teszek annak érdekében, hogy a biológiai órám helyreálljon, és akkor keljek, amikor kell.

Próbáltam már azt, hogy lefeküdtem időben, vagy legalábbis pár órával korábban, mint szoktam, de az lett az eredménye, hogy órákon keresztül fetrengtem az ágyamban és majdnem ugyanakkor aludtam el végül, mint amikor szoktam.
Azt is megkíséreltem, hogy nem aludtam egy napot, hogy majd este bizti fáradt leszek. Ez össze is jött, csak éppen lefeküdtem este 10-kor és másnap szintén délután keltem. 

A legviccesebb az, hogy még NB sem tehet sokat ez ellen, mert ő éjszaka dolgozik, így reggelre általában hulla fáradt és nem kelt fel, inkább alszik... Na meg kinek van kedve kikelni a meleg ágyból, ha egyszer tudja, hogy otthon mindenki alszik?:D

Úgyhogy szívesen várom a különféle módszereket, hogy ki hogy szokta ezt a nyári "tunyulás" után suli elött :)

The Rasmus - Live forever

"I passed a stranger, who had your eyes... or was it You?" 

Finita la Commedia: Babák

Hoze írta az ajánlót, én a beszámolót :D.

Pénteken elrángattam Vámpírt, hogy kúltúrálódjunk kicsit.
Az előadást a Tűzraktér nevű helyen néztük meg, este 7 órai kezdettel.
Ahogy beléptünk ebbe a közegbe, valahogy azonnal máshogy éreztük magunkat, mert annyira különleges és elvont volt a hely atmoszférája, hogy magával ragadta az embert.
Bántam is, hogy nem vittem fényképezőgépet magammal, mert már az "előtér" (tehát az udvar) is egészen lenyűgöző volt.

Az előadás sorozat kicsit késve kezdődött, de megérte a várakozást!
 

Az első műsor kicsit nagyon elvont volt:D, még nekem is. Az egész arról szólt, hogy egy nő mozgott fekete ruhában egy fekete vászon elött, úgy hogy a projektor mindenféle alakzatot, és számomra egy zagyvaságot vetített rá, ezt némi zajjal aláfestve... Na, ennél az előadásnál elgondolkoztam kicsit... Először is az járt a fejemben, hogy "basszus, jó helyen járok? Mi van, ha több terem is van és én egy tök másik előadáson vagyok?", a másik gondolatom az volt, hogy ez egy nagy hipnózis, és ahogy lemegyek lassan alfába, kimossák az agyam XD. Persze, ezt nem gondoltam komolyan, de kb. így hatott rám... Lehet, hogy ha nem ebben a tudatállapotomban néztem volna meg ezt az előadást, még be is paráztam volna és kifutottam volna a teremből XD. Azon is gondolkoztam még, hogy hogy bírja ki azt a művész, hogy az arcába világít egy projektor és ott tekereg elötte... Egyébknt ez még most is érdekelne :)
Egyébként nem volt rossz ez a darab, csak valahogy nehezen volt emészthető számomra. Nagyon jó mozgása volt annak a csajnak, aki ott "táncolt a vásznon" és néha teljesen úgy tűnt, mintha nem is lenne ott, hanem csak oda lenne vetítve, annyira együtt tudott mozogni a zenével és a eseményekkel, amik feltűntek mögötte.

A második műsor jobban bejött nekem, bár kevesebb szóval tudnám jellemezni, nem tudom, hogy miért.
Végülis számomra az jött le, hogy egy tükörrel, egy kanapéval és némi zenével mi mindent lehet elérni. Egy szintén nagyon jó mozgású lány táncolt, különféle alap szituációkkal megfűszerezve, rengeteg féle stílusban. Igazából számomra egy lázadó tinédzser képe jelent meg. Bevonta a játékába a közönséget is többek között egy fergeteges párnacsata keretében :D.

A harmadik műsorszám volt a lényeg végülis, ami miatt mentünk. Ebben nem volt semmilyen tánc, semmilyen extra motivum, "csupán" egy interjú volt Zoe-val, akit személyszerint nem ismerek, de azt tudom, hogy ha valaki, akkor ő művész, mert nagyon jó képei vannak és látszik, hogy átéléssel alkot. Két oldalon két nagyobb képe volt látható, és még néhány apró momentum (nekem a cica tetszett a legjobban^^) és végülis ez adta a keretet az interjú "színterének". Zoe nagyon sok igaz dolgot mondott, többek között kifejtette, hogy a művészek miért nem képesek bármilyen munkát elvállalni, hogy miért ábrázolja magát szomorúnk a művin, hogy a valóságot adja át az, és nagyon sok bölcs dolgot mondott arról is, hogy mi a baj az emberekkel, a vezetőkkel.

Bánhatja, aki nem volt ott, mert szerintem élvezetes műsor volt, még így a (számomra) nehézkes indulás ellenére is.

Sajnos képeket nem tudtam készíteni, nem csak azért, mert nem volt nálam gép, hanem azért is, mert nem hiszem, hogy nagyon szerettek volna, ha ott villantgatok, meg kattintgatok, így is elég gáz volt, hogy a telefonom elkezdett csörögni az egyik előadás alatt, holott lenémítottam.

Így ez most egy kép nélküli beszámoló, bár nem is baj, mert az ilyen dolgokat nem lehet képben megmutatni, az ilyeneket át kell élni^^.
 

Ha nem küldöd tovább, akkor Pokolra jutsz!!

"bocsikah...egyébként nem szoktam körlevelet küldeni :)

>>>>>>>>muszáj muszáj és meg ne szakítsd mert rossz vége lesz kapni fogsz de viszont te bajod ha szerelmed utálni fog nem is az enyém

>>>>>>megkapod ezt az üzenetet, akkor azt >jelenti, hogy szerelmes vagy.
>Küld
>el 10 embernek 143 percen belül és >holnap lesz életed
>legszebb>napja!!! >>Siess >és ma éjjel akit szeretsz,
>>az ismét szeretni >fog! >


5 percen belül az igaz


szerelmed hívni vagy üzenni fog.



Ma éjfélkor az igaz szerelmed rájön, hogy szeret


téged.


Valamijó fog történni veled, kb. holnap délután



13:42-kor,



bárhol vagy is.



Szóvalkészülj fel életed legnagyobb élményére.



Hamegtöröd a láncod, problémás kapcsolatokkal fogsz



küzdeni hátralévő

életed jelentős részében.



Külddel ezt a levelet minden



ismerősödnek 15 percen belül, hogy folytasd a



láncot....


és hogy



megspórold



magadnak az érzelmi



stresszt....



>légy nagyon óvatos (MÁSOLD KI ÉS ILLESZD BE DE NAGYON ÓVATOSAN!) > >"

Emlékszem, még régebben hány ilyen levelet kaptam az ismerőseimtől iwiwn/myvipen...
Hál' Istennek, mostanában már a kultúráltabb közösségi oldalak/e-mail rendszerek külön mappába gyűjtik az ilyen jellegű spam leveleket, kőrüzeneteket, de azért még most is az őrületbe tud kergetni egy ilyen levél. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy egy részről az emberek hogy tudnak bedőlni az ilyesminek, max csak a 13 éves kis tinik, bár sajnos, azt kell mondjam, hogy még ez sem korrekt így. Emlékszem, nem egyszer kiborúltam már ezeken a felesleges netfárasztó, szerverrohasztó dolgokon...

Egyszer írtam egy kőrlevelet, melyben közöltem mindenkivel, hogy bassza meg magát a körleveleivel és küldje a jó édes anyjának azokat... természetesen a levelem végére odaírtam, hogy aki nem pazarolja ilyenekre a drága idejét, annak ez nem szól. És pont egy olyan csaj háborodott fel a dolgon, aki a legjobban bombázott a "küldd tovább, mert meghal a tengerimalacod 3 nap 11 óra és 23 másodperc múlva, ha nem küldöd tovább!" dolgokkal... Ma már szerencsére megcsappantak az ilyen idióta küldözgetők, de sajnos mindig lesz egy olyan korosztály/balfasz, aki nem érti meg, hogy az ilyen  körlevél nagyon de nem jó és kurvára felesleges...

Mindenki szidja a Myvipet, meg az Iwiwet, hogy milyen lassú, de persze a sok birka nem is gondolná, hogy a sok hülye körlevél miatt lassú a rendszer, azért nem lehet mailt írni, azért nem lehet képet feltenni...

Más az, ha koncertről, lemezről, vagy bármiről van szó, aminek van értelme... De ezek... -.-'

Komolyan mondom, néha nem értem az ilyen embereket, hogy mit gondolnak... Tényleg azt hiszik, hogy ha továbbküldik, akkor teljesülni fog a vágyuk, vagy hogy azon fog múlni az, hogy én együtt maradok-e a párommal, hogy tovább küldöm-e a fent olvasható szart??

Ami még jobban fel szokott idegesíteni az a " Ezt azért küldtem neked, mert fontos vagy nekem és gondoltam rád, Küldd el ezt a levelet 10 olyan embernek, akik fontosak neked, hogy tudják, hogy szereted őket..." Persze! Ha fontos vagyok, küldj egy SMSt, hogy mi van velem, vagy egy normális mailt, ne ilyen szart baszod...!

Úgyhogy én minden bizonnyal magánéleti válságbn leszek, Petya majd elhagy egy japó csajért, amiért nem küldöm tovább a levelet és megszakítom ezt a roppant érdekfeszítő láncot...

Na, ma ez böki a csőrömet többek között... de szerintem ezzel nem vagyok egyedül!

Terveim a jövőre nézve

"Mit fogsz csinálni?"- kérdezik tőlem mostanában a barátaim/ismerőseim.

Nos, a terveim a következőek: Mivel ájöttem, hogy egyérettségivel kurva nehéz elhelyezkedni (és igenis az, ne mondja nekem senki, hogy 0 munkatapasztalattal és egy érettségivel annyira könnyű munkát találni 2009-ben!!), januártól OKJs képzésre fogok menni.
Ennek több oka van, többek között az is, hogy 22 éves koromig ingyen szerezhetek egy szakmát, úgyhogy még örülhetek is, hogy nem vettek fel egyetemre. (Egyébként most, így átgondolva a dolgot, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki most érettségizik, hogy ne ugorjon bele az egyetembe azonnal, de erről írok egy komplett cikket, amjd ha itt lesz az ideje.

Szóval OKJ-s képzésre megyek, azt még nem döntöttem el, hogy mire, de az idegenvezető szakon gondolkodom elég erősen, márcsak a nyelv miatt is.
Érdekelnek még a kretív dolgok is, ahol alkothatok, ahol valamit kiadhatok a kezemből, ezért tetszik még a lakberendező szak is, vagy a virágkötő is. Nem szeretnék banki ügyintézőnek, vagy ilyesminek menni, mert az nem hiszem, hogy nagyon izgalmas lehet. Biztos jól keresnek, de most egyenlőre olyat szeretnék tanulni, amit élvezek is.

Nos, ez a "nagy terv" egyenlőre és most többet valahogy nem is tudnék mondani.

Labrador a lavorban :]

NB épp a szokásos éjszakai melóba ment, természetesen késve :D. Egyszer csak jön vissza, "na, már megint mit hagyott itthon?"-gondoltam magamban, erre beállított egy kis labradorkölyökkel.

A lépcsőházban találta, de emlékeink szerint ebben a házban (ahol kb lakik 15 család és ennyi) senkinek nincs ilyen kölyökkutyája. Érdekes még, hogy hogy jutott be, mert a kapu meg zárva volt, így vagy az égből érkezett, vagy átfolyt a kapu alatt. XD

Nem tűnik egy kivert kóbor kutyának, tekintve hogy elég jó húsban van, tiszta, és még a lehellete is citrom illatú XD.

Remélem mindenesetre, hogy mégis csak innen valakié, csak annyira új még itt, hogy nem láttuk eddig, mert szegény itt nem maradhat ebben a kis lakásban. Ha meg nem itteni kutyus, akkor meg majd keresek neki gazdit.

Itt egy kép róla, amint az ideiglenesen neki kijelölt helyen szundít:

Updated:12.11|14:41

Nos, megkerült a kiskutya gazdája. Állítólag egy srác hagyta el(?) séta közben. Póráza nem volt a kutyunak, szakadt az eső, az meg nem arra figyelt, hogy merre van a kutyája... Azért ezt nevezem -.-' Na, mindegy, szerencséje volt a gyereknek, mert NB pont akkor jött haza a melóból, amikor épp a szomszédokat kérdezgette, hogy nem-e láttak egy kis fehér kutyát...

Devill's Birthday Party

Eljutottam eddig is, hogy beszámolót írjak a péntek estéről.
Nos, nem sokat tudnék mesélni, mivel az este elég lapos volt szerintem.

Ez persze nem azt jelenti, hogy annyira rossz volt, inkább azt mondanám, hogy én voltam lapos hangulatban tekintve azt, hogy nem sok időm volt pihenésre szerda estétől péntek estig, így annyira fáradt voltam, hogy örültem, hogy megállok a lábamon és nagyjából értelmesen tudok beszélni.Akármennyire is fáradt voltam, fontosnak tartottam, hogy elmenjek, mert tisztáznom kellett egy két dolgot (amit azt hiszem, sikerült :)), és mindenképpen meg akartam nézni a Dr. Melancholiát.
 

Devill születésnapi partija volt ez, aki hobbiból fotózik és az alkotásait a kisteremben lehetett megtekinteni. Nagyon jó képek, kár hogy voltam olyan hülye, hogy itthon felejtettem a fényképezőmet :S... Viszont ITT megnézhetitek a képeit, amik szerintem profi módon vannak megkreálva :)

A Dr. Melancholia a már megszokott módon jól szerepelt, a technika kifogott rajtuk, jobban mondva a fizika, mert a dobverők megadták magukat, de a koncert nagy része elhangzott és nagyon jó volt. A S.C.E.L. együttes valahogy nekem nem tetszett, és igazából nem érdekel, hogy ennek milyen negatív következményei lehetnek, de kimondom, hogy szerintem sokkal jobb együttes lennének ők, ha csak az a srác énekelne, akinek a hangja sokkal jobban megy ehhez az egész stílushoz... Lehet, hogy ezért meg leszek kövezve, de nem mondom valamire azt, hogyjó, ha egyszer nem gondolom így...

Igazából többet nem mondanék az estéről, annyira nyomott voltam, hogy nem nagyon néztem ki úgy mint aki bulizik, inkább egy nyugdíjasra hasonlítottam szerintem XD.

Ja, vicces volt még, hogy kitaláltuk közösen, hogy venni kéne még valami innit, én meg odaállítottam a púlt elé, hogy mit tudnak nekem adni 290 ft-ért... Közölte velem a pultos srác, hogy kapok egy sört, ha ott maradok takarítani... Hát, nem tudom, hogy komolyan gondolták-e, de remélem, hogy nem, mert bizony én nem maradtam XD. Na, mindegy, majd ha legközelebb megyek, mindenesetre majd viszem a többit, szóval ne tessenek útálni =)

Képek, a jóég se tudja, hogy lesznek-e, ha lesznek, akkor teszek be, ha nem lesznek, akkor nem :S

Beszart a T-mobile

Nem szoktam ennyi bejegyzést írni egy nap, de ezt most muszáj...

Lehet, hogy több TVt kellene néznem, legalábbis a híreket nem ártana, ugyanis kb. mostanáig azt hittem, hogy azért nem tudok telefonálni, mert letiltották a kártyámat, mivel már egy ideje nincs feltöltve... Gyanús is volt a dolog, mert nem is kaptam SMSt arról, hogy töltsem fel a kártyám, vagy akármi... Ennek én kifejezetten örültem, főleg most, hogy a Samsung töltőm Midiannál van (Még múlt héten Tbányán hagytam), így a 70-es számom használhatatlan már lassan egy hete... -.-'

Hajnalban hiba keletkezett a T-Mobile rendszerében, amit kb. délután fél 3-ra sikerült kijavítani, de addig a T-Mobile-osok nem tudtak telefonálni. 

"Egy előre tervezett éjszakai munka során keletkezett váratlan szoftverprobléma miatt a mai napon a Magyar Telekom mobilhálózatában elsősorban a hálózaton belüli hívások jelentős része sikertelen volt. Az előfizetők azt tapasztalták, hogy a hívott fél nem elérhető, mintha ki lenne kapcsolva, így sok esetben a hangposta jelentkezett be. A hibából adódó, az átlagosnál nagyobb hálózati igénybevétel átmenetileg zavart okozhatott az SMS-ek továbbításában is.

A hiba észlelését követően a rendszerszállítóval közösen még éjjel azonnal megkezdődött a hibaelhárítás, amelynek eredményeként a szolgáltatás délután fél 4-re az ország egész területén helyreállt, fennakadások már csak egyedileg lehetségesek. Ilyen esetekben a hálózatra történő ismételt feljelentkezés érdekében a szolgáltató azt kéri, hogy az előfizető kapcsolja ki majd be készülékét.

A Telekom a helyzetben minden szükséges lépést megtett, és természetesen a hálózati hibából eredő kötelezettségeit is megvizsgálta. Ennek alapján megállapítható, hogy bár a szolgáltatás kiesése miatt kötbérfizetési kötelezettség nem áll fenn, de az ügyfeleket érintő, szokatlan és váratlan kényelmetlenségre tekintettel később részletezett módon előfizetőnként 10, hálózaton belül lebeszélhető percet biztosít díjmentesen. A díjmentes percek felhasználásáról a szolgáltató hamarosan további tájékoztatást ad.

A Magyar Telekom ezúton ismételten köszöni ügyfelei megértését és türelmét" - olvashatjuk a cég közleményében...

Hát, szívás, de szerintem nem biztos, hogy 10 perc ingyen beszélgetés annyira boldoggá tesz egy olyan embert, akinek ma fontos üzleti ügye, létfontosságú telefonhívása lett volna... 

Mindenestre tanúlságos is a dolog, mert azért milyen furcsa, hogy a mai ember telefon/internet nélkül félember, sőt halott! És tényleg...
 

Az alkoholista hatalomátvétel napja Középföldén

2009.12.04. Devill's 29th birthday party

Ma ingyenes buli lesz Gyárban, úgyhogy ne hagyjátok ki!!:D

A nagyteremben fellép a nemArt,a Dr. Melancholia, és a S.C.E.L. 
Dj-k is lesznek természetesen: Hoze, Sis, NINth

A kisteremben fotókiállítást tekinthettek meg.

Flyer:

Keressük azt a srácot...

Én sem gondoltam volna, hogy ilyen íromány megjelenik majd nálam, azonban minden fűszálat megragadunk.
Tegnap felkeresett egy kedves ismerősöm, akit tavaly nyáron ismertem meg és aki sok szivecskés hot-doggal látott el engem és Pötyimet az éhes hajnalokon, amikor hazafele mentünk egy egy buliból.

Meg is lepődtem, és nagyon örültem ennek a lánynak, mert tényleg egy csupaszív csajszi és igazából nem gondoltam volna, hogy valaha beszélni fogunk, mert az adataink egymásról igencsak hiányosak voltak. Azonban lássatok csodát, ő myvipen mégis megtalált minket, aminek nagyon örültünk :)

Nem szaporítanám tovább a szót, hulljon hát le a lepel, hogy vajon miért is ez a cím? Nos, tessék:

"Keresek egy fiút, akivel egyetlen egyszer találkoztam 2008.
novemberében vagy decemberében. A Nyugati téren lévő New York hotdog-ban
dolgoztam (a villamos megállóval szemben), amikor találkoztunk. Mivel egy éve
volt, nem emlékszem túl jól, de azt hiszem, hogy kb. 170-175 cm magas volt,
rövid, barna hajú. Az öltözéke elegáns volt, talán fekete bársony kabátot
viselt, ami alatt barna, csíkos ing volt. Nem óhajtott bemutatkozni, de azért a
végén valami Bence, vagy hasonló nevet említett a sajátjaként. Éjszakás
műszakban dolgoztam, kb. hajnal négy, és öt között búcsúztunk el egymástól,
úgy, hogy (az ablakban lévő pulton keresztül) megcsókolt, ha jól emlékszem
kétszer is.

Ha ez a valaki magára ismer, kérem, hogy írjon egy e-mailt
erre a címre: pporcelan@citromail.hu 

Köszönöm!"

Nem mondom, hogy a legtutibb ötlet és nem hiszem, hogy a srác pont az én blogomon fog kikötni, de hátha mégis. Minden fűszálat meg kell ragadnunk. :)

Jah, perverzek ne írjanak :P