cy83rr4d10
Bár nem nevezném magam cybergoth-nak, viszont az industrial, dark electro, EBM zenéket nagyon csípem, így ajánlom nektek is ezt az oldalt, főleg, hogy nem sok ilyen rádiót lehet találni a neten.
ITT megkukkanthatjátok ^^
Bár nem nevezném magam cybergoth-nak, viszont az industrial, dark electro, EBM zenéket nagyon csípem, így ajánlom nektek is ezt az oldalt, főleg, hogy nem sok ilyen rádiót lehet találni a neten.
ITT megkukkanthatjátok ^^
Nem tartott sokáig, de aki ismer tudja jól, hogy ezek a munkák nem nekem valóak, mivel én nem tudok kapcsolatot teremteni telefonon ismeretlen emberekkel, főleg nem formális nyelven. Most lehet, mondani, hogy egy lusta szar vagyok, de nem erről van szó.
A hely, ahol dolgoztam, nem épp a legjobb, még azok is alig keresnek, akik profik és rendelkeznek szakmai tapasztalattal! Ez nem a munkáltató hibája, nagyon kellemes a környezet, jófejek a munkatársak, nem egy rabszolgahajcsár hely, viszont a válság (mint mindenhol) itt is rányomja a bélyegét az emberekre. Alapbér nincs, tehát csak azt kaptam volna meg, amit összetelefonálok, ami nem nagy összeg üzletkötésenként. Volt, aki ott volt 2 hete és alig keresett pár ezer forintot. Így elhatároztam, hogy azt az időt, amit ott töltenék a semmiért, inkább arra fordítom, hogy tovább keressek.
Viszont hasznom volt a dologból mindenképpen, mert visszaszoktam extra gyorsasággal arra, hogy reggel kell kelni és nem délután. XD
Kyara, nagyon szépen köszönöm a segítséget, és az esélyt, hogy megpróbálhattam!^^
1. Ma elmentem munkát nézni, és úgy néz ki, hogy sikerülni fog a dolog. Holnap megyek "hallgatózni", hogy mit hogyan kell, ugyanis egy tudakozó cégnél fogok dolgozni, amíg nem megyek februárban suliba.
2. Tomi Bátyussal lett egyennyakláncunk, aminek nagyon örülök és remélem, hogy életünk végig szól majd ez a kötelék. Úgy szeretem őt, mintha a testvérem lenne, és ezt meg is pecsételtük törzshelyünkön, az Ezeregy éjszakában egy kellemes teázás és vizipipázás keretében.
3. Most éppen a tavalyi Ki Mit Tud?-ot nézem Petyával♥ és ... és... basszameg, hiányoztok :(. Annyira jó volt ott és, és basszus most nnyira előjött bennem, hogy mennyire hiányoznak az ottani emberek. Tudom, kell a változás, de olyan jó érzés volt végignézni a felvételeket... Mintha csak tegnap lett volna... Jesszusom, mekkora közhely... De milyen igaz is egyben. Hiányzik Majsa... A Kuckó, a Béke tér - á, basszus, mennyit ücsörögtem ott is délutánonként, a tanárok, a diákok, basszus, minden... Remélem, hamarosan majd megint mehetek egy kis batyuval egy két napra látogatóba, feltéve, ha nem zavarnak haza. :D
(Petya itt szakad/ámúl mellettem, annyira tetszik neki. Javaslom, mindenki addig örüljön és annak örüljön, hogy a Dózsába jár, mert ez tényleg olyan suli, ami igencsak megüti a színvonalat...)
Pénteken forgatáson voltam, amit nem részleteznék... Elolvashatjátok a beszámolókat több szemszögből Hoze, Midian és Pszicho blogján... Én nem részletezném... Erről ennyit.
Holnap megyek állásinterjúra, szurkoljon, aki akar. Aki meg nem akar, az meg ne :D
Most elég ideges vagyok, úgyhogy egyenlőre ennyi. Majd este talán visszajövök tisztább fejjel...
Igen, ez egy kétbejegyzéses nap... Néha ilyen is kell.
Kyarának keresek éppen valami Industrial számot, amiben benne van, hogy "Eins Zwei Drei" és igen furcsa dolgokat találtm keresés közben. XD
Pl. ezt a videót:D
Ülök a padon és nézek magam elé.
Nézem, ahogy a lágy fény játszik a földön.
Azon gondolkodom, hogyan élek én itt,
Hol lekem fogva tartója a szív-börtön.
Lefekszem a hideg kőre, s hallgatom.
Hogy tör fel a mélyből a szörnyű vallomás:
Kőböl vagyok én is, élettelen anyag,
Csak kósza árnyék vagyok én, semmi más...
Lehet hogy nem műalkotás, de teljesen tükrözi azt az őszi estét, amikor kint ücsörögtem Majsán, a Béke téren egyedül... Most hirtelen az az este jutott eszembe...
Bárcsak visszaforgathatnám az időt...
Sokszor van az, hogy az ember végső elkeseredésében a fűszálba kapaszkodik. Ezt teszem most én is és remélem, hogy összejön. Gyakorlatilag most egy olyan munkát csinálok, ami azért fizet, mert a neten reklámokat "nézegetek".
Részletezni csak akkor szeretném a dolgot, ha összejön, addig nem sok értelmét látom a dolognak, de egy héten belül kb. úgy is kiderül, hogy Victory or Death :D.
Ha sikerül és tényleg bejön, kkor maj örömmel ajánlom mindenkinek.. addig nem :)
Csak gondoltam, megosztom veletek, hogy mivel baszarintom el a napjaimat rámkényszerült unalmamban...
Szerintem ez a pár szám sok olvasóm számára nem lesz ismeretlen, viszont márcsak azért is kitettem ide őket, mert valahogy teljesen átfogják az elmúlt egy évemet. Tavaly ilyenkorra emlékeztetnek, meg azokra az időkre, amikor a Dózsa kolesz lakót próbáltam zenére hangolni több-kevesebb sikerrel XD. (Az biztos, hogy egyből tudta mindenki, hogy hol lakom, mivel ilyen zenét csak én hallgattam ott [x )
Suicide Commando - Hellraiser
Combichrist - Today I woke to the rain of blood
Front 242 - Welcome To Paradise
Nem, a címmel nem a magyar focistákat akarom lealázni. Sokkal inkább azokat az egyéneket, akik magukat szurkolónak merik nevezni.
Sajnos a sajtóban egyre többször hallhatunk vandál szurkolókról, összetört metrókról, és lefújt meccsekről. Én tényleg nem tudom, hogy mit képzelnek magukról az ilyen emberek, akik abban élik ki magukat, hogy törnek zúznak, amerre járnak. Nem vagyok nagy futball rajongó, ám ez a tény, hogy a magyar szurkolók szégyent hoznak a nemzetünkre (ami sajnos így is elég nagy kakiban van, de hogy még ezek is...), miattuk minősítik le a magyar focit és azokat a szurkolókat, akik szeretnének normálisan megnézni egy mérkőzést. Nem mondom, hogy ez máshol másképp van, de legalább ebben különbözhetnénk. Szerintem az nem is igazi focirajongó, aki nem bír a valagán végig ülni kultúráltan egy meccset, és ahelyett, hogy megtisztelné ezzel a focistákat, minden szart bedobál a pályára, és ez miatt félbe kell hagyni a játékot. Persze ezt is a labdarúgók szívják meg, de ez már senkit nem érdekel. Hát, kurvaszép rajongók az ilyenek. Igazából csak azért húztam fel magam a témán ennyire, mert nem rég kétszer is megszívtam azok miatt az emberek miatt, akik nem bírnak normálisan elmenni egy meccsre a BKVval és akikhez 20-30 fős rohamosztag kell a Nagyváradtérre, meg a Deákra.
Elég szomorú ez szerintem. De lehet, hogy én gondolom rosszúl. Lehet, hogy ez teljesen természetes, és minden bizonnyal a focisták is erre gerjednek és biztos nagyon büszkék, amikor olvassák a lapokban, hogy "Budapesten, a Ferencváros-Diósgyőr labdarúgó Soproni Liga-mérkőzésen a ferencvárosi szurkolók egy csoportja megpróbált bemászni a pályára, illetve átjutni a diósgyőri szektorba." Persze nem csak a fradi szurkolók gátlástalanok ám... Egyfolytában lehet hallani ilyen-olyan dolgokat, amik egyre jobban elfajulnak, ez éppen csak a legfrissebb balhé.
Nem azt mondom, hogy mindenki üljön kussba és ne csináljon semmit... De miért nem lehet valamivel kultúráltabban csinálni ezt a nagy szurkolást?? Elmondom, miért. Azért, mert sajnos egyre többször nem is arról szólnak ezek a dolgok, hogy ki melyik csapatnak szurkol... Hanem a balhéról, a verekedésről, és az embertelenségről... Gyerekes háború ez az aki nincs velünk, az ellenünk van dolog. És igazából azokat az embereket sajnálom, akik ennek megisszák a levét, és bár békés szurkolók, de ugyanúgy az arcukba kapják a "focihuligán" jelzőt, továbbá a játékosokat, akik ahelyett, hogy bíztatást kapnának a lelátókról, kapnak egészen ismeretlen repülő tárgyakat, vagy éppen azt nézik, ahogy a tömeg egymást veri. Senki ne csodálkozzon, hogy szar a magyar foci, ilyen szurkolókkal...
![]()
Visszatértem hát, a blog újra él.
Furcsa dolog a blogírás. Egyrészről kényszer, mert az emberek elvárják, hogyha blogot írsz, akkor rendszeresen vezesd, másrészről viszont, ha blogot kezd írni az ember, akkor pont azért kezd hozzá, hogy sokan olvassák és hogy minél több embernek adjon valami pluszt. Íyg ez egy ördögi kör, egy szabad akaratból választott kötelesség, amit vagy csinál az ember, vagy nem.
Vannak azonban olyan tényezők, amelyekre nem számít az ember. Mint amikor egy sportoló meghúzza a lábát és ki kell hagynia a fél idényt... Irónikus. Most velem is valami hasonló volt, de már minden OK. Vissztértem, hogy ismét szórakoztassalak tieket, vagy éppen az agyatokra menjek a hülyeségeimmel:D. Tele vagyok ötletekkel és kreativításom szárnyalni kezdett, miközben magányomat töltöttem. Igazából hamarabb is írhattam volna, de mindenképpen akartam pár újítást, ha már beígértem. Amint láthatjátok, felkerült egy fejléc, a háttér is új és amire a legbüszkébb vagyok, az a flash menü. Nem, mintha annyira nehéz lett volna összedobni, viszont nagyon sokat kerestem, mire egy normálisat találtam.
Az új menüvel kapcsolatban csak annyira leszek kíváncsi, hogy a statokban kiírja-e majd az én blogcímemet hivatkozásként, vagy azt az oldalt adja-e be, ahol a script született, de ez majd idővel kiderül.
Nézzük gyorsan, mi minden történt, csak címszavakban:
Hirtelen ennyi, most több dolog nem jut eszembe. Holnap jövök :)
![]()
Ismét mély pontra kerültem, mint mostanában oly sokszor. Sok tervem lett volna, de egy pillanat alatt elment az a maradék életkedvem is...
Most egy darabig megint eltűnök. Talán még a routert is kihúzom... Egyetlen dolgora van szükségem, ami mindig itt van nekem: A magányra... Úgyhogy ne keressetek, mert úgysem találtok :(
Sajnos ezt is ki kell hagynom, ugyanis az utolsó 500asomat most kellett kiadnom a kezemből... Szar dolog a munkanélküliség, de ez van egyenlőre.
Az Into Darkness Tour-os jegyemet viszont szívesen felajánlom, feltéve, ha utána visszakapom :D.
Szóval ha kell valakinek esetleg, aki 500-ért olcsóbban akar bemenni, akkor az szóljon, de gyorsan, mert holnap már koncert...
Bocsi Lin és CBL. Tudom, már régóta ígérgetem, hogy elmegyek, de sajnos ez a nagy helyzet :(.
Jah és félreértés ne essék, nem azért voltam IDT-on, mert olyan jól álltam, hanem mert ajándékba kaptam a jegyet... És már én is kibaszottúl unom, hogy nincs pénzem, szóval inkább nem bulizok...
A jegyem elkelt:D Roland, kérem majd vissza!! Ha cafatokban adod, az sem baj ^^
Most pénteken a Kék Yukban lesz ez a buli, ahova azok 500 forintért léphetnek be, akik voltak az Into Darkness Tour-on (egyértelműen a koncertjegy felmutatásával él ez az akció :]). A belépő azoknak, akiknek nincs IDT-os jegye, 1000 ft.-ba fog kerülni.
Fellép a Wet Lips, a Dr. Melancholia, és számomra két, teljesen ismeretlen zenekar, a Sense Of Silence, és a Welvet Seal(node, most majd megismerem őket, feltéve, ha beengednek egy CBAs jeggyel XD).
A koncertsorozat 23.-án lesz tehát a Kék Yukban, este 8 órai kezdettel.
Flyer:

Bezony, az a nap is elérkezett. Igazából el kell mondanom, hogy amennyire vártam, olyan gyorsan el is szaladt ez a koncertsorozat.
A Npéligetből elsétáltunk Tomival a Diesel klubhoz, ahol Viktorral találkoztunk, majd némi alkohol elfogyaztása után belevetettük magunkat az éjszakába. Bent találkoztam sok ismerős arccal, pl. Daemonával, Barby-val, Dórival, Alex-el, Nikivel, Kyaráékkal, etc... , és olyan emberekkel is, akikért jó mélyre kellett ásnom az agyamban, hogy "honnan is ismerjük egymást?(igen, erről majd egy külön bejegyzés fog születni!)^^". Az események olyan gyorsan folytak, hogy szinte nem is sokat tudnék kiemelni az estéből. A Drugzone és a Dope Stars Inc. szokatlanúl keveset játszott, ami engem azért zavar, mert szerintem, amennyit készült mind két csapat, azért adhattak volna nekik több időt is, bár Lindáék most sem feledkeztek meg az édes szájú rajongókról és bőkezűen osztogatták a savanyú nyalókát^^... A Lacrimas Profundere előadásáról nem tudok nyilatkozni, hiszen nem sokat láttam belőlük. Éppen kint regenerálódtam, amikor felléptek, bár szerintem ők sem kaptak több időt, mint az említett két zenekar. Az est fénypotja számomra a Diary Of Dreams volt, ezen belül a The Curse című szám, amit már tegnap megosztottam itt veletek:).
A Deathstars is nagyon jót alakított, rájuk is nagyokat zúztunk és végre elmondhatom, hogy őket is láttam élőben! XD
Jó kedvük volt az előadóknak, ki is jöttek hozzánk beszélgetni/fotózkodni... Sajnos a gruppiek még mindig fénykorukat élik, és kihasználják az (öröm)ittas sztárokat: véletlenül hallottam, ahogy La Nuit-ot fűzi egy csaj...no, dehát ilyenek is vannak... kinek a bélyeggyűjtemény, kinek más -.-'
A koncert után hiányoltam az after party-t. Azt még debodhatták volna a szervezők levezetésképpen, de nem így tették, hanem kb. egy órával a koncertek után kiterelték az embereket. Ez még nem nagyon tetszett... Fogtuk magunkat és elindultunk páran a busz felé, ahol sikerült végre elüzletelnem azt a CBA-s jegyet, amit NB zsebpénz gyanánt adott... Mondanom sem kell, hogy nem vertem magam költségekbe a Dieselben, dehát, tök természetes dolog, hogy az ember CBA-s jeggyel megy koncertre XD (továbbá még az is rejtély, hogy 23.-án hogy megyek be Yukba egy CBA-s kajautalvánnyal, ugyanis két ötszázast kaptam, amiből egy megmaradt, mint belépő a melancholia/Wet Lips bulira XD). Ezek után Tomival Viktornál csöveztünk, amíg nem jött el az idő arra, hogy elinduljunk a Kelenföldi pályaudvar felé. Olyan pontosan kiszámoltuk, hogy mikorra kell odaérni, hogy pont akkor állt meg a vonat, amikor Tomi a peronra lépett :]
Az est jó volt tehát, képet nem sokat készítettem, mivel eléggé hátul álltam és volt szerencsém mindig olyan helyet kifogni, ahol épp egy 2 méteres emberke állt elöttem, utána meg bevallom őszintén, hogy lusta voltam fényképezni :$.
Jöjjön tehát néhány képecske (tényleg csak néhány):
Dope Stars Inc. ...
On the stage^^
Diary Of Dreams - olyan jók voltak, hogy beszarás!:)
Csak sajnos nehéz volt jó képet készíteni :[
Viktorral
Reni & La Nuit(aki itt már nem volt szomjas XD)
Ennyit előzetesen a tegnapi napról. Még túl fáradt vagyok hosszadalmasabb beszámolót írni, de holnap meglesz. Amint látjátok, az új design is csúszik, megértéseteket köszönöm ^^.
Addig is: A tegnap este legnagyobb száma számomra (sajnos nem Dieseles felvétel) XD.
Holnap lesz az Into Darkness Tour, amint már korábban emlegettem. :)
Mivel sok emberről tudok, hogy jön/jönne, de nem tudok mindenkivel kapcsolatba lépni, gondoltam itt szólok, hogy aki nem akar egyedül jönni, azt délután 5 órakkor szeretettel várjuk a Népligetnél, a metró kijáratnál. Nem kellemes várakozóhely, de nem fogunk ott sokat időzni remélhetőleg.

Bizony, már több mint fél éve van ez a design, így idejét láttam annak is, hogy frissítsek.
Sok tervem van azzal kapcsolatban, hogy hogy is lenne a legjobb, és sok új dolgot szeretnék itt, a crowbaby.blog.hu-n. Tesztjelleggel van egy másik blogom, ahol a grafikai részeket próbálgatom, így ha nem jön közbe semmi katasztrófa, akkor a változás hirtelen jelleggel fog létrejönni itt. Ahogy időm engedi, úgy próbálgatom a dolgokat, de mivel hosszú hétvégének nézek elébe, így lehet, hogy csak vasárnap fog becsapni ide a villám :)
No, gondoltam, megosztom veletek eme nagy tervemet. Most pedig zúzok kódozni és szerkeszteni :D
![]()
Nem vagyok egy japófan, viszont ez a szám...szerintem nagyon szép! Kyara küldte át az angol átiratát még a múlt héten, hogy fordítsam le neki magyarra. Nagyon szép...
'Találkozzunk újra egy álomban':
Bizony, Emese holnap tölti be 18. életévét, amit meg is ünnepeltünk rendesen szombaton.
A találkahely a Móriczon volt, onnan pedig Wigwam felé vettük az irányt, hiszen, mint kiderült, Emesea Wigwamtól nem messze lakik.
Odaértünk rendben, és kezdetét vette a buli...
Először kint ültünk a lakás elött, egy kellemesen berendezett gangon, ahol egy hatalmas szeretetéhes kutyus is volt, aki beleszeretett először Ákosba, majd Erikába is :D
Emese anyukája finom sütit sütött, aminek még most sem tudom a receptjét, de amint kézhez kapom, esküszöm, hogy feldobom ide, mert aki imádja a kókuszos kajákat, annak ki kell próbálnia!!:)
Nagyon tetszett az, hogy Emesééknél a lakás tele van állatokkal (nem, itt kivételesen nem magunkra céloztamXD). Találhatunk náluk két rákot, két macskát, egy viselős egyiptomi tüskés egeret, halakat, egy gyíkot és két macskát, egyszóval eléggé állatbarát családról van szó:).
A legjobb az volt a buliban, hogy senki nem rúgott be, pedig lett volna miből:).
Emese kapott Ákostól egy... táncot ajándékba, ami annyira tetszett mindenkinek, hogy aztán Petyát is megörvendeztetettük XD.
Nagyon jó buli volt szerintem, mindenki jól érezte magát, Emese a sok kávéval gondoskodott arról, hogy ne aludjunk el. Üvegeztünk Fésűztünk is, amit én már nem is emlékszem, hogy mikor csináltam utoljára. Voltak vicces és voltak kínos pillanatok is...na igen, ilyen ez a játék :D Amikor aludhattunk volna, akkor meg feljöttek a mindenféle okkult dolgok, amiknek köszönhetően nem aludt az ünnepelten kívül senki, hanem hajnali hatig beszélgettünk. Az est abszolute nyertese szerintem Emese volt, az abszolute vesztes pedig Pötyim, de nem azért, mert rossz lett volna a buli a számára, hanem azért, mert szegénnyel másnap 11-kor közölték vele a munkahelyéről, hogy délben be kellene mennie dolgozni. Elötte lévő nap nem osztották be vasárnapra, így teljesen meglepetésszerű volt, hogy egy átbulizott éjszaka után menjen be dolgozni.
A buliról szavakban talán ennyit írnék, több hirtelen nem jutott eszembe. Jól éreztük magunkat együtt, szerintem ebben minden benne van. Emese, boldog születésnapot neked (előre is, mivel holnap lesz igazából)
Képek remélem minél hamarabb lesznek, minden attól függ, hogy Erikát mikor tudom letámadni, hogy küldje át őket :)
Hemzseg a média a legújabb őrülettől: Mindenki a H1N1 vírustól fél.
"A H1N1 az A típusú influenzavírus egyik altípusa, az emberi influenza leggyakoribb okozója." - olvashatjuk a Wikipedián... Az új vírus Mexikóban ütötte fel a fejét, és rövid idő alatt elterjedt az egész világon. Mostmár oltóanyag is van ellene. A veszélyesztetett embereket (terhes kismamák, súlyos betegek, egészségügyi dolgozók, a lakosságért dolgozók, oktatási intézményekben dolgozók, 14 év alatti gyermekek) inbgyen beoltják, a többieknek fizetniük kell kb. 2000 forintot a patikákban a vakcinákért.
Van, aki retteg, van, aki nem foglalkozik a dologgal. De vajon tényleg félnünk kell? Nem lehet, hogy az egészet csak a média fújja fel és az Újinfluenza ugyanannyira veszélyes csak, mint bármelyik másik?
Nos, arra vagyok most kíváncsi kedves olvasóim, hogy TI hogy gondoljátok.
Sajnos a Greenpeace-s munka nem jött össze... Én mindent megtettem:S Mindegy, keresek mást, amúgy is rizikós a mai világban bárkit is rávenni arra, hogy támogassa a Greenpeace-t. Sajnos a válság az válság.
De hogy valami jó is legyen ma és vicces: Kaptam egy kenyérdisznót:D
Íme Rombóc :D :
őőő, Rombóc késik, mert valamiért nem engedi a drága kedves....Blog.hu, hogy feltöltsem a képet róla... pedig nem is akkora, hogy ne férjen fel a képernyőre :D
Tegnap este elhatároztuk Szaszával, hogy csapunk egy csajos estét, mivel mind kettőnknek elég rosszúl sikerült a napja.
Nyugatinál találkoztunk és célba vettük a Blahát, ahol vettünk 3 üveg bort, amit szépen el is fogyasztottunk. Amúgy annak a fasznak, aki a boltban volt eladó, üzenem, hogy "baszódj meg!!"... No, iszogattunk a Rókus Kórház elött... Tudom, nem éppen a legmegfelelőbb hely az alkoholizálásra, de belefért, főleg, hogy nem voltunk egyedül, páran már kibéreltek egy-két dapot. Fontos momentuma volt az estek, mikor Szasza egy rúzzsal nyitotta ki a bort, miután én agyonra szúrkáltam a tenyerem, mert nem ment be a dugo. Awe SzaszaXD.
Ezután jött csak az est dúrva része. Mépdeiglen az, hogy én elmentem egy diszkóba... Igazából mindig is herótom volt a Morrison's-tól, meg az összes ilyen jellegű szórakozóhelytől, de kb. abban a stádiumban lehettem, amiben Compy lehetett egyszer, amikor ugyanezt bejátszotta/tuk az iskolai gólyabál után :D .
Bementünk hát a Morrison's 2-be... A hely olyan volt, mint egy túlzsúfolt kéjbarlang... Mindenhol emberek voltak, a pasik ott taperolták a csajokat, ahol tudták. Eleinte táncikáltam kicsit, mert az egyik srác kért nekem Prodigy-t, de utána igyekeztem kimenni a tömegből Szaszával együtt. Sikeresen el is hagytuk egymást, én meg be voltam parázva, mert voltak ott azért érdekes arcok... Hál Istennek, nem tartott sokáig a magányom, mert kis segítséggel megtaláltam Szaszát, aki szintén engem keresett. Aztán lassan de biztosan elindultunk haza, mert nekem már elegem volt abból a helyből, Szaszának meg amúgy is mennie kellett. A diszkó még megvígasztaltam egy síró afro-amerikait, aki azon akadt ki, hogy a barátai pofán verték...
Ilyen beszámoló sem lesz több, szerintem legalábbis, nem fogok többet ilyen helyre menni. Egyszer elég volt...
Azon gondolkoztunk Szaszával, hogy nincs is nekünk közös képünk, csak egy 8 évvel elötti, ahogy egy úszógumival a nyakunkban pózolunk az Omszki tónál... Na, majd ezt is pótolni kell XD.
A Dr. Melancholia együttes The Source című kislemezét tudhatja magának az a 14 szerencsés, aki ma elment a Syma csarnokba és meglelte a tagokat, ami nem volt nehéz dolog, hiszen a Dr. Melancholiát már messziről ki lehet szúrni.
Akik nem tudtak elmenni a "vadászatra", azok ma estétől ingyen letölthetik a kislemezt INNEN, a zenekar hivatalos oldaláról. Az új lemezről első hallásra annyit mondanék, hogy igényes, jól kidolgozott anyag, változatos hangzással.
A korongon 13 szám található, angol nyelven. Akik ismerik a "régi" Melancholiát, azok tudhatják, hogy eleinte magyarúl halhattuk a dalokat, az új lemez azonban már angol nyelvű.

Nincs olyan ember, aki ne szeretné a zenét... Zenét hallgatunk, amikor jó kedvünk van, egy szomorú dalban "mondjuk el" bánatunkat, zenét hallgatunk, hogy gyorsabban teljen a munka, vagy amikor éppen egy hideg délutánon az utcát járjuk. A zene az élet. A zene stílust, életfelfogást adhat, emlékezetessé tehet egy pillanatot, vagy éppen felébreszthet egy élet érzést. A zenében mindenki megtalálhatja önmagát.
Ezt ünnepeljük ma, október elsején.
Ezt a napot Yehudi Menuhin, világhírű zeneművész kezdeményezésének köszönhetően ma ünnepeljük...
Néha elgondolkozom azon, hogy mi lenne, ha nem lenne zene. Természetesen akkor nem hiányozna, mert ugye, amit nem ismer az ember, azt nem hiányolhatja, viszont mégis, belegondolva szörnyű lenne. Persze ez lehetetlen, mivel már az ősember is tudta, hogy milyen jó az, ha ritmusosan veri a földhöz a frissen elfogyasztott cupákot, és közben kántál rá pár sort :D.
Na jó, ez még nem biztos, de örülnék neki, ha összejönne, mert nem ártana már valami munka. Részleteket most nem mesélnék, ha összejön, akkor úgyis megírom itt... Hétfőn minden kiderűl... vagy beborúlXD.
Mára ennyi! Ejtőzök kicsit, mert egész nap rohangáltam. Szépeket!

Utolsó kommentek