Igen, eljött az idő, hogy komolyabb elmélkedésekről is szó essen, itt a blogomban.

Ha filozófia óra, akkor én biztos közbe szólok, ami azt illeti, ennek köszönhetem azt, hogy egy 3as T.Z. ellenére is ötöst kaptam félévkor...

A mai téma a hit volt, a kereszténység és mindenféle "kezdet", ami ehez kapcsolódik.

Ami nagyon megfogott, az az a mondat volt, miszerint: "miért mondta azt Isten Ádámnak és Évának, hogy ne szakítsanak a tudás fájáról?" - Erről a mondatról vitatkozgattam ma a tanárúrral, mert ő úgy véli, hogy Isten szabad akaratot adott a kezükbe, és ha nem akarnak szakítani a tudás fájáról, akkor nem teszik. De ezzel én nem értek egyet, hiszen az ember egy kíváncsi természetű ember. Nem szándékosan, de nem tudják nem érdekelni a dolgok, tehát... Mi van akkor, ha az ember csupán kíváncsi volt? És mivel Isten teremtette az embert, neki tudnia kellett (volna) azt, hogy mennyire kíváncsi lény és hogy nincs az az ember, akiben ne bújkálna valahol az a hatalmas kíváncsiság...vagy nem?
"De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz ."
Ez kb. olyan, mintha egy óvodás elött hagynék egy csokit és azt mondanám: "ne edd meg, mert nem finom!" - leszarná, hogy nem fog ízleni neki, belekóstolna, mert tudni akarná, hogy milyen az íze!
És ha belegondolunk, akkor Ádám és Éva a Biblia szerint annyira naív volt, mint egy 5 éves gyerek(a naivitás nem egyenlő az oktalansággal, illetve a butasággal!)
Így hát szerintem ennek semmi köze a szabad akarathoz. Isten nem a szabad akaratot biztosította az embernek, hanem a saját csapdájába csalta... ami persze nem minden esetben negatív csapda, hiszen ha folyton a tökéletesség, a harmónia jellemezte volna Ádám és Éva életét a Paradicsomban, akkor nem is lett volna szükségük semmire. Ették volna a fák által termett gyümölcsöket, itták volna a források vizét és boldogan éltek volna. A kígyó csak egy lapát volt a tűzre, majdemhogy eszköz arra, hogy mindezt az ember megtegye.

Hát, konkrétan és röviden, ennyi a vélaményem ezzel kapcsolatban. Ez a gondolat menet nem azt feltételezi, hogy nem hiszek Isten létében, csupán annyit, hogy én nem úgy gondolom ezt az egészet, ahogyan mások...