A folyamatos változás

Ezután jött a törés.
2004 vége felé kaptam egy lemezt NBtől, amin a rahedli Scooteren kívűl(azt nem hallgattam, azért annyira nem volt elbaszott ízlésem XD) volt egy szám a The Rasmus együttestől. Ez a szám a First day of my life című szám volt. Nagyon megtetszett, és valljuk be azért, aki utálja is, mégis bevallhatja, hogy azért egy V-tecnél szívesebben hallgatja XD.
Nem tudom, miért fogott meg ez a szám, egyszerűen csak magával ragadott. Nem sokkal késöbb Katiéktól kaptam egy lemezt kölcsön. Volt rajta Linkin Park, Cypress Hill, P.O.D. Therapy?, Red Hot Chili Peppers és egy The Rasmus szám, az In the shadows.
Mondanom sem kell, hogy ez a válogatás lemez lett a kedvencem és jó ideig ezt hallgattam. Ehhez a CDhez főként azok az idők kötnek, amikor télen a jó kis hidegbe hol nem volt zsém buszra, hol meg szimplán nem akartam busszal menni a suliba, így a 3 km-t megtettem biciklivel és zenét hallgattam. Kifejezetten erős bennem ez az emlék azért, mert emlékszem, hogy ekkor kezdtem mégjobban kitűnni az osztályközösségből, amibe egyébként sem voltam egy nagy kedvenc. Már amikor hetedikben oda kerültem, akkor rühelltek, de ez kölcsönös volt. Tipikus iskola volt, sok nagyképű tahóval, akik uralják az iskolát és aki más, azt elnyomják. Engem is próbáltak, jobban mondva inkább beolvasztani, de nem jött össze nekik, sőt! Próbáltam hű maradni önmagamhoz, ezért mindent megtettem azért, hogy semmiben se hasonlítsak e beképzelt, nagypofájú, nagyképű majmokhoz! Egy jó barátom volt ott csupán, őt Evelinnek hívják. A többieknek szinte a nevére sem emlékszem, annyira jelentéktelenek.
Szóval a Rasmussal kezdődött minden. Akkor kezdett kibontakozni a stílusom, az ízlésem.
És büszke vagyok rá! Mert csak ennek köszönhetem, hogy volt bennem annyi, hogy harcoljak... és nem utolsó sorban, hogy elviseljem anyámékat... Sokszor volt az, emlékszem, hogy azért, hogy ne kelljen őket hallgatnom, feltekertem maxra a hangerőt és hallgattam a zenét. Ezek nagyon rossz emlékek, mert ekkor már minden el volt veszve. 15 éves koromban már azt tervezgettem, hogy hogyan lépek le otthonról. Sokszor volt az is, hogy fogtam magam és az éjszaka közepén megpattantam az mp3as lemezlejátszóm társaságában. Kint laktunk az Isten háta mögött, volt egy erdő a közelben, így ott mindig békére leltem.

Aztán ez az állapot volt kb. 2 évig. Ebben az időszakban szerettem meg a "zúzósabb"(ugye még mindig a V-tech-ez viszonyítunk XD) zenéket, mint pl. HIM, Apocalyptica, Evanescence, Nightwish, Nirvana, Junkies... na igen, a Junkies is egy külön zene, külön történettel. Midiannál hallottam először 2005 nyarán, amikor nála töltöttem egy jó kis időt, és jól  berúgtunk, de ezt inkább tovább nem firtatnám XD...legyen annyi elég, hogy elég viccesek voltunk, ahogy estünk-keltünk, meg ahogyan le akartunk menni még egy Royalért és megkértük a  pultos csávót, hogy növessze meg a haját XD. Szóval a Junkies abszolute pozitív és reménnyel teli. :) Nagy emlék még velük kapcsolatban az, amikor mentünk Ráckevére biciklivel. Akkor is azt hallgattam(és majdnem meghaltam félúton, úgy kidöglöttem). :)

A Junkieshoz társult még a Depresszió és a Guano Apes, amelyeket szintén Midianom révén szerettem meg, továbbá Marilyn Manson bácsi felé is ekkor kezdtem kacsintgatni, bár ekkor még annyira nem értékeltem a munkásságát, mint Midian. Ekkor már 2006-ot írtunk.

folyt. köv.:) (mostmár csak egy rész van :D)