Sean Penn - Into The Wild (Út a vadonba)

Médiás suliba járok, ahol pszichológiát is tanítanak. Így néha kettő az egyben megoldásként elemzni kell egy megnézett filmet pszichológikus rávilágításokkal.
Én ezt a filmet választottam most (persze ezt meg se néztük, de én már csak ilyen különc vagyok, nekem sosem jó az, ami másoknak Az:)

Kicsit stréber feelingű szöveg lett, dehát ilyen is kell... a filmet mindenkinek ajánlom, mert nagyon jó.
                                         
                               Sean Penn – Út a vadonba

   A kilencvenes évek elején járunk. Christopher McCandless, életerős fiatalember, aki egy diplomát is magáénak tudhat immár.
Mit tenne egy fiatal „normális” esetben? Kiélné az életét, bulizna, aztán, amikor már eléggé kiégett ahhoz, hogy megkomolyodjon, keresne maga mellé egy társat, akit szerethet, céltudatosabbá válna, és jól fizető munkát keresne, családot alapítana, sok gyereke lenne és élné az életét, egészen amíg le nem nyugszik a Napja és el nem jön rövid léte alkonya.

   Ez azonban nem egy hétköznapi film, így a főszereplő sem lehet hétköznapi, hiszen akkor semmi érdekes nem lenne ebben az alkotásban.

   Ez a film egy adoptáció: Egykor valóban megírta valaki, akit Christopher McCandlessnek hívtak. Erősen önéletrajzi ihletésű a mű, amelyet egy napló alapján írtak meg.

A 22 éves Christopher McCandless a végeláthatatlan bulik és a vidám nyár helyett valami egészen másfajta szabadságot választ: elhatározza, hogy kivonul az emberi társadalomból és meghódítja Alaszkát.
Az ok, amiért erre a döntésre jut, meghatározza az egész történet pszichológiai jelentőségét.
Elvégre egy ember nem dönt úgy, minden ok nélkül, hogy kimegy a vadonba és elszakad a civilizációtól. A főszerelőnek is megvolt rá a megfelelő oka. Egyszerűen kiábrándult az emberekből. Ez azért történhetett meg, mert a gyermekkora tele volt hazugsággal. A szülei kapcsolata megromlott, amikor Chris és húga, Carine még kis gyerekek voltak.
A két testvér ez miatt a fájdalmas tény miatt, hogy szétesett az idillinek hitt család, ahol sosem voltak problémák, még közelebb kerül egymáshoz, így teljes köztük az egyetértés, már-már olyanok, mint az ikrek. Ez konkrétan nem jelenik meg a filmben, hiszen a történet úgy kezdődik, hogy Chris vándorol, és messze van az otthonától. A testvéri kapcsolat erősségére a flash back alkalmazása által (visszaemlékezés, közös emlékek) és az apró jelek által rajzolódik ki: Chris fel akarja hívni testvérét; Carine nem haraggal, vagy sajnálattal mesél arról, hogy a bátyja elhagyta a családot és felfedező útra indult, hanem úgy, mint aki teljesen megérti és elfogadja ezt a tényt, döntést.

A szavaiból (ő a narrátora a műnek) érezhető, hogy mennyire ismeri a testvérét, és hogy kiáll mellette.
Bár Chris tehetős családból származik, mégis úgy dönt, hogy útját a vadonba egy hátizsákkal  abban némi konzervvel, illetve a legalapvetőbb dolgokkal ( pl. üres flakonok ivóvíz tárolására). Azt a pénzt, amelyet megspórolt a további tanulmányaira, jótékony célokra fordította, az iratait és a készpénzét elégette, ezzel is jelképezve azt, hogy az anyagi világ mennyire értéktelen a számára.
   Alaszkába való útja során a főszereplő barátságokat köt, és szokatlan bölcsességével sok ember életét megváltoztatja. Egy tipikus olyan szereplő, aki „ha valahol feltűnik, azonnal változást hoz létre.” Jellemző rá a mérhetetlen természetszeretet és a vágy az ismeretlen felé, a magány felé, az iránt, hogy csak a természet legyen, és csak ő.
A tapasztalatait és az út történetét a naplójában írja le. (ezért volt könnyű megfilmesíteni a történetet)

Amikor eljut Alaszkába, akkor eljut a látszólagos megvilágosodáshoz is, és egy elhagyatott buszban „új életet” kezd. A film jelenetei több idősíkban játszódnak: Az első idősík a múlt, amelyben Chris múltja, a család, a gyerekkor, az emlékek; a második a az út részletei, a szerzett baráti kapcsolatok; a harmadik pedig a jelen, amelyben megtudhatjuk a főszereplő pillanatnyi állapotát, gondolatait.

A történet végét nem mesélem el, mert nézzétek meg, szerintem nagyon jó film és tele van tanulságos gondolatokkal.

Vicces az, hogy egy informatikus suliba járok, ami mellesleg az ország második legjobban felszerelt médiás iskolája is, mégis olyan lassú a net, hogy mindjárt sírva fakadok!

Ez kurvára nagyon idegesítő tud lenni...

Igen, valahogy úgy vettem észre, hogy manapság a feszültségé a főszerep. Nem tudom, hogy miért van ez, de mostanában dúlnak körülöttem a viszályok és a harcok.

Talán a tavasz teszi, vagy mi, de körülöttem mindenki veszekszik a héten. Értem ezt itt az összes közegre, ami körülvesz engem.
Most pl. 2 csapat itt a suliban úgy összeveszett egy projecten, hogy már szinte ölre mennek(majd egyébként teszek fel egy videót, ami szerintem kurva jó lett XD)... Legalábbis megy az utálkozás, meg a fikázás, hogy "jaaaj,mitvagytokúgyoda..." és a többi... Nem minthogyha sok közöm lenne a dologhoz, max. csak annyi, hogy egyik csoporttal sincs különösebb bajom, és már nagyon idegesít a gyerekes vitájuk...
Harc van az miatt is, mert Vivit(szobatársam) megrázta az áram, én ugye meg kiállok mellette és ezért szembekerültem valakivel, amit csöppet sem bánok... Egyesek az állásásukat féltik, én meg egy barátom életét...(ez egyébként megérne gy bejegyzést, csak van bennem annyi, hogy nem teszek keresztbe...pontpontpont...). A ♥Dark családomban♥ is dúlnak a feszültségek, (de nagyon remélem, hogy ez a dolog mihamarabb alábbhagy, mert szeretlek titeket :] ), NB-vel is nehezebben lehet szótérteni mostanában (bár mikor nem), a héten vagy háromszor küldem el az osztálytársaimat a halál faszára, ráadásul mostanában szívesen pofán verném a Ben Joet is a beképzelt viselkedése miatt, mert naggyon provokál az elmúlt időkben, szóval nem tudom, hogy mi van mostanában az emberekkel, de az biztos, hogy úgy érzem, hogy sokan ingerültebbek, mások meg kiharcolják azt, hogy én legyek ingerült.(mellesleg, igen, én is.)

Egyszóval valami van a levegőben, meglehet, hogy tavaszi fáradtság, vagy az is lehet, hogy csak én látom így a világot, de most valahogy nem érzem magam jól a bőrömben, legszívesebben lefeküdnék és aludnák úgy 2 hónapon át. :S

 

Szavazzatok a Dr. Melancholiára!

Ha szeretnétek, hogy a Dr. Melancholia a Hegyalja fesztivál fellépői közt legyen, akkor gyorsan regisztráljatokITT és szavazzatok az együttesre EZEN A LINKEN!

  Egy kis ízelítő (annyit szenvedtem vele, hogy mostmár csakazértis hallgassátok meg és csakazért is szavazzatok!) max. 2 perc az egész!

-Legalábbis remélem...

Ahogy most kinézak a csukott ablakon, egészen verőfényes, Napsütéses napnak látszik ez a mai.

Süti a Nap a hátamat(az ablakon keresztül) és csak remélni tudom, hogy nem lesz hidegebb már az idő, többek között azért is, mert nemsokára ismét szalonnasütést tartunk a Normafánál, amihez már egyszer volt szerencsém, és nagyon tetszett^^, és nem akarjuk, hogy befagyjon a seggünk XD.

Úgyhogy teljesen reménytelinek ígérkezik ez a mai nap, azt leszámítva, hogy MOMos összetalálkozásunk elött betámadom az angol könyveimet, és megint csak listeninget,meg ilyen szarokat oldok meg, amit muszály megcsinálnom, mert már a jóidővel együtt, az érettségi is közeledik... Úgyhogy lépek is, és ha itt tartunk: Megeshet, hogy az elkövetkező egy hónapban csupán ilyen semmike, vagy alig valami kis apróságokkal örvendeztetlek meg titeket... Ahogy időm és energiám engedi. Megértéseteket (mint már oly sokszor) köszönöm!

Javaslom, hogy aki teheti (még melegen öltözve bár, de) tegyen egy kis sétát és élvezze ezt a jó kis Napsütést XD

Hát, mára csak egy idióta videóra futja, sajnos időveszteségben és alkotói válságban szenvedek, amit most ezzel a hülye videóval próbálok kompenzálni. Nem kérem, hogy élvezzétek, csak azt, hogy Wassup! XD

A jókedvem egyik napról, jobban mondva egyik percről a másikra mérhetetlen haraggá fordult, ugyanis itt persze, Kiskunmajsán mindig fel tudnak húzni valamivel...
A mostani aktuális az, hogy múlt héten nem voltam itt, és ezért nem tudtam kiválasztani az osztálytablóra a képet, amit ráraknak majd... Ok, hatalmas dühforrongással tudomásul vettem, hogy helyettem kiválasztottak egy képet, így én ezt a részét már baszhatom. De az, hogy a képeim nála maradtak egy olyan osztálytársamnál, aki a faszomsetudja honnan jár, de koleszos és ezért nem tudom kiválasztani, hogy egyáltalán melyik képeből hányat kérek...Ez azért faszság...

Nem értem, hogy hogy nem lehet legalább egy olyan emernek odaadni azt a rohadt 4 db. képet, aki legalább közelebbről jár...Ez nem annak a lánynak a hibája, aki most beteg és nincs itt, ő nem tehet róla... De a kurva életbe!... Most ezért szopok itt, mint a torkosborz, szóval nem tudom, hogy hogyan lesznek képeim... Na mindegy, mai napomnak ez az abszurduma, és ez újfent, akárcsak múlthéten, nagyon felbaszott agyilag...

Ha már itt tartunk, szóljatok, ha szeretnétek képet, mert nem tudom, hogy hányat rendeljek XD. - márhogy valami jó is legyen ebben a szar napban...
(Legalább a Nap süt... ááá, legyen már hétvége...)
 

Updated:

Kérvényem:

"szia!a tablóképeimet valahogy nem tudnád elküldeni, mondjuk bescannelve, vagy valahogy..?nagyon fontos lenne, mert nem tudom, h melyikből hányat kérjek és állítólag már azt is be kellett adni...Jóbbulást neked, gyógyulj meg hamar!szió!"
 

Erre a válasz:

Szia!A rendeléseket már pénteken elküldtem.:S Sajna nem tudom elküldeni, mert rossz a scannelünk. de hétfőn elviszem, és akkor feladjuk a tiédet is... Ha így nem probléma.Szija!
 

Most erre mit szóljak?

 

Igazán nem tudom, hogy ma mit írhatnák. Valahogy teljesen le vagyok fagyva és csak azon jár az eszem, hogy tanunom kell, és angoloznom kell, és ki kell olvasnom egy könyvet... És már az lefáraszt, hogy ezken agyalok. Sajnos muszály össze szednem magam, főleg, hogy új taktikát vezettem be: tanulok egész héten, mint a güzü, azért, hogy hétvégén kikapcsolódhassak kicsit. Ez egy új, béta taktika, ami majd elválik.

A mai nap valahogy semmi érdemlegeset nem tudok írni, csak azt, hogy egészen kiegyensúlyozottan érzem magam, jó volt a hétvégém, mert valahogy minden összejött és nagyjából úgy alakúlt, ahogyan elterveztem. Ezt a hangulatot köszönhetem Petyának♥ és a Dark Családomnak [: ♥, mert mindnyájan sok erőt és főként motivációt adnak, mert azáltal, hogy jól érzem magam velük és szeretem őket, magamat is jobban szeretem egy kicsit:)

Szóval köszönöm nektek, nagyon szeretlek titeket :) (ok, most érzelmi kitöréses napom van, na :))
 

Nos, eljött az idő, hogy közöljem, baromira nem tudom, hogy mi lesz a blogommal....Bezárni nem fog, nem kell aggódni, csak éppen nagyon nem értem, hogy mik történnek mostanában. Mára már a bejegyzéseim is lecsúsztak szépen balra... A pár nappel ezelött említett próbálkozásomat, msizerint beraktam egy tök új, alap sablont, ma is kipróbáltam, de nem változott semmit a helyzet... OK, hogy szóltam, hogy ramagy lesz a blog kicsit, nade hogy ennyire... Erre azért én sem számítottam és nagyon bánt a dolog. A baj az, hogy nem a CSS-kóddal van a gond... Mert ha csak azzal lenne, akkor egy tök új sablonnal meg lehetne oldani a problémát és azt újra felépíteném... Csak éppen itt nagyobb a gond, és magam sem tudom, hogy mi. Dabzse barátom segítségét várom ígyhát, jobbat nem tehetek. Ő keni-vágja ezeket a dolgokat, ránéz és már tudja, hogy milye bibis...

Én meg reménykedek, hogy ezt a mélypontot nem sínyli meg nagyon a blog, és kilábalunk ebből is...

 

Updated:

Figyelem! Sikerült rájönnöm a bajra!! :D
Mostmár majdnem olyan minden, mint volt, csak a zenelejátszó-modult kell visszatennem, meg egy képet.

Megpróbálom elmagyarázi a probléma gyökerét.
Azok a dolgok, amiket kintről ágyaztam be (zenelejátszó, chat, képnézegető, látogatószámláló, stb), azokat egy HTML dobozba kell beilleszteni, azonban ilyen dobozból csupán 5 db áll rendelkezésre a Blog.hu-n. Ezért, hogy minél több dolgot tehessek be, vannak dolgok,amelyek egy dobozban foglalnak helyet, tehát több külső kód van egy helyen.
Ez okozta azt, hogy nehezen jöttem rá a probléma gyökerére. A gond az volt, hogy beillesztettem egy szöveget, amit Dreamweaverrel szerkesztettem és ez betett az egész blognak: mindent félkövérre tett és becsúsztatott alúlra...

Mostmár minden rendben van, hál Istennek!

Sajnos letöröltem a Blogajánlót, mert utolsó kétségbeesésemben már az oldaldobozokat törölgettem... Most megyek Petyáékhoz♥ és majd ott visszarakok mindent...

És ismét béke honol :D

 Fgyelem, minden a régi! Zenelejátszó & blogajálnó a helyén:)

Most pedig, mint ki jól végezte dolgát, megyek sleepölni :)

Igen, és ezt is megértük, hogy végre felkerült a videó az Index.hu-ra....

A mai nap a kultúra keretében folyt, ami annyit jelentett, hogy délután Petyával♥ ellátogattam a Károly Gáspár Református Egyetemre és beültem egy előadásra, ami nagyon érdekes volt, főleg, hogy olyan dolgokról volt szó, amiket én is most tanulok, csak részletesebben (megtudtam pl., hogy Szálasy őrmény származású volt!!)
Nagyon érdekes volt az előadás, mint mondottam, barátkozom is az egyetem gondolatával, nem csak azért mert tényleg nagyon szeretnék bejutni, hanem azért is, mert jó lenne, ha én nevetnék a végén és letörölném azoknak az arcáról a vigyort, akik kinevettek, hogy az ELTE-t jelöltem meg első helyen. Nem adom fel az álmaimat és ha nem jelöltem be volna a magyar szakot, akkor bűntudatom lenne, hogy nem próbáltam meg!!

Egyetem után átmentünk a Központi Szabó Ervin Könyvtárba, ahol folytatódott a kultúra és egy csomó angol nyelvkönyvbe fúrtam magam :)
Jó gyorsan elment az idő a nagy keresgélésben, meg kutakodásban.
Elmondhatom hát, hogy a mai napom tiszta kultúra volt (eddig)....

Ugyanis a másik dolog, amiről ma még ejtek pár sort, na meg egy videót, az az az egykori index.hu-s riport, amire már ezer éve vártunk. Nos, szarrá lett vágva, az én oltásaim nincsenek benne, Erika monologja sem nagyon, de Petya és Kukorica annál inkább :) :
 

Nos, amint láthatjátok, valamiért mindent félkövérre rakott ez az átkozott blog.hu..Sajnos csak az idegesít, hogy nem tudom, hogy hol van a probléma, és lehet, hogy sokáig tart majd kiderítenem
Sajnos, ez a helyzet, amikor porszem megy a gépezetbe... A vicc az, hogy egy ideje hozzá se nyúltam a CSS-hez(mármint ahhoz a kódhoz, amivel a legkönnyebben el lehet baszni mindent) már egy ideje hozzá sem nyúltam, így nem tudom, hogy mi történhetett...Ezt igyekszem mihamarabb kideríteni, addig türelmeteket kérem, és megértéseteket.

Természetesen addig is közlök írásokat, csak lehet, hogy nem lesz olyan élvezetes olvasni a "furcsa" dizájn miatt. :S

Most pedig belefúrom magam ebbe.

Updated:

Nos, a probléma gyökerét még mindig nem találtam meg. Kimásoltam a szövegeket Dreamweaver-be (honlapszerkesztő program), megnéztem ott és félkövérnek jelzi a betűket, amikor én baromira nem csináltam azzá. Ha itt megpróbálok egy zsír új sablont, ami érintetlen és nincs benne a kód elbaszva, betenni, ott is így jelzi ki a szöveget, ami arra enged következtetni, hogy nem a CSS-ben kell keresni a hibát... DE akkor meg hol???

 

Never Ending Party

Hát, erről a buliról azt mondhatom csak, hogy tökéletes lehetett volna akkor, ha nem vagyok beteg (szipp-szipp), de még így is elég jól sikerült.

Hatra (vagyis kicsit késve) odaértünk MOMhoz Petyával♥, de nem sokkal (kb. 1 üveg V.B.K. elfogyása után) késöbb már mehettünk is Zsani elé.
Zsani jött is rendesen, ahogy megbeszéltük(igaz, attól paráztam egész nap, hogy mi van, ha lekési) és útba vettük a Kék Yukat. Pötyim a Margit szigeten át vitt minket, ami igazán romantikus volt, meg minden, de én nagyon féltem, hogy lemaradunk a lényegről...
Aztán rendben odaértünk, és a bejáratnál Cicával futottam össze helyből:). Kellemes meglepetés volt, az biztos:)
Ezután mindenki jól elvolt, tulajdonképpen, akik konkrét emberek voltak az estéről, mint fellépők, az Hoze és Félix volt, akik jól is alakítottak, mint mindig :].
Az a helyzet, hogy ebben a beszámolóban inkább a képek fognak dominálni, mint a szöveg, mert az este nagy része számomra azzal telt, hogy próbáltam rendszabályozni a tüdőmet, mert nem hagyta békén a gyomromat. Ez az én saram, hogy betegen elmentem a buliba, de nem akartam kihagyni. Elég szar dolog az is, hogy pont akkor amikor Hoze javában játszott, annyira rosszúl lettem, hogy muszály voltam kimenni a levegőre. Nem ittam sokat: Egész este abból, amit MOMnál ittunk(max 3 deci V.B.K, mivel osztás volt ezerrel:]), meg 2 pohár 3/2es V.B.K.-t iszogattam, ami szintén osztva volt jobbra ballra, így annak is csak töredékét tettem magamévá, ja meg Corvus borából egy kicsit, és ennyi.
Csak egyszerűen az tett be, hogy a köhögéstől olyan szinten felkavarodott a gyomrom, mint még soha. Elég rosszúl voltam, na, szóval ki kellett mennem a levegőre, ahova Petya♥ ki is jött velem és próbált élesztgetni csórikám.
Aztán jobban lettem valamelyest, a friss levegő jót tett, visszamentem, és készülődtem haza, mert Zsani is álmos volt és hát én is elég erőtlennek éreztem magam... De végülis egy kis unszolásra mégis maradtunk, és így legalább Félixet is meghallgathattuk.

Kicsit élénkebb is voltam ezután, a gyomrom nem kavargott, de a köhögés nem hagyott élni, szóval néha azért előjött ez a "mindjárt megfulladok" dolog.

És ez volt egész este, mintegy periódus szerűen. Amikor köhögtem, akkor haldokoltam, amikor meg nem, akkor meg annak örültem, hogy megmaradok [:.
Egy ilyen pillanatom volt az is, amikor Hozet táncba akartuk hívni XD, és egy rossz mozdulatnál a táskája tartalma a földön kötött ki... Ezért még egyszer bocsesz, nem így akartuk ám. *brush*

Szóval ennyi kb. hirtelen...
 

Mint tegnap említettem, Szegeden jártam, nem épp kiránduulás céljából, de a város szépségét nem tudtam nem megcsodálni.
Első ránézésre, ahogy beléptem a város "légterébe", rögtön úgy érztem magam, mintha kb az 1940-es években lennék, annyi különbséggel, hogy itt jár villamos, busz, és troli is.
 
Az első dolog, amire rájöttem, hogy akárcsak Pesten, itt is központi szerepet tölt a villamos és a troli busz is. Akárcsak egy mini Budapest, bár Szegedben van valami plusz, ami különlegessé teszi. Nagyon tetszettek az épületek. Ez adta azt a 20. század közepe feelinget.

Röviden néhány szót Szeged városáról:

Szeged és környéke az újkőkor (Kr. e. 5000) óta lakott.
A magyarság letelepedését elősegítette a táj változatos – legeltetésre, vízi életre, hajóközlekedésre egyaránt alkalmas – összetétele. Először egy 1183-ban kelt oklevélben említik Szegedet (Ciggedin) a marosi sóhajózással kapcsolatban.
A tatárjárás idején a város lakói a közeli mocsarakba menekültek, majd a veszély elmúltával visszatértek és újra felépítették lerombolt városukat.
1525-ben és 1526-ban a török sereg átvonult a városon, kifosztotta, majd 1542/43 telén elfoglalta. A török hódoltság idején a szegedi nép jelentősen szétszóródott. Az el nem menekült lakosság, vagyis Szeged népének jelentős része leginkább Alsóvároson, a ferences Havas Boldogasszony Templom körül húzódott meg, és halászattal, illetve állattartással foglalkozott.
A város 1686. őszén szabadult fel a török uralom alól. Ekkor 2000 lakosa volt.

1715-ben visszakapta szabad királyi városi rangját. 1719 május 21-én megkapta szabadalomlevelét és a jelenleg is használt címerét III. Károly Királytól. Ezt a napot a város polgárai Szeged Napja-ként ünneplik minden évben.

A szegediek fontos szerepet játszottak az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. 1849-ben Szeged volt a forradalmi kormány utolsó székhelye, Kossuth itt mondta el utolsó nyilvános beszédét 1849. július 12-én, s Bălcescuval ugyanitt, a Klauzál téri Kárász-házban 1849 júlis 14-én írta alá a magyar–román békülési tervet.

Az 1879. évi árvízkatasztrófa Szeged történetének kiemelkedő eseménye. A március 12-ére virradó éjjelen a Tisza a petresi gátat átszakítva elöntötte a várost, ami gyakorlatilag a teljesen elpusztult: az 5723 házból csak 265 maradt épen, és 165-en az életüket veszítették. A város 70 ezer fős lakosságának nagy részét más településekre költöztették, csak mintegy 10 ezer szegedi maradt a városban.

A ma csillagbörtönként közismert Szegedi Királyi Kerületi Börtönt 1885. január 1-jén adták át rendeltetésének.

Röviden és tömören ennyi, még többet a Wikipedián találhattok, ha esetleg érdekelne valakit bővebben a dolog:)

Ha véletlen oda csöppennétek, akkor mindenképp áldozzatok legalább 1 órát a várrosnézésre, mert nagyon magával ragadó tud lenni!


 

Szegedi vili (tud olyan szar lenni, mint a Combiiiiiinó :S)

Szegeden őshonos a Disznófejű Kolbászhernyó! Ez a parányi lény általában a külvárosban található meg, de néha parkokban is fellelhető XD

legalábbis eléggé szarul kezdődött... Alapból nem sokat aludtam az éjszaka, mert olyan beteg vagyok, hogy mindjárt felfordulok. Haza nem mehetek, mert ma Szegedre kell mennem a tablóképek miatt(nem voltam itt a fényképezésen), úgyhogy kirándulok egyet. Holnap jön Éva, és segítenem kell neki egy videót megvágni. Szombaton, ha Yukba akarok menni, akkor nem hagyhatom, hogy a betegség legyűrjön, egyszóval fel kell vennem a kesztyűt...
Nézzük, mi örtént még eddig...
Kaptam Vivitől egy köhögéscsillapító gyógyszert, amitől olyan drogos fejem volt, hogy az kész. Coderit a neve, és elvileg nincs a mellékhatásai közt az émelygés és a "tudattalan" állapot feelingje, ám Vivinél és nálam(igaz, nálam csak ma reggel, tegnap este nem) ez fullra jelentkezett.... Kb. olyan hatása van, hogy lezsibbadsz tőle, és úgy beszédűlsz, hogy az nem semmi. Tegnap még semmi ilyen hatást nem éreztem és még mondtam is Vivinek,  Infó óra elött természetesen ez nagyon fasza érzés volt... A tanár jól meg is szivatott és most nagyon mérges vagyok rá!
Az ok, hogy le voltam maradva egy beadandóval(tul.képpen slide show-t kellett csinálni, ami alapjaiban nem nehéz...), de ha már azt mondja valaki, hogy az óra végére csináljam meg és kikapcsolja a netet közben, az azért nagyon nagyon köszi... Honnan az anyámból szedjek képeket, ha nem onnan? Na mindegy, ezen az akadályon nemes egyszerűséggel úgy tettem túl magam, hogy az összes szir-szar képet, amit csak a gépen találtam, bedobáltam a programba. Tettem alá zenét, mindenféle áttünést, és már majdnem kész voltam. Ezután gondoltam, írok szöveget is. Erre ez a fostalicska lefagyott! Anyáztam párat a géppel, aztán közöltem a tanárral, hogy lefagyotta rendszer... Erre, mint egy Istenség, közli velem, hogy "hát, akkor nem tudok mit csinálni...." na erről ennyit... És még kérdezitek, hogy miért vagyok morcos? Na ezért!!
 

Updated:

Na, a szegedi látogatásomat megtettem, Milánnal kb. csupán 1 órán keresztül kerestük a fotóst. Mint késöbb kiderült, a 33.as szám alatt volt és a fotoműhelyt csupán egy "XY, fotós" csngőről lehetett megismerni...
Most értem vissza kb. 20 perce... hogy tetőzzem a mai fosáradatot:
Hazafele szétfagytam egy topban és egy kosztűmfelsőben(kabát azért persze voltrajtam), és gondoltam veszek egy forró fürdőt... ahham, persze... már csak a hógolyózó pingvinek és a síelő jegesmedvék hiányoztak mellőlem a zuhanyzóból... Na, ennyit arról, hogy megcsinálták a melegvizet... És ennyit erről a szar napról is.

Szegedről azért majd mesélek kicsit, mert szerintem magával ragadó város!
 

2009. 02. 18. Dürer - mostmár tényleg :)

18.-án eljött az alkalom arra, hogy Pötyimtől♥ kapott ajándékom megvalósuljon :)

♥

Kezdhetném azzal. hogy szokás szerint megint nem úgy lett minden, ahogyan azt elterveztem, dehát, miért is lenne...?

Elvileg szerda délután mentem volna haza Kikával, hogy ne kelljen hiányoznunk a suliból és másnap(csütörtökön) reggel a 4 órási vonattal jöttünk volna vissza. Természetesen nem így lett. Kedden haza kellett mennem, mert ügyes módon eltörtem a szemüvegem tesi órán. Így kedden mentem haza, szerdán pedig mint a mérgezett egér, próbáltam egyeztetni, hogy kivel, hol találkozzunk, úgy, hogy oda is érjünk ideőben.
A tervezett sok ember helyett végülis 3 emberrel tudtam konkretizálni a dolgokat: Zsófival, Kikával és Brigivel.

Kimentünk a buszállomásra Kika elé 17:10-re. Utána elvileg hatra már az Árpád hídon kellett volna lennünk, elötte viszont haza kellett menni átöltözni. Hál Istennek Zsófival összetalálkoztunk Árpád hídon, így már elé nem kellett menni hatra, viszont menni kellett Deákra Brigihez fél 7re. Mondanom sem kell, hogy otthonról negyed hétkor indultunk el, úgy, hogy hétkor már kzdés volt elvileg...

Útközben nagyjából minden rendben zajlott, V.B.K.ztunk, meg videóztam is egy rövidet:

*a videó holnap jön*

Majdnem elsétáltunk az Isten háta mögé, amikor megelégeltem a sötétséget és a céltalan mentelést, úgyhogy odamentem egy autóhoz, ami elvileg villanyszerelőké volt, namost én simán kukás autónak néztam XD... Mindegy, ott útba igazítottak minket, és eljutottunk a Dürerhez, ahol hatalmas sor húzódott, mint kiderült a vége felé, két oszlopból csordogáltak az emberek befelé.
A bejáratnál BRAVO-t osztogattak, amit az emberek egy nagy része ott hagyott a francba... Kinek kellenek az EMOs, nyálas cikkek...? XD.
Bent kellemes meglepetés is ért és kellemetlen is. Kellemes volt pl., hogy összefutottam Ellyvel, amit egyáltalán nem gondoltam volna, és teljesen meglepett, hogy egy The Rasmus koncerten összefutok vele:).

Nagy nehezen tehát bejutottunk és örültünk magunknak, hogy végre nem fagyoskodunk. Amíg Kikával szükségleteinket végeztük, Zsófiiék bementek a koncert-terembe, (pedig úgy volt, hogy megvárnak minket :( szipp...), így kb elég hátúlra kerültünk. Kis könyörgés után Zsófi hátracsatlakozott hozzánk, így kicsit kevésbé éreztük magunkat szarul XD.

Hát, ez a koncert nem az első sorról  szólt, az már tuti, bár annál tartalmasabb volt. Igazándiból a vége volt a legjobb, de azt majd késöbb.
Szóval szépen ottrekedtünk a középtájon, és figyeltünk. Egyszer feltűnt a színpadon egy melltartó, (amit Lauri örömmel használt szemfedőként xD)

Jöjjön néhány szó a tracklistáról:

Elsőként a Livin' In a World Without You csendült fel, és már ez a szám is elég energiát adott arra, hogy mindenki bepörögjön. Ez után folyamatosan követték egymást a számok, szép sorjában. Több számot is hallhattunk aks Liquid és a Live Forever című számot akusztikus gitáron kísérte Lauri, ami még családiasabbá tette az amúgy is családias koncertet.
Megtudhattuk azt, hogy a következő kislemez a Run To You Your Forgivness lesz, a videóklipjében pedig egy fiú és egy lány szereplő lesz, akik összevesznek, majd a fiú korházba kerül... ezután a beharangozó után természetesen hallhattuk is a számot :).
Nagy meglepetést okozott még a Not Like The Other Girls című szám, ami nagy kedvenceim közé tartozik és még életemben nem hallottam élőben, pedig már 2 Rasmus koncertet megjártam. Így hát ez igazi meglepetés volt a számomra. Kika minden számért ugyanolyan lelkességgel odavolt, mivel ő most volt először koncerten, Zsófi a maga megszokott nyugodtságával bulizott, gyorsan telt az idő. A Rakkauslaulu(szerelemdal) című számnál Lauri a közönségből felhívta Nórit (aki tériszonyban szenvedett és ezért meg kellett kapaszkodnia a frontemberben XD, hogy segítsen neki elénekelni [Help Me Sing azért nem volt :( / :)].

A koncertről hirtelenjében ennyit... jöjjön az, ami utána volt.

Miután vége lett a bulinak, sokan hazamentek, páran pedig maradtak még.
Mi is az utóbbiak közé tartoztunk, és első dolgom volt, hogy vettem egy sört, mert majd meghaltam. Ücsörögtünk, hintázgattunk a hintaágyakban, cigiztünk, az unaloműzés céljából pedig megkérdeztem egy biztonságit, hogy miféle hely ez a Dürer. Megtudhattam, hogy iskola volt anno, bár valami hasonló elképzelésem volt a dologról, mivel ha belép az ember, akkor kb. mintha egy kórházban, vagy iskolában lenne. Hatalmas ajtók, hosszú folyosók. Sok zárt ajtó és egy függönnyel eltakart lépcső.
Akival sikerült először összefutnom, megkérdezte, hogy hogy tetszett a koncert, én meg egyértelműen közöltem vele, hogy kibaszott jó volt :)
Aztán lehet, hogy vérig sértettem, vagy hülyének nézett, mert az első kép után akart még egyet csinálni, én viszont tudtam, hogy siet, így elkezdtem Kikát taszajtani, hogy most ő is, erre Aki elhúzott... Anteeksi...
A  második 'versenyző' Eero volt. Vele egész sokat tudtunk beszélni, és és talán ő volt most a legközvetlenebb. Nem tudom, de valahogy sokszor azon gondolkozom, hogy Eero annyira kitűnik ebből a "rocksztár" társadalomból. Valahogy ő annyira nyugodt, olyan magának való. A maga megfontotságával, szerénységével egészen érdekes figura.

Ezután egy hosszas szünet volt. Olyan 1-2 órás...
.....................................................................................                O.o

Ott dekkoltunk a bejáratnál és vártunk. Aztán kijöttek a securiták és közölték velünk, hogy hiába állunk ott, mindenki hazament.
"Na persze, bazdmeg" - gondoltam magamban... Mondtam a többieknek, hogy menjünk ki és keressük meg a turnébuszt, mert halál biztos, hogy valahol arra lesznek, mivel a Dürer egy klub, annak nincs normál parkolója...
Így is lett és meg is találtuk a zavarbaejtően nagy turnébuszt az épület oldalában lévő kisutcában(ezt jólmegaszontam).
Oda is mentünk szépen, és tudtunk beszélgetni Laurival is egy kicsit. Szokás szerint hozta a formáját és elkezdett hülyéskedni egy vizipisztollyal. Elmesélte, hogy a vizipisztoly finnül úgy van, hogy "vesi pistooli", kiejtésben tehát majdnem ugyanaz. Előkapott egy vizipisztolyt (made in china XD) és odaadta az egyik új ismerősömnek, Anitának, aki perfect beszéli a finn nyelvet(és majd ha minden igaz, akkor engem is megtanít rá :)) és nagyon jófej.
Pauli paraszt volt, mint Szigeten. Reméltem, hogy kellemes csalódást okoz, de sajnos nem így lett. Sokan várták a busz elött, ugyanis már csak ő volt az egyetlen, aki késében volt. Amikor odaért a buszhoz, sokan megörültek neki, de ő le sem szarta őket. Felszállt a buszra és hiába hívták, nem jött le. Engem nem lepett meg a viselkedése, már hozzászoktam. Az egyetlen ember a csapatból, akivel nem tudok kibékülni Sziget óta...

Hát, ez az én beszámolóm, képeket majd még teszek fel, meg zenét is szeretnék, csak a flash player szar jelenleg, a képeket meg a hülye fejemmel otthon hagytam, szóval még várhatóak frissítések. Addig is pár kép innen-onnan és Kika myvipjéről XD

Aki nem tudott eljönni, az se szomorkodjon. Megtudtuk ugyanis a srácoktól azt, hogy majd jönnek a nyáron, és nem, nem a Szigetre, bár sokan azt hiszik. Valami kisebb fesztre jönnek, a Sziget nincs az esélyes helyek között!

Tudom, hogy sokan nem szeretik a Rasmust az ismerőseim közül, de nézzétek el nekem ezt a "hóbortomat". Talán az egyetlen együttes, amit akkor ismertem meg, amikor a zenei ízlésem kibontakozott és azóta is kitartok mellettük. Úgyhogy ti is tartsatok ki mellettem :)

  Lauri szőke lett (annyira nem vészes ^.^)

 Eero és Zsófi - mindkettő jó nagyra nőtt, olyannyira, hogy Eero bele sem fért a képbe XD(nem én fotóztam :P)

 Akival -mielött a lelkébe tapostam vna - szipp :'( XD
 
Eero & me - itt már befért a képbe ...

 Kika és Lau... a Trepicizmus jelei fellelhetőek mindkettejük szemében XD

 Igen, ez szar kép lett, de így jártam...majd nyáron [:

...AMI még várat magára egy kicsit, ugyanis hulla fáradt vagyok és még mindig nem tudtam rendesen kipihenni a hajnali vonatozást, meg minden. A beszámoló holnap érkezik.

Addig is hyvää yötä! 

Updated:

A koncertbeszámolót ITT találjátok!!!

A média újabb szánalmas és röhejes húzása

A média számtalanszor megtette már, hogy irányította az embereket.
Az egyik legelső ilyen eset az volt, amikor egy hanjátékban Amerikában elhitették az emberekkel, hogy UFO-támadás történt. Persze az egy kicsit má eset volt: az akkori embernek  egy hangjáték is hamar valósággá vált, főleg, hogy a műsorvezető úgy adta elő az egészet, mint egy élő tudósítást, bár ebben nem volt sem pánikkeltő, sem manupilatív szándék.

Ez persze tökéletesen példázza, hogy az emberek mennyire befolyásolhatóak a média által.
Erre persze hamar rájöttek "ott fent" és egyre szánalmasabb műsorokkal bombázzák a "hülye nézőt". Vegyük alapúl az Uri Gelleres mániát. Elképzelem, ahogy fél Magyarország a TV képernyőjét tenyereli és fél Magyarország egy átkozott kanalat szorongat, erősen koncentrálva, hogy "Görbülj....,göööörbülj...!" - na persze...

Uri Geller utódját nemcsak Magyarországon keresték, hanem többek között Német oszrágban, meg még valami fasz se tudja helyen (katt, katt).

Ez az egész egy hatalmas pénzes fogás. A beküldött smsek emelt díjasak, így rengeteget kaszálnak velük. A sok hülye ember meg elhiszi. Eléggé kiábrándító.

A másik ilyen dolog, ami miatt tulajdon képpen elkezdtem ezt a cikket, egy "energetizálóról" szól, akit Tihanyi Tamásnak hívnak és a Budapest TV nézettségét növeli a "hatalmas tudásával". Erre a videóra tegnap, infóórán hivták fel a figyelmemet, és bár mindenki jót röhögött, nem igazán gondolkoztak el ezen, hogy mekkora súlya van. MANIPULÁCIÓ!! Az a helyzet, hogy ez az ember, aki ott tornagyakorlatokat végez, csak egy szánalmas báb... Na de most tényleg... Ki tudna energiát átadni a TV-n keresztül?? És a sok idióta bedől neki, mert telefonálnak ezerrel és nem veszik észre, hogy mennyire ki vannak használva. Én nem tudom, hogy mi lesz így az emberiséggel, de nagyon jól haladunk afelé, hogy a média állatként kezeljen minket. A néző nem több, mint potenciális vásárló, aki egyre silányabb terméket kap majd, mert egyre jobban csökkennek az ígényei.

Ez szomorú...:(

Ime az említett videó, az "energetizálásról" (poénra vett változatban XD)

Egy Hot-Dogos blogbejegyzés, amit még egy  ominózus Wigwamos estéről írtam, 2008.07.20.-án...

Erről csak annyit kell tudni, hogy ez volt az az alkalom, amikor nagyon magam alatt voltam Zozó miatt, az miatt a szánalmas, jellemtelen pöcs miatt....
Ezen az estén ismertem meg Todit, a bátyusomat, és Pötyikémet ♥...

szal... nosztalgia ismét a köbön XD :

ja... ha valakit érdekelne esetleg, akkor IDE kattintva megtalálhatjátok a Hot Dogos profilomat, amit már jó ideje(mint a bejegyzés is tanúsítja) nem frissítettem... de majd sort kerítek rá :)

Csak annyit, hogy ezt a bejegyzést már pénteken megírtam, de csak ma jutottam el addig hogy publikáljam XD szóval...

Régebben rühelltem ezt az "ünnepet". A hideg is kirázott, hogy mindenhol szivecskék, meg "ÁJ LÁV JÚ"-s feliratokkal ellátott kicsi cuki macikák csábítják a hős szerelmeseket, hogy minél drágábban vásároljanak valamit a párjuknak...

Ezzel a részével még mindig így vagyok, és úgy gondolom, hogy ezt a napot nem méregdrága dolgokkal kell emlékezetessé tenni, hanem pl. egy sétával a "nevezetes helyek"-en, elmenni együtt a kedvesünkkel valahova, vagy csak úgy együtt TVzni, vagy főzni...
Vagy nincs szebb dolog egy saját kézzel készített kis valaminél, amivel örömöt lehet szerezni :)

Ezeket az apró gesztusokat egyre többen előnyben részesítik, hál' Istennek.

Régen nem tudtam megérteni, hogy miért kell a szerelmet ünnepelni, de mára már megkomolyodtam a dologhoz és tulajdon képpen...
Ha a rossz dolgoknak van ünnepe (pl.: január 30. - A Lepra elleni Harc Világnapja,   február 22. - Bűncselekmények Áldozatainak Napja, március 1. Nukleáris Fegyverek Elleni Harc Nemzetközi Világnapja) - ez csak néhány példa, de ha a negatív dolgoknak, vagy az azok ellen való küzdésnek van világnapja, akkor miért ne férnének bele a szerelmesek is?
Ez igaz a Karácsonyra is: "Nem csak szenteste kell, hogy béke legyen, és szeretet, hanem egész évben" - persze, persze, ez egy "fekapott" közhely, de ha ez egy jó dolog, akkor szerintem simán meg lehet ünnepelni, ha másért nem, akkor azért, mert milyen csodálatos az emberi lény, hogy ilyenekre is képes.     

Az, hogy az ember "megelékezik" erről, az nem azt jelenti, hogy a mindennapokbn nem szereti azt, akivel együtt van, csupánannyit, hogy ez is egy olyan nevezetes nap, mint a születésnap, vagy a névnap. Szerintem nem kell utálni ezt a napot, hanem inkább örüljünk neki, hogy van!                   
 

Ezen is túl vagyok...

A vendégek... Nos igen, a meghívottjaim egy része előre megbeszélés alapján. Halász-Szabó Milán tavaly meghívott a szalagavatójára, így én visszahívtam őt, mert így beszéltük meg. NB alap vendég volt, Petya is hál Istennek :). Szajbert Éva szintén ígért vendég volt: Neki már elsős koromban megígértem, hogy meghívom, és így is tettem, bár őszintén szólva necces volt a meghívása, mert drága jó bátyám, volt olyan rest, hogy az utolsó időpontban lemondta a meghívásomat és így Éva("Tavasz") az ő meghívóját kapta meg tulajdonképpen! Anyámékat meg sem hívtam, úgy érzem, ha nem álltak mellettem, akkor miért kéne jelen lenniük? Feleslegesnek találtam a "családi jóviszony" ápolását pont ezen a napon...
A vendégek közt volt még Midianom, aki szintén teljesjogú vendége volt az esten, hiszen őt régóta ismerem és mindenképpen úgy akartuk, hogy ott lehessen. Flóra Edina úgy kapott meghívót, hogy Roland mondta vissza, aki szintén az utolsó héten közölte Midiannal(!), hogy neki próbái lesznek a hétvégén. Na kösz Roland! Utólagosan is vedd szívélyes köszönetemet, amiért másnak kell utánad rohangálnia, hogy most mi a fasz van! Igazán kedves baráti gesztus volt, hogy még msnen sem írtál rám, hogy "hé baszki, ne várjál, mert próbáim lesznek..." és ne gyere azzal, hogy "hát utolsó pillanatban tudtam meg"... Na, erről ennyit!... A leghirtelenebben azonban Zsanit hívtam meg, akinek akkor szereztem a meghívóját, amikor már díszítették a tornacsarnokot, mert kiderült, hogy maradt még 8 hely.

Azért tartottam fontosnak leírni a vendégek miben, kiben létét, mert nem akarom ezt a "hééé engem mé nem hívtá meg" dolgot. Ha tehettem volna több embert hívtam volna meg, de csak a szerencsémen múlott az, hogy egyáltalán így meg tudtam tenni. Sajnos alapból 4 és fél embert hívhattam volna csak meg, de ebből is lett 8 ember. Ebből 4 volt az alap meghívott, és négyen az utolsó pillanatokban érkeztek. Úgyhogy kérek mindenkit, hogy ne legyen haragos, és ne érezze magát megsértve azért, amiért nem tudtam meghívni. Tényleg sajnálom, de a lehetőségek és a pénztárcám ezt adták. :(

Most pedig jöjjön egy kis élménybeszámoló:

Pénteken nem volt iskola, ez okból kifolyólag, így kb. 8 óra magasságában keltem. Tulajdonképpen rengeteg üresjárat volt, amikor nem is tudtam, hogy mit csináljak, mert a hajam be volt már festve, abroncs hiányában (a kölcsönző kivitte a sportcsarnokba és nem lehetett onnan elvinni) azt sem gyakorolhattam, hogy egyáltalán ne essek pofára. 
Így Compy bátyussal elmentünk a boltba és kínunkban elszívtunk egy pár cigit. Enni nem nagyon bírtam, mert ideges voltam.
Eljött a főpróba, ami fél 11-kor kezdődött. Itt már pörgősebbek voltak az események és gyorsabban szaladt az idő. Igyekeztem figyelni, hogy ne szúrjam el... Hellyel-közzel sikerült.
Bár voltak egyéb szösszenetek, mint például, akkor jöttem rá arra, hogy "jé, Patrik, mi miért állunk fordítva?" - "Hát, mert nekünk így jön ki a lépés.:D" A vicc csak az, hogy nekem az, hogy mi egy bizonyos résznél kajak fordítva állunk, csak a főpróbán tűnt fel, amiben semmi hiba sincs, dehát mégiscsak akkor esett le. XD

Ezután elkezdtek szálingózni a vendégek. Először Timi érkezett, utána pedig Edina és úgy meglepett, hogy szinte fel sem ismertem. Tudniillik a megbeszéltek alapján csak Timi, NBék és talán még Milán érkezett időben, a többiek össze-vissza késésekkel...

Szóval Edina 4 helyett fél 2 körül jött, Éva 1 helyett 3-kor, Zsani 12 helyett 4-kor.

Én pedig csak vártam Mátéra... és vártam, és vártam... Mert úgy volt, hogy megcsinálja a hajamat, a körmömet... hülye leszek én fodrászhoz menni, nem vagyok én milliomos... Nade ami a vicc:
Ok, lenyeltem azt, hogy a hajam nem festette be szerdán, és nem haragudtam nagyon, amiért miatta fent voltam jó sokáig, hogy "majdcsak jön, majdcsak jön..."... aztán amikor elmentem volna hajat mosni, rájöttem, hogy nincs meleg víz... Szóval az reggelre maradt, de délután meg festeni akarta  a hajamat... Szóval mindent jól bekavart... De aztán, amikor pénteken már vagy hatodjára kerestem, hogy mi van már, akkor közli velem, hogy ő nagyon elfoglalt és majd menjek vissza később... "fasza" - gondoltam magamban. Az ok pedig, amiért nem ért rám, az az volt, hogy a másodikosokat cicomázta... Ha tudtam volna, esküszöm, csinálok magamból én valamit és nem várok rá. Ez miatt mi voltunk az utolsók, akik odaértek a szalagavatóra és a végső határ, azaz fél 7 helyett késve érkeztünk, na de mindegy, ugye, mert az fontosabb volt, hogy a Babették faszányosak legyenek (lehet utálni most ezért, kurvára de leszarom)
Na, tehát késve bár, de megérkeztünk. Mindenkit  a helyére vezettem, aztán én is megkerestem a többieket. A műsor és a vacsora alatt nem mehettem oda a vendégekhez, mert az osztályok külön esznek.
A szalagozás jól ment, a tánc is gyorsan lezajlott... Az a sok gyakorlás, minden, olyan, mintha egy pillanat alatt értelmet nyert volna és vesztett volna egyben. Gyors volt tehát és hirtelen lett vége.
A táncot nem szúrtam el túlzottan, vagy legalábbis nem jobban, mint mások, és azt gondolom, ennél nem is kellett több.:)
Ezután a vacsora...
Na igen, a vacsora: nem elég, hogy miattuk elkéstem, de még felszolgálni sem tudnak a másodikosok...(tisztelet a kivétel). Elvileg az osztályok kapnak először vacsorát... Ahhoz képest kb. 20 perc múlva jöttek és közlik, hogy "Sajnáljuk, de elfogyott a pörkölt" ... na bazdmeg... Ezt nevezem szervezésnek. Ezután megint 10 perc múlva hoztak sültet, amitől már elment a kedvem addigra.
Utána buli volt.A zenekar szar volt, mint minden évben. Hiába kértük, hogy legyen más zenekar, nem hallgattak ránk... Tulajdonképpen nem azért volt buli a buli, mert olyan jó volt a zene, vagy ilyesmi, inkább már azt ünnepeltük, hogy túl vagyunk ezen az egészen.
Kb. senkit sem tudtam, hogy ki, hol, merre van...?, mindenki szanaszéllyel tartózkodott, aztán néha össze-összefutottam az emberkékkel. Dévusz megtáncoltatott, aztán meg szintén pörögtek az események. Én általában vagy a pultnál voltam, vagy cigiztem, vagy a táncparketten ökörködtem. Farkas Zoltán igazgatóval fotózkodtam egyet és meglepően, amikor megkértem, rögtön mindenki rávetette magát, hogy "én is, én is..."
Táncoltam Márk Mónikával(matek tanárnő) és Ildi nénivel(ex csoportvezetőm )': ) is, továbbá leróttam az ígéretem Pannika néninek(takarítónő) és koccintottunk. Ezt az ígéretet még elsős koromban tettem amikor már nem is tudom, hogy hogyan, miért  Az osztályfőnököm nem akart velem koccintani, azt mondta, majd a banketten. Tiszteletben tartottam ezt a szokását és nem erőltettem a dolgot, viszont abban megegyeztünk, hogy ezt még bepótoljuk duplán a banketten XD.

Nagy esemény volt még az Unicumozás Helén tanárnővel, ami elég vicces volt XD.
Hajnalig táncikáltunk, és csak akkor indultunk vissza, amikor az O.fő zárta az ajtót. A végén már mindenkit, aki a közelemben volt, meghívtam valamire (így jártatok cigis ill. alvós bagázs :P:) ), aztán reggel, egy óra alvás után természetesen nem bírtam felkelni, így Pötyim kicipelt a mosdóba, ahol egy kis vizzel fellötykölt az álmomból XD... ja, erről jut eszembe, arra még emlékszem, hogy Pócsik Olga tan. nő mondani akart valamit, de azt mondta, majd... Hát, kíváncsian várom a holnapot XD

Nos, ennyit a szövegelős részről... Most beszéljenek a képek is egy kicsit:)

Merci és Mariann

Végre Évával is találkoztam

Soma elől senki nem maradt észrevétlen XD

Pötyim is nagyon jól öltözött volt

Vivi ♥ Viktor

Mariann (a kicsi lányom :) )

Hát itt épp nem tom, merre bambulok, de F.Z. XD(amúgy elég nagy szívás, hogy negyedik évre jöttem rá, hogy mekkora nagy arc az igazgató :) jobb késöbb, mint soha XD)

Midianom & Petyám ♥

NB is ott volt (természetesen (: )

Compy ♥ Timi

Mucus ♥ Soma (végre egy kép a fogadott szüleimről is :) )

Na, gyors infók! Jövőhét hétfőig kell beadnom a jelentkezési lapomat, a kérdésben, hogy hova menjek továbbtanulni... Tehát a hét hivatalos papírok intézésének a tömkelegével és nem utolsó sorban azzal fog telni, hogy egyáltalán kitaláljam, hogy hova a francba akarok tovább menni.

Ezért kérem megértő türelmeteket! Midian a szalagavatós képek majd mennek(bár nem tudom, hogy hány évet kell majd itt ülnöm, hogy majdnem 3 giga átmenjen, de ám legyen...), a beszámoló majd jön, én meg ismátelten csak azt kérem, hogy ezen a héten senki ne jöjjön felém az extra kívánalmaival, amit tudok, intézek, mindenkinek, mindent, amit megígértem, de azért mégiscsak a jövőmről van szó... Úgyhogy előre is kössz mindent.

Nem akarom senkire sem kivetíteni a stresszt, mert akiket szeretek, azokat szeretem és kész. Úgyhogy már most bocsi, ha valakit ma leugattam, pl. Midiant, de azért 3 giga az 3 giga... Plusz, most kerültem csak gép elé, hogy ezt a bizériát mind megosszam veletek, és bőszen keressek az egyetemekre (mondjuk nem tudom, mi értelme van, de mindegy), főiskolákra, OKJs képzésekre, hajléktalanszállókra és minden egyébre, amivel a közeljövőben találkozhatok. Kis ember vagyok nagy álmokkal... Ennyi... Csak egy kis megértést és türelmet kérek...

Melankólia. Igen, ez rég volt.

Ez egy régi történet... Talán nem is annyira, mégis múltbéli esemény... Élet... nem is tudom magam sem. Van amikor a múlt emlékei követik az embert. A történelem megismétli önmagát? Nem, itt ilyenről nincs szó. Csak ugyanazok a díszletek, ugyanazok az emberek... Akik tavaly értem aggódtak. Nem voltam a topon, tény. Pont egy éve van az, hogy a szalagavató előkészületei pont úgy zajlottak, mint ma este. Ugyanúgy kimentem, mint ma este. És ma magával kerített az az érzés, ami akkor. Ez egy vallomás a múltból, semmi más.

Ki voltam borulva. Hogy okkal-e, azt sosem fogom megtudni. Úgy éreztem, hogy megszakad a szívem és mindenhol vígaszt kerestem, de úgy éreztem, elsűllyedek a mocsárban... Ami csak egy kis tócsa volt a bejárat előtt.

Ez az emlék ragadt most magával és ez az érzés. Bár elmúlt, és vége van. De akkor nagyon fájt és meg tudtam volna halni, mert olyan rossz volt kételyek közt élni és keresni a tanárok szimpátijáját, hogy kegyelmezzenek... Az egész olyan volt, mint egy rémálom. Azt akartam, hogy felébredjek és azt kérdeztem, "miért? miért kell mindig olyat cselekedni, hogy valaki a szakadék szélére kerüljön?" Mintha direkt feszítette volna a húrt, hogy meddig mehet még el, meddig viselik a zűrös dolgait...

Mára már nem érdekel... De ez az érzés... Ez a helyzet...
 

Hiába vagyok boldog, vannak olyan dolgok, amik sokáig bennem maradnak. Talán csak akkor teljesedek ki egészen, amikor elveszek. Micsoda paradoxon...

Ez csak egy elmélkedés volt... egy fantom érzés... ami már nincs itt, de mégis...
Ti értitek ezt?

Hát... összegezve az elmúlt 3 napot: idegbaj a köbön...

A keddi napom arról szólt, hogy a 6. óráról elengedtek minket, táncpróbára, ami már a sportcsarnokban zajlott.... Drága jó tánctanárunk kitalált 66 féle bevonulást, mire végülis egy tök egyszerűben állapodtunk meg. (ez tartott el 2 óráig), na meg persze az, hogy kint dekkoltunk a folyosón, egyesek meg nem bírtak a pofájukkal és háborogtak jobbra ballra... mintha majd a műsort nem kéne tök kussban végigállni, úgy rinyáltak egyesek... A szalagozópróba szerdán volt, aztán lehet hogy a folyosós jelenet is... az igazat megvallva teljesen összefolynak a napok, már erősen el kellett gondolkoznom, hogy milyen nap is van ma, amikor Midian blogján kommentezve a "Milyen nap van ma?" elnevezett - és közkívánatra vissztett - ellenőrzőkérdésre kellett válaszolnom. Igen, mostmár tudom: Csütörtök van és már csak egy nap van hátra...
Visszatérve a szalagozópróbára, ami tegnap volt: Pont egy olyan ember fog szalagozni, akire a legkevésbé számítottam volna... Az anyjával ismeretlenül útáljuk egymást, hiszen amikor egyszer cikket kellett írnom, és voltam olyan bunkó, hogy megkértem, hogy küldjön valamit, amit betehetünk az újságba, hogy a szaros iskolájáról legalább tudjon valamit a nép, akkor azért megsértődött mert a megszólításom "Kedves" volt és nem "Tisztelt" ... ugyan, kérem, egy ilyenen felkapni a vizet... Tudtommal nem abba a suliba járok, szóval nem kell annyira illedelmesnek lennem, mintha engem tanítana, vagy "fölöttem álló személy" lenne... Én nem voltam bunkó, ő volt velem bunkó: kezet nyújtok és nem hogy megfogná, hanem levágja... Akoor meg kapja be! Ami a poén: Nem csak velem játszotta el azt a "Há, hogy merészelsz te engemet le Kedvesezni, vazze" témát,  na jó, itt ezt abba is hagyom...
Szalagozóról ennyit, meg annyit még, hogy faszomért nem tudják megoldani azt, hogy az szalagozzon, akit én szeretnék??! Biztos meg lehetne oldani, DE NEEEM... Bárki jobb lenne, mint az a csaj...  Szóval, IJB...
Egyébként egész jól alakul a massza... Volt abroncsos próba tegnap és azt leszámítva, hogy majndem elfikáztam az abroncsomban, minden faszán ment.
Most mennem kell hajat festetni, az ugye még kimaradt, hiába vártam a Mátéra halálomig...
De majd ma... Így leírva nem tűnik soknak, de elhihetitek, kedves olvasók, nagyon fárasztó.

Ja, ez nem ide tartozik, de elhatároztam magam, és végülis a beadandó érettségis lapon az angol nyelvnél az emelt szinthez írtam egy "igen"-t [:
Hát, már most megbántam, de majd elválik, remélem, majd a végén úgy nézek vissza, hogy "Dejó, hogy Pötyim rámírt egy sms-t, hogy "emeltre menj":)

♥♥♥♥♥
 

Updated:

ÁÁÁÁ, miért van az, hogy a Peti nem vár meg????? Én is látni akarom, hogy mi van kint a csarnokban!!!!!! De nem akarok egyedül menni!!! Jólvan bátyus, ezért még kapsz ám!!!

Kényszeres visszavonuló

Egy időre, pontosabban szombatig szüneteltetni kényszerültem a postok küldését. Amint láthatjátok, az elmúlt héten sem sokat írtam, amit mégis írtam, azok nem voltak annyira központi dolgok, inkább személyes gyónások, vallomások...

Most ezen a héten a szalagavatóra kell készülnöm, így meghalni sem lesz időm, nemhogy gép elé kerülni. Ennek a neves marketingfogásnak köszönhetően az egész hetem a táncikálásból és a ruhapróbák, illetve minden ehhez hasonlóból fognak állni.

Előfordulhat azonban, hogy írok, megeshet, főleg ha sokat idegesítenek, mert most robbanni tudnák az idegtől néha... Hát, stresszes ez az egész dolog...

A legközelebbi beszmáolóm hosszú lesz, mert egybekötöm a Bajai élményeimet és a szalagavatót. Utóbbiról képek is lesznek, a különböző fázisokban :)

Mára ennyit, a mihamarabbi viszont látásra!

Napjainkig...

Ezután a 2006os év után egyre inkább megtaláltam a stílusomat és egyre inkább kilógtam (még inkább, mint azelött) a sorból. Valahogy nem fért bele a világnézetembe az, amit a többiek jónak láttak. Egyre inkább lázadtam és ez a lázadás nem a kamaszkor miatt volt, hanem mert nem fogadtak el, azért, mert nem olvadtam be a körülöttem lévő tömegbe. Ki kellett vívnom itt a Dózsában is az "elismerést", ami nem volt könnyű feladat, hiszen itt mindenki "normális". :) Ez talán 3 év alatt sikerült, bár még mostanában is sokszor kibeszélnek a hátam mögött, de nagyon nem tud érdekelni. A barátaim így szeretnek és kész. Nekem több nem is kell.

Nézzük hát a folytatást...
Ez sokkal rövidebb és kevéssé zavaros. Az elmúlt 2 évet visszatekintve nagyon sokféle "zeneközösségben" voltam: Szilvesztereztem Hungaristákkal - innen jött a Kárpátia és az Ismerős Arcok, lógtam punkokkal is egy ideig - Alvin És A Mókusok, ami viszont folyamatosan részt vett az életemben 2006 elejétől, az az Ákos volt. 
Ekkor már Mansont is hallgattam intenzíven:)

Ez mind nagyon különböző műfaj, mégis jól megfértek egymás mellett. :)

2007-ben újabb zenék iránt kezdtem érdeklődni és jöttek egymás után az egyre "érdekesebb" muzsikák: Christian Epidemic, System Of A Down, Esoterica, Slipknot, Korn... Ezekben az időkben szerettem meg nagyon a Radiohead-et, a Placebo-t, és a Muse-t is.

2008 elején megismertem a 30Y-t, az egyik számuk Danikával a himnuszunkká vált anno.
Emlékszem, kifeküdtünk a függőhintába, vagy csak úgy a ping-pong asztalra és hallgattuk...Együtt sírtunk... meg minden...régi szép idők... 
Na meg a másik emlék, amikor mentünk Erdélybe és a buszon a Haldalt hallgattam, és üvöltöttem kínomban, miközben az o.főm elöttünk ült XD. Az Alvinról is folyton ezek az élmények jutnak eszembe.:)
 

Az Ismerős Arcokat, a Placeboval karöltve akkor hallgattam a legtöbbet, amikor az exem dobott és ki voltam bukva miatta... (mellékesen csak azért dobott, mert egy hónap után nem tudott megfektetni, és egy jellemtelen tahó, de akkor ugye ezt nem tudtam....)

nyarán belekerültem egy társaságba, ami szintén egy stílust képvisel és valahogy úgy érzem, hogy náluk megtaláltam azt a stílust, illetve azt az "életérzést", ami addig hiányzott az életemből. Gyakorlatilag addig csak vergődtem a stílusok között, de nem találtam meg az ideálisat, ami mellett lehorgonyozhattam volna. Idén nyáron megtaláltam és ez a pozitív dolog meg is látszik rajtam, mert (leszámítva az érettségit, szalagavatót) sokkal pozitívabb vagyok. Tulajdon képpen kiszakadtam egy bizonyos depresszióból, megszabadúltam a démonjaimtól és ezt csak annak köszönhetem, hogy rengeteg önbizalmat kaptam és bár kétségeim mindíg vannak, úgy érzem, hogy ennyire jól még nem éreztem magam.
Tehát idén nyáron belekerültem egy Dark társaságba, és elkezdtem érdeklődni az industrial, Electro és az EBM zenék iránt. Néhány előadó: Imperative Reaction, Suicide Commando, Aiboforcen, Combichrist, Dope Stars Inc., Deathstars, ...

Nos, ez az én rövid zenetörténelmem... Ami nem is lett rövid annyira... Meg lehet, hogy egy kicsit gázos néhol (főleg az elején)

Az elmúlt négy év felhozatalát a mai napig hallgatom. Voltak, amik elenyésztek, de néha szívesen előveszem azokat a zenéket is és elhallgatom. :)