A folyamatos változás

Ezután jött a törés.
2004 vége felé kaptam egy lemezt NBtől, amin a rahedli Scooteren kívűl(azt nem hallgattam, azért annyira nem volt elbaszott ízlésem XD) volt egy szám a The Rasmus együttestől. Ez a szám a First day of my life című szám volt. Nagyon megtetszett, és valljuk be azért, aki utálja is, mégis bevallhatja, hogy azért egy V-tecnél szívesebben hallgatja XD.
Nem tudom, miért fogott meg ez a szám, egyszerűen csak magával ragadott. Nem sokkal késöbb Katiéktól kaptam egy lemezt kölcsön. Volt rajta Linkin Park, Cypress Hill, P.O.D. Therapy?, Red Hot Chili Peppers és egy The Rasmus szám, az In the shadows.
Mondanom sem kell, hogy ez a válogatás lemez lett a kedvencem és jó ideig ezt hallgattam. Ehhez a CDhez főként azok az idők kötnek, amikor télen a jó kis hidegbe hol nem volt zsém buszra, hol meg szimplán nem akartam busszal menni a suliba, így a 3 km-t megtettem biciklivel és zenét hallgattam. Kifejezetten erős bennem ez az emlék azért, mert emlékszem, hogy ekkor kezdtem mégjobban kitűnni az osztályközösségből, amibe egyébként sem voltam egy nagy kedvenc. Már amikor hetedikben oda kerültem, akkor rühelltek, de ez kölcsönös volt. Tipikus iskola volt, sok nagyképű tahóval, akik uralják az iskolát és aki más, azt elnyomják. Engem is próbáltak, jobban mondva inkább beolvasztani, de nem jött össze nekik, sőt! Próbáltam hű maradni önmagamhoz, ezért mindent megtettem azért, hogy semmiben se hasonlítsak e beképzelt, nagypofájú, nagyképű majmokhoz! Egy jó barátom volt ott csupán, őt Evelinnek hívják. A többieknek szinte a nevére sem emlékszem, annyira jelentéktelenek.
Szóval a Rasmussal kezdődött minden. Akkor kezdett kibontakozni a stílusom, az ízlésem.
És büszke vagyok rá! Mert csak ennek köszönhetem, hogy volt bennem annyi, hogy harcoljak... és nem utolsó sorban, hogy elviseljem anyámékat... Sokszor volt az, emlékszem, hogy azért, hogy ne kelljen őket hallgatnom, feltekertem maxra a hangerőt és hallgattam a zenét. Ezek nagyon rossz emlékek, mert ekkor már minden el volt veszve. 15 éves koromban már azt tervezgettem, hogy hogyan lépek le otthonról. Sokszor volt az is, hogy fogtam magam és az éjszaka közepén megpattantam az mp3as lemezlejátszóm társaságában. Kint laktunk az Isten háta mögött, volt egy erdő a közelben, így ott mindig békére leltem.

Aztán ez az állapot volt kb. 2 évig. Ebben az időszakban szerettem meg a "zúzósabb"(ugye még mindig a V-tech-ez viszonyítunk XD) zenéket, mint pl. HIM, Apocalyptica, Evanescence, Nightwish, Nirvana, Junkies... na igen, a Junkies is egy külön zene, külön történettel. Midiannál hallottam először 2005 nyarán, amikor nála töltöttem egy jó kis időt, és jól  berúgtunk, de ezt inkább tovább nem firtatnám XD...legyen annyi elég, hogy elég viccesek voltunk, ahogy estünk-keltünk, meg ahogyan le akartunk menni még egy Royalért és megkértük a  pultos csávót, hogy növessze meg a haját XD. Szóval a Junkies abszolute pozitív és reménnyel teli. :) Nagy emlék még velük kapcsolatban az, amikor mentünk Ráckevére biciklivel. Akkor is azt hallgattam(és majdnem meghaltam félúton, úgy kidöglöttem). :)

A Junkieshoz társult még a Depresszió és a Guano Apes, amelyeket szintén Midianom révén szerettem meg, továbbá Marilyn Manson bácsi felé is ekkor kezdtem kacsintgatni, bár ekkor még annyira nem értékeltem a munkásságát, mint Midian. Ekkor már 2006-ot írtunk.

folyt. köv.:) (mostmár csak egy rész van :D)


 
 

Kiflis darabos virlis hotdog párja, avagy a zsömlés csontszilánkos 100 forntos hamburger

 

Sajnos meg kellett sürgösen változtatnom a "munkamenetem", és nem tudom egyhuzamban leközölni a zenei ízlésem pályafutását... UGYANIS!...

a minap olyan hányingert kaptam, hogy szerencsés lehet az,aki nem ült szembe velem, illetve jómagam is, mivel hál' Istennek "csak" teával borítottam be az asztalt... Hogy miért történt ez? És hogy miért írom le? Nos, nem azért, még véletlen sem, hogy bárki arról olvasson,hogy én mennyire egy gusztustalan disznó vagyok..., de nem ám. Az, amire rá akarok ezzel világítani, az az, hogy az itteni ennivalónak nevezett dolog e-he-tet-len!!

Bár reménykedtem, hogy ez ma másképp lesz. Mivel idén még nem volt hamburger, csak az említett hot-dog, (amely egy kifliből és a legolcsóbb virsliből áll,és természetesen egy csepp mustárból, hogy azért lássa az amber, hogy az is van rajta) gondoltam, na ez biztos fincsi lesz, hát majd meglássuk....
Meg is láttam ám... de úgy, hogy a gyomrom kifordult tőle...
Amint megláttam a menüt, rögtön tudatosult bennem, hogy ez már nem a régi koszt, ahol jó méretes hambikat adtak... Neeeem... ez kérem szépen egy darab zsömle volt, belebaszva 2 jó zsíros fasírtka... "Oké na,hát ha nincs hamburber zsömle, azért csak megeszem" - gondoltam magamban és bekleharaptam a vacsorámba. Nagyban eszek, amikor egy kurva csontszilánkra haraptam,amitől egyből összefutott a nyál a számban(és valahogy nem a zamatos íz miatt). Miután egy fél bögre teával elárasztottam a tálcám, elhatároztam, hogy OK én jóllaktam. Kiviszem a tálcám, és közli velem a konyhás, hogy "Látom, te nagyon érdekesen eszel! Azért negyedikre már igazán megtanulhattál volna normálisan enni!!" - Hát baszki, harapj bele ebbe a szarba te, VAZZE!!!!
Sajnos nem mondtam neki semmit,mert féltem, hogy szemközön rókázom, így inkább sietősen távoztam...
na ennyit a mai napról... És hogy mit tanultam ma? Egyel több dolog,amit nem eszek meg itt a Dózsában!
 

A kezdetek

 

Azon gondolkoztam, hogy hogyan is mesélhetném el a "zenetörténelmem". Aztán elkezdtem írni és a végén egy regény lett belőle. Így úgy határoztam, hogy 2-3 részletben publikálom a dolgot... Kezdjük a legősibb, leggázabb időszakommal

A zene számomra mindig is meghatározó volt!
A mai napig imádok zenét hallgatni, nem csak azért, mert a zene kifejezheti az ember hangulatát, erőt adhat, ésatöbbi, hanem azért is, mert a zene olyan korszakokra bonthatná az  életem, amelyek pontosan jellemezhetnék az aktuális érzéseimet, "világnézetemet", ami pedig a legfontosabb: mindegyik egy-egy emléket idéz fel bennem és mindegyik köt valami jó vagy esetenként rossz múltbéli dologhoz...

Hogyan is kezdődött?

Legelső emlékem a zenével kapcsolatban az, amikor még anno 10 éves korom körül elekzdtünk a rádióból felvenni a bátyámmal mindenféle muzsikákat XD. Ez elég vicces és jellemtelen volt, bár akkor még csak 10 éves voltam. Aztán lassan a bátyám is elkezdett érdeklődni egy stílus iránt, ami a rap volt... Természetesen, mint minden hugi, én is majmoltam őt, így Subb bass Monster-en és Bälgán nőttem fel. Ezekről a zenékről konkrétan az jut eszembe, amikor NBvel minden hétfőn mentünk nyáron az Omszki tóra, és mindig nagyon vártam ezeket a hétfőket, mert legalább kiszabadulhattam otthonról (és persze nem utolsó sorban nem kellett "szenvednem" az miatt, hogy miért ilyen gané a bátyám, hogy nem visz magával sétálni, amikor a haverjaival megy). Igen, akkoriban nem volt sok fogalmam a zenéről, így azt hallgattam, amit mindenki más.

13 éves koromban elköltöztünk Budapestről Soltra. Akkor már kezdett kialakulni a zenei ízlésem, bár még mindig elég elbaszott volt: a legelső lemez, amit NBtől kaptam egy NOX album volt, ami azért még elviselhető, bár azt szégyenlem, hogy még V-Tech-et is hallgattam egy kis ideig. Ez nagy vétek volt...
Bár annyira mégsem, mert ha belegondolok, akkor ehhez az időszakhoz is tartoznak emlékek. Talán  ezek már annyira nem szép emlékek, mert kb. ezek az általános iskolás szar éveimhez kötnek, a Groove House-al együtt. Utóbbi talán azért pozitívabb, mert azt jó barátoktól kaptam, akiket már korábban említettem. Ők Kati és Csabi, akik egy ideig a szomszédaink voltak és nem egyszer volt, hogy hozzájuk menekültem, hol az unalomtól, hol azért, mert nem bírtam otthon. Na, ők még megérdemelnének egy külön bejegyzést :).

Folyt. köv. - nyugi, ennél már csak jobb lesz! XD

Egy kis nyugi

 

A mostani hétvége érdekesen szerencsésen úgy alakult, hogy nem mentem sehova. Igazából annyira ki voltam merülve, hogy nem is tudtam, hogy hogy közöljem Midiannal, hogy semmi kedvem Gyárba menni, úgy hogy ne haragudjon meg és hogy ne kezdejen el győzködni (mert akkor biztos sikerült volna rávennie, de mindenbizonnyal egy hullával ehetett volna összepárosítani :))

Így, a hétvége folyamán a szombati napot vásárlással és főzéssel töltöttem, dettó, mint egy háziasszony ^^, aztán meg elmentem Pötyikémékhez, onnan beugrottunk beköszönni egy házibuliba, de nem maradtunk sokat, hazamentünk és társasoztunk 3asban, Viki társaságában(Petya tesója, aki nagyon jófej) :)
És tök jó volt :) Igaz, kicsit nehéz volt a fellfogásom hozzá, de annyira nem volt vészes(vmi detektíves ikszelgetős gyilkososmegtalálós játék volt) ^^

És nem is kellett más ehhez a hétvégéhez. Lazítottam, kipihentem magam és bár nem a Hawai szigeteken voltam, de ez talán jobb volt annál :)
 

Most kiderül, hogy mnennyire vagyok energikus... Megyek ECDLvizsgát írni nuku gyakorlás után :)

 

Ez a hét hosszú volt, mégha azt is hittem, hogy könnyebb lesz, mint az előző (félévzárás, miegymás). Ezt a hetet a szalagavató és a töri T.Z. szarta el, amit csak akkor érezhettek, hogy milyen fárasztó, ha átélitek. A szalagavatóra már egy ideje gyakoroljuk a táncot, de mitán vannak, akik be sem méltóztatnak járni, vagy csak nagyon ritkán láthatjuk őket a táncosok sorában... nos, így elég nehéz egy jó táncot betanulni. A tanárunk az én részemről egy beképzelt majom. Hiába, jó táncos, és ehhez a tudáshoz társul egy jókora egoizmus is, ami kb. annyit jelent, hogy simán kiröhögi azt, aki nem érti a koreográgiát, vagy rosszúl csinálja, esetleg nincs olyan mozgása, mint kellene. Ezek alapján a társaság nagy része rühelli a táncpróbákat és senkinek sincsen lófasz kedve sem bejárni.

Bár vannak szorgalmas tánctanoncok is, pl. Évike, aki még a rockyra is bejár, mert érdekli és meg akarja tanulni... nahát igen... neki meg is van a tehetsége hozzá :).

Nekem annyira nincs... vagyis inkább energiám és kedvem nincs, így meg már megette a fene az egészet. De azért remélem, hogy nem fogjuk elszúrni...

A tegnapi nap folyamán annyira kidöglöttem, hogy az már fájdalmas. Délután 4ig itt voltam a suliban, mert mennem kellett 2re angolra, aztán negyed 4kor táncikálni... Ma 0. óra... Mi a vicces? az hogy a táncot egy nappal a tánc elött tudtam meg, hogy csütörtökön is lesz, a nulladik matekot meg tegnap. Kezd a tököm tele lenni az iskolával... :S de ez van. Majd ha kijártam, mehetek dolgozni, akkor meg az nem lesz jó... áááá, semmi sem jó.... Csak azt nem tudom, hogy miért kezdődik ez az év ilyen döcögősen?

 Most csak arra vágyok, hogy hazamenjek és ledögöljek az ágyamba és aludjak... Mivel pénzem sincs, így a hétvégi programok kilőve. Pedig már nagyon készültem a Gyárra, de ez van. Kell a nyugi is.

 

Updated:

Na, csupán annyira voltam szétesve a mai nap folyamán, hogy nem raktam ki publikusba a bejegyzést, szóval mostantól olvashatjátok [:

Én tiplizek is aludni, mert a szemeim kb. mint egy pincsinek: ki vannak dülledve és olyan vörösek, mint egy méregzsák... na jah, most rendes szavak sem jönnek az újjam hegyére, meg az agyamba sem... na majd talán holnap... Jó Éjt! mert aludni jó!

Igen, eljött az idő, hogy komolyabb elmélkedésekről is szó essen, itt a blogomban.

Ha filozófia óra, akkor én biztos közbe szólok, ami azt illeti, ennek köszönhetem azt, hogy egy 3as T.Z. ellenére is ötöst kaptam félévkor...

A mai téma a hit volt, a kereszténység és mindenféle "kezdet", ami ehez kapcsolódik.

Ami nagyon megfogott, az az a mondat volt, miszerint: "miért mondta azt Isten Ádámnak és Évának, hogy ne szakítsanak a tudás fájáról?" - Erről a mondatról vitatkozgattam ma a tanárúrral, mert ő úgy véli, hogy Isten szabad akaratot adott a kezükbe, és ha nem akarnak szakítani a tudás fájáról, akkor nem teszik. De ezzel én nem értek egyet, hiszen az ember egy kíváncsi természetű ember. Nem szándékosan, de nem tudják nem érdekelni a dolgok, tehát... Mi van akkor, ha az ember csupán kíváncsi volt? És mivel Isten teremtette az embert, neki tudnia kellett (volna) azt, hogy mennyire kíváncsi lény és hogy nincs az az ember, akiben ne bújkálna valahol az a hatalmas kíváncsiság...vagy nem?
"De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz ."
Ez kb. olyan, mintha egy óvodás elött hagynék egy csokit és azt mondanám: "ne edd meg, mert nem finom!" - leszarná, hogy nem fog ízleni neki, belekóstolna, mert tudni akarná, hogy milyen az íze!
És ha belegondolunk, akkor Ádám és Éva a Biblia szerint annyira naív volt, mint egy 5 éves gyerek(a naivitás nem egyenlő az oktalansággal, illetve a butasággal!)
Így hát szerintem ennek semmi köze a szabad akarathoz. Isten nem a szabad akaratot biztosította az embernek, hanem a saját csapdájába csalta... ami persze nem minden esetben negatív csapda, hiszen ha folyton a tökéletesség, a harmónia jellemezte volna Ádám és Éva életét a Paradicsomban, akkor nem is lett volna szükségük semmire. Ették volna a fák által termett gyümölcsöket, itták volna a források vizét és boldogan éltek volna. A kígyó csak egy lapát volt a tűzre, majdemhogy eszköz arra, hogy mindezt az ember megtegye.

Hát, konkrétan és röviden, ennyi a vélaményem ezzel kapcsolatban. Ez a gondolat menet nem azt feltételezi, hogy nem hiszek Isten létében, csupán annyit, hogy én nem úgy gondolom ezt az egészet, ahogyan mások...

 

 

Már itt szopok ezzel a hülye linkkbetevéssel és a kurva életbe!!!!!!!!!!!!

na , gondoltam, ezt csak megosztom veletek!

Grrrrrrrrrrrrr... ezt nem hiszem el , WÁÁÁÁ

Szülinapos hétvége röviden

 

Megérkeztem ígéretemhez hűen és ím', itt a legújabb beszámoló:

Ez az élményáradat két napot ölel át és azt fogja nektek elmesélni, hogy milyen jó is hajnalig bulizni a Rocktogonba, majd azután hajnali fél 7ig az utcán csatangolni :)
És persze azt, hogy egy Nintendós pöcsagyú, nyomorék mennyire el tudja venni az ember élet kedvét és mennyire elgondolkodtatja azon, hogy "csak azért nem rúgom szájba, mert nem éri meg, hogy ezért kitiltsanak a Gyárból..."

Pénteken, ahogy hazaértem, jött Midian és a hirtelen ötlet, miszerint az úticél nem a padló lesz, hanem még annál is lejjebb megyünk, ergo: Go to the Rocktogon!

El is indultunk nagy nehezen, jó sokat kellett vitázni NBvel is, hogy szánja el magát és jöjjön el velünk. El is indultunk, de ami a nagy poén, az az, hogy NB túlment a Nyugatin, közbe meg ott kellett volna leszállni, erre én fel akartam hívni és... és elkezdett csörögni a telefonja a zsebemben. Na, akkor gondoltam, hogy ez nem lesz tiszta menet, és így is lett. NB otthonról hívott kb. 1 óra múlva, hogy hol a telefonja. Aztán végülis ő is odaért Rockyba, csak kicsit késöbb. Össze is spanolt valami együtessel, amit nem is simerek, meg szerintem már ő sem XD.

Egész jól elbulizgattunk, Rigó, Cseri, Niki, Stelios, Blacky, meg még rengetegen lent voltak. Akinek nagyon örültem az este folyamán, az Krisztián volt, akit már ezer éve nem láttam.

Az este csúcs eseménye az volt, amikor elment az áram és kb. 5-10 percig semmi fény nem volt, vagy csak nagyon halványan.
Az este végén : Vagyis reggel nem tudom, hány órakkor elindultunk hazafele, betértünk egy boltba és kimentünk a világ végére fröccsöt inni, reggel szintén nem tudom hány órakkor XD. Mindenestre hét órakkor döglöttünk le az ágyba és úgy aludtunk, mint a hullák.
 

És akkor következzen a második felvonás:

Délután magunkhoz tértünk... Akkor már Midian seho sem volt és még el kellett menni a bankba is, ugyanis egy ideje nem tudom felvenni a bankkártyám, mert nem igazán van nyitva a bank akkor, amikor nekem kéne (vagyis hétvégén :( ), ezért egy másikba kellett menni és bla...bla.. szóval, ez cécós dolog...

Hazamentem és próbáltam életet lehelni magamba, ami egész jól sikerült, így este kilenc után nem sokkal már a buszmegállóban dekkoltunk és vártuk a szokásos 23-as buszt.

A Gyárban, mint általában 11 elött, most is nagy pangás volt eleinte, de nem baj, legalább tartalékoltuk az erőnket, amire szükségünk is volt a késöbbiekben, amikor is igen csak denszeltünk :D. (rájöttem, hogy ez életem egyik leghülyébb mondata XD)
Volt egy csajszi, akinek sajnos nem emlékszem a nevére :(, de tök rendes volt, ismeretlenül meghívott minket vizipipázni, ami elég kedves gesztus volt tőle :).
Találkoztam Cicával - Na ezen meglepődtem, mert nem is gondoltam, hogy lejön. Nem is maradt sokáig, beszélgettem vele, lefényképeztette Petyával a meztelen hasfalát, amiről azt hitte, hogy kitöröltük, sőt én is azt hittem, de kiderült, hogy mégsem XD.
Kezdett jól alakulni az este, jöttek megfele az emberek, Pötyikémmel♥ ittunk egy Jägert szülinapom alkalmából.
Egy csávótól kaptam... vagyishát, tarháltam egy "világítós szart", amire mindenkivel vigyázattam :) (sajna reggelre elment a fénye. :( ).

Az este béka segge alatti pontja az volt, amikor egy idióta DJ, akinek nem tudom a nevét, de azt tudom, hogy hajnali 2 és 3 közt játszott a nagyteremben, akkora paraszt volt és olyan szar zenéket játszott, hogy eleinte csak kínunkban táncoltunk, aztán fogtuk magunkat és átmentünk a kisterembe, kb. olyan 20 perccel 3 elött... Mi a poén?? Az, hogy Félixet betették a kisterembe, ahol sokkal jobb zenét nyomott, mint az a tuskó, idióta, szánalmas, Nintendós, GYP-s. Komolyan mondom, még rám mondja mindenki, hogy kocka vagyok.... De akkor ez mi?? A szitu a következő: csávókám nyomatja a zenét, erre odamegyek megkérdezni tőle, hogy mit játszott, mert nekem az nagyon ismerős volt (Nintendós játékok zenéjét játszotta, ami eleinte jó volt, meg vicces, de azért egy idő után már kurva idegesítővé vált....), erre közli velem az a pöcsfejű idióta, hogy "nem tudom, akkoriban mindegyik ugyanolyan volt..." Ez után az értelmes mondat után belebukott a Game Boyába és elszántan játszott! Hát, bakker, remélem többet ilyen idiótát nem hív meg a Gyár, hogy tartson bulit, mert ha mégegyszer meglátjuk, megbeszéltük, hogy Tamás leteperi, mi meg Midiannal és Krisztával szétrugdossuk XD XD.

Na ennyit az idióta nyomorékról...
A kisteremben, mint már említettem, Félix szolgáltatta a muzsikát és kemény 20 percig élvezhettük az általa szolgáltatott muzsikát ez után a fostalicska után. De ezen azért tényleg ki vagyok akadva... Nem gondoltam volna, hogy Félix a kisteremben lesz majd, az a vadbarom meg odakint amortizálja majd a populációt!

Az utolsó DJ mindenféle  suttyó-zenéket játszott, amik annyira szarak voltak, hogy az már jó ^^.

Mondjuk Fekete Pákóra bulizni elég fura volt, meg volt egy zene, ami valami parasztokról, meg csirkékről, meg disznókról szólt, de kb. ennyi maradt meg bennem az este azon részéből. Ja, meg az, hogy mondtam Midiannak, hogy "kihúzták a seggem alól a zsinórt", ő meg valami teljesen más durvaságot értett, valami olyasmit, hogy "az ő seggét húzták ki XD"

Szóval ennyit a péntek-szombatomról, ja meg még annyit, hogy köszi Midian, hogy inumilált állapotban őszinte vagy, mert így legalább megtudtam valamit, amit lehet, hogy egyébként soha nem is tudtam volna meg... Azért szar, hogy milyen kétszínű emberek vannak  Na mindegy...

Képek:/

Rocktogon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vampire & Zsófi

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Cseri & Niki (hát nem édesek? ^^

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Vámpír... Van egy cigid?"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Naaaa, ne legyél KKM XD"

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pötyikémmel <3 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Vámpír, mondtam, h ne legyél KKM XD még megijesztesz valakit XD

Gyár

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vámpír másnap sem hagyott fel az ijesztgetéssel :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Igen... általában mindig ezt csináljuk a bulik elején...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

...Aztán egy idő múlva meg ezt...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

♥cupp-cupp♥ (Dóri és Hoze)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kriszta

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagyon művészi, ahogy közöttem és Zsófi között megpillantahtjuk Midiant, aki épp a szomját oltja XD

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez meg egyenesen nagggyon művészi... Aki megmondja, hogy hol készült, az nagyon ügyes, ugyanis én sem tudom :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Végül ez a Nintendós faszkalap... itt a példa, hogy hogyan szórakoztasd magad, leszarva azt, hogy mások mit gondolnak... neki nagyon tetszett a zenéje...

 

Csak annyit, hogy a hétvégi beszámolót és a Nintendós pöcs jellemzését holnap írom meg, mert egyrészt másnapos vagyok, másrészt meg kell írnom egy jó kis interjút, úgyhogy meghalni sincs időm.

 

Addig is legyetek rosszak és egyetek sok spenótot XD

 

Hát igen...Ezt is megértem, pedig az éjaszaka olyan szarul aludtam, hogy komolyan azt hittem, hogy reggelre meghalok. Hál Istennek az éjszakát túléltem és még most is élek...

Danikával a helyzet javulni látszik, bár nem tudom, hogy a helyzetet, miszerint, úgy volt, hogy elmegyünk majd egy valamilyen labdamérkozésre, teljességgel átalakult, mivel fogta magát és ahhelyett, hogy keresett volna, itthagyott a picsába, de semmi gond...
Már ittunk keresztbe, ami elég vicces volt, de nem baj. Most épp Szabira várok MSNen, hogy megpecsételjük a szüliapomat (ami annyit jelent, hogy Szabival szoktunk sörözni és pont ma miért ne tennénk?:) ). Vele mindig ....

Nos, most nekifutok mégeygszer a dolognak... talán kicsit összeszedettebben...

A tegnapi nap igen hosszúra sikerült, köszönhetően a megnövekedett ünneplő társaságnak, és Rómeó vendégszeretetének köszönhetően.
Reggel, ahogy beléptem az osztályba, mindenki odajött hozzám, meglepő módon olyan személyek is, akikre nem igazán számítottam volna. Szilvitől kaptam egy piros zacsis ajándékot, amiből a köszöntő kártya tetszett a legjobban :).
A délután úgy kezdődött, hogy elmentünk egy vendéglátó, szórakoztató egységbe, ahol szépen felköszöntöttek itt lévő barátaim. Mindenki jól érezte magát és ezzel nem is volt gond. Vicces volt, mert ilyen köszöntésem még sosem volt. Mármint nem volt benne semmi durva, csak alapból, a gesztus, meg hogy ott ültünk, mindenki beszélgetett, szóval a feelingje az egésznek. Köszönöm a meghívást Vivinek és Viktornak is, és mindenkinek a részvételt, aki ott volt (Nano nem volt ott, pedig őt szívesen arcon rúgtam volna, mert tartozik már egy jó ideje... Sajnos ő a punkok megbízhatatlan rétegébe tartozik!) .

Visszatérve a kollégiumba, leültem és megnéztem, hátha Szabi, a 'szeszbarátom' fent van MSNen, és ezt próbáltam leírni tegnap :D. Fent is volt, de nem volt ereje sörözni velem, mert tüdőgyulladása van. Aggódok is miatta, mert nem nagyon vigyáz magára... muszály melóznia...

 

Még beszéltem pár emberrel, aztán kaja után, elhívtak "szarvasvadászatra", így mentem, mint a "mestervadász" :D

Az este folyamán összespanoltam az egyik elsős sráccal, aki dobol (mint én anno :( ) és kaptam ajándékba egy új szobatársat, Hilcz Edina személyében (ő is szeszpartnerem :D), így már nem uraljuk ketten Vivivel  a szobát, csodálatos élettársi együtt létben, hanem egy szerelmi háromszöggé alakúlt az első emelet 5-ös szoba XD XD.

Most hirtelen, nem is tudom, mit írjak még...

Ja de.. talán még annyit, hogy újra költészetre adtam a fejem, intenzíven faragom a rímeket és igyekszem fejleszteni a költői szókincsemet, meg minden egyéb hasonlót.

Szar érzés 19nek lenni... a 18 még fain volt... de ez...

 

téli hétköznapok a koleszban

 

Hideg van...persze ezt nem az általános hidegre értem, hiszen azt mindenki örömmel tapasztalhatja... Nade a Dózsás koleszosoknak extra hideg jár ám...

... Ugyanis, a kazán a kollégiumban úgy határozott, hogy nincs kedve tovább működni, így szépen és biztosan leamortizálódott... Így fagyoskodunk már harmadik napja és csodálom, hogy még nem lettem olyan beteg, hogy egész hétvégén otthon haldokoljak. Nagyon remélem, hogy nem is leszek, hiszen menni kell Gyárba, ez egy kivételes, kihagyhatatlan alkalom lesz, amit nem illik otthon dögölve tölteni...

A kazán tehát kishíján már meg van halva, ami kb. annyit jelent, hogy este nincs melegvíz, ezért elzárják a fűtést, hogy felmelegítsék a vizet. Ez ideig, tehát kb. olyan 3-4 órán keresztül nincs fűtés, ami ennél a jól szigetelt kollégiumnál ugye teljesen normális...
Tehát, amikor tudunk fürdeni, akkor szétfagyunk és a szellős folyosón jó esélyünk van arra, hogy megfázzunk.

Most /pill, most épp egy reflektor adja itt nekünk a meleget a stúdióba, hogy a lélek legalább ne fagyjon belénk, én meg lassan kesztyűt is felvehetek, mert lefagytak az újjaim. Halálkomolyan! Ilyen hideg itt még nem volt!!

Ez most kivételesen nem a suli hibája, bár már akkor ki kellett volna hívni szakembert, amikor még nem volt ekkora a gáz. Ehelyett ma jött ki két fószer, akik csinálgattak valamit állítólag, de gyakorlatilag ugyanaz a helyzet. Holnap visszajönnek megint a zsíros órabérét és talán még pénteken is vissza akarnak majd látogatni.

Szóval, most a fél Dózsa prüszköl és fagyoskodik. Lassan az ágy lábára is zoknit kell húzni.
 

 

 

Midianommal azon tanakodtunk, hogy ez egy megrendezett videó-e, avagy sem... Szerintem az, szerinte spontán... És szerintetek?

 

Szerinted megrendezett?
igen
nem

Szavazás állása

 

Vége. Vége egy barátságnak, úgy érzem...

"túlsáágosan szétmentünk"... ám legyen.

Én mindent megpróbáltam azért, hogy ez az egész helyrejöjjön...
Könnyű ráfogni arra a társaságra, akikkel vagyok, de ez csak kifogás...
Ez csak egy ürügy arra, hogy egyszerűen kidobjanak egy barátot a szemétbe...
Ez már csak egy ilyen hét.
 

Azért néha eszembe jutnak a közös cigizések, és a közös zenehallgatások... Amikor összebújtunk a hidegben, igazi jóbarátokhoz méltóan, vagy amikor egymásra eröltettük a kabátunkat a téli hidegben, leszarva azt, hogy mi megfagyunk...
Ez egy őnzetlen barátság volt... Tényleg számíthattunk egymásra, ám a nyáron ez a dolog megromlott... Sőt, mostmár elmondhatom azt is, hogy ez is az okok közt volt, amiért a Burattinoba mentem. Úgy voltam vele, hogy már nem ér annyit az egész, hogy harcoljak ezért a barátságért. De valahogy akkor is olyan szarul voltam, mint most, fél évvel késöbb.
Aztán ma tulajdonképpen rá kellett döbbennem, hogy a barátságunk regionális alapokra épült, ami kb. annyit jelent, hogy én voltam itt, én voltam jó barátnak. Aztán jöttek az elsősök, akik mindíg nagyon érdekesek és bár nem ők tehetnek róla, szétbasszák a barátságokat. Talán már túl öregnek számítok ahhoz, hogy frankó barát lehessek.

"Megváltoztál..." - persze... Ki az, aki nem? ... De attól még ugyanaz vagyok.
Ugyanúgy őnzetlenül odaadnám a kabátom és hallgatnám az Alvintól Az élet egy csoda c. számot. De ő már nem...
Folyton azt kapom tőle, hogy megtaláltam a helyem... igen, ez így van... de ez nem azt jelenti, hogy le kell szarni a másikat!  És ez nem az én hibám! Én mindent megtettem...többet nem tehetek! Kerestem, de már szinte amióta itt vagyok, nem tudtunk beszélni rendesen... Ám legyen... én nem eröltetek semmit...
Olyan, mintha bűntudatot akarna kelteni bennem azért, mert jól vagyok és végre megtaláltam azt a társaságot, ahol nem érzem magam kívülállónak. Holott ennek semmi, de semmi köze hozzánk és a (volt) barátságunkhoz!

Azért hiányozni fogsz, kisöcsém... de ez van... érezd jól magad és szard csak le a barátaidat... azokat, akik egyszer a támaszaid voltak (tény, hogy te is nekünk, anno!) és kerülj minél távolabb a kolesztól, csak nyugodtan! Azért tudd, nem haragszom, csak kibaszottúl szarúl esik, az, hogy egy egynyári paradicsomként kezesz... De nem haragszom...HISZEN TE IS VÁLTOZTÁL...

Búcsúként... Remélem, emlékszel...
 

 

Szeretnék nektek programot ajánlani! Mivel én ma itt fogok haldokolni (holnap táncra kell gyakorolni, így a negyedikesek abban a csodálatos kiváltságban részesülnek, hogy itt rohadhatnak szombaton délelőtt...) A Kartács zenekar fog játszani a Henry J. Beans clubban ma este, az Engine zenekar előfutáraként. Mindkét együttes hangulatos showkat szokott nyomni, és szerintem megéri elmenni annak este 600 ft.ért, akinek épp nincs semmi dolga. Dávidék (Kartács) kezdő zenekarnak számítanak az iparban, de nagyon lelkesek és tehetségesek is, ahhoz képest, hogy mennyi idejük van próbákra és miegymás. Dávid kb. 2 és fél éve gitározik és nagyon lelkiismeretesen gyakorol minden nap órákhosszat (én már csak tudom, hiszen a fölöttem lévő szobában lakik és mindennap zenebona megy nála :D Későn szóltam, de aki tud, az nézzen el arrafelé este... Flyer:

Mindenfelől hallom, hogy az Avalon club bezárt, amit igen sajnálok, hiszen ez volt az egyetlen olyan "elit" hely, ahol egyszer egy igazán jót aludtam... Persze ehhez kellett az is, hogy (többek között XD) kipartyzzam magam a Drugzone, illetve a Dope Stars Inc. koncertjén...

Ezzel a képpel búcsúzok, és kéretik az egyperces néma gyász...hmmm...azok a kényelmes kanapék... már a múlté mind...

 

Ma már csak ilyen goromba hetem van, hogy jót már nem is tudok írni, csak ócsárolok XD

 

Sokan panaszkodtak már nekem, hogy a blogom nem rendesen jelenik meg nekik az Internet Explorerrel. Nos, én erősen ajánlom a Mozilla Firefoxot, ugyanis az sokkal könnyebben olvassa be a CSS kódokat. Nos, kérem, ezért van az, hogy nem láthatjátok megfelelő formában a blogot, mert Explorerrel nézitek.
. Én Firefoxot ajánlom mindenkinek.

Persze nem mindenki blog oldala jelenik meg olyan szarul Explorerrel, mint az enyém, de ez azért van, mert én sok külső kódot használok, különböző helyekről és ezt már nem bírja feldolgozni az I.E.
Ezért tartom az I.E.-t egy kalap trutyinak, mert valahogy mindig 600 évet kell várni, mire bead valamit. Engem nem érdekelnek a szakértői bizonyítások! Engem az érdekel, hogy idáig akárhol Explorerrel dolgoztam, mindenhol megöregedtem, mire bármit is csinált a gép, lehetett az akármilyen fain, gyors gép...

A Mozilla nem omlik össze minden 10 percben, ha véletlen mégis, mert persze előfordul, akkor van rá lehetőség, hogy az utolsó lapokat megnyisd, ezzel is könnyíti a munkát.

Néhány érv még a Firefox mellett:

• Sokkal kevesebb internetes hulladék keletkezik általa
• Áttekinthető
• Testreszabható
• Gyors
• Megbízható

 Ez persze magánvélemény, de én biztos kitartok a Mozilla mellett!

Ha esetleg valakinek még nincs, vagy kipróbálná, akkor:

www.mozilla-europe.org/hu/firefox

 

 

 

 

avagy: Fizess, vagy halj éhen!

 

Hát igen, 2009 alkalmából ugyebár emelkedtek az árak is, persze a fizetések nem, hiszen útban vagyunk a gazdasági világválság felé...
Ez van, mással nem is tudnám megmagyarázni, hogy miért emelkedett a suliban a kaja ára majdnem kétszeresére...
 

Ízelítőnek néhány adat:

2008-ban az étkeztetési árak a következőek voltak egy fő számára, 1 napra (kollégistáknak)
reggeli: 161 ft.
ebéd: 242 ft.
vacsora: 212 ft.

2009-re az árak erre a szintre ugrottak:
reggeli: 275 ft.
ebéd: 413 ft.
vacsora: 332 ft.

A kedves étkeztető cég általában hétfőnként reggelire két kibaszott vajaskenyeret küld nekünk mostmár 275 forintért... Az ebéd elfogadható, bár néha idegesítő tud lenni, hogy madárnak való adagokat adnak! Persze, persze "az iskola nem hízlalda....", de a kurva életbe! Ha mmár ennyit kell fizetni, akkor adjanak egy rendes adag kaját! A rakott cuccokba bele sem merek enni, mert egyszer tele volt csontszilánkokkal! Ja, két menü van, ez enyhítő körülmény... De néha már nem is tudom, hogy a szart, vagy a szarabbat válasszam...
A vacsora... a kedvencem a mócsingos "sonka", ami csak sonkának nevezett vagdalék... és ami még fincsibb XD... belebasznak egy félbevágott kiflibe egy virslit és alányomnak egy kis mustárt és 'bumm! kész a fasza hot-dog... na ezt burkoljátok!'
 

Sokkal jobb volt a régebbi kaja...bár nem volt választék az ebédből, amikor még másodikos évemet tapostam, de sokkal jobb volt a rendszer... Amióta egy kretén átvette a suli menzáját, azóta

Bár én kedvezményes vagyok, annak is megvan az oka, ami kb. annyit jelent, hogy örülök, ha ki tudom fizetni azt az összeget, amit eddig kellett volna. Nos, ezentúl nem fogom, mert egyszerűen nincs rá keretem. Sokan fel vannak még háborodva rajtam kívül ezen, nem én vagyok az egyetlen. Az embereknek egyre több dolgot kell kifizetniük, és nem tudom, hogy mégis mit gondolnak odafent, hogy miből?

Sajnos az a baj, hogy ez a cég azt használja ki, hogy az ember nem tud mást tenni, ha fött ételt akar enni, akkor bizony perkálnia kell, mert különben ellehetne mindenki a maga kis húszonakárhány ezréből itt Majsán, csak éppen akkor pizzán kellene élnie, mert itt más lehetőség nem nagyon van meleg ételre.

Szánalmas, hogy mennyi bőrt lehúznak az emberről...

Updated:

 

Helyesbítenék az árakkal kapcsolatban!!

Megtudtam, hogy rosszúl tájékoztatták a népet és a kajáért nekünk "csak" +30 ft.-ot kell fizetnünk naponta, a többit a suli állja, ami kb. annyit jelent, hogy nem huszonkétezret kell fizetnie egy teljesáron kajálónak, hanem "csak" tizennégyet... A többit a suli állja, de szerintem még így sem éri meg, mert tul. képpen mindegy, hogy a suli "besegít", akkor is szar a kaja ennyi pénzért (gondolok itt a teljes összegre), szóval nem éri meg...
 

A 2009es esztendőt méltóképp üdvözöltük és elmondhatom mostmár azt is, hogy nem csak a karácsonyom volt jó NBvel, hanem a Szilveszterem is, hiszen a Dark családommal ünnepeltem, ami nagyon jó volt, mert azokkal az emberekkel hagyhattam el az óévet és léphettem át az újba, akiket szeretek és akikkel jól érzem magam. Nem mintha a tavalyi szilveszterem annyira szörnyű lett vona: akkor Baján buliztam a "fogadott családommal" :)

A program majdnem késéssel kezdődött (míly meglepő), mert hatra Árpád hídnál kellett lennem, aztán rögtön fél hétre Ferenc kőrúto, majd hétre MOMnál... Na most ez úgynézet ki, hogy negyed hat környékén indultam el Csepelről haza, hogy átöltözzek, ami persze azt jelentette, hogy hatalmas időhiányban szenvedek... Végülis 17:40-re befutottunk a metróval és sprint haza, majd vissza Zsófihoz az Árpádra hatra. Egy elszabadult őrző kutya majdnem szétharapta a seggünket, de sebaj....ha csonka félelemmel, de legalább gyorsabban haladtunk. A pezsgőért vissza kellett szaladni, amit Petya hősiesen megoldott és életét nemkímélve harcba szállt a kegyetlen idővel.

Megérkeztünk végülis Zsófihoz és ár mentünk a következő csomópontra, ahol Erika várt, jobban mondva mi vártuk őt, ugyanis most csodák csodájára 10 perccel hamarabb odaértünk (!)juppi ^^.

Petyától könnyes búcsút vettünk; sajnos ő ne tölthette velünk a szilvesztert, de mivel nem vagyok önző, inkbb nem sajnálom, úgy fogalmaznák, hogy a szilvesztert más emberekkel töltötte, akikkel jóban van és akik jó arcok, szóval ő is a társaságával volt, mi pedig útba vettük a MOM parkot, ahova oda is értünk, aztán meg be is paráztunk rendesen, mert egy árva lélek sem volt ott. Mint késöbb kiderült, Hozeék bevonultak az egyetlen ajtón, ami nyitva volt, hogy szélvédett helyen legyenek addig is. Az egész MOM park zárva volt szilveszter lévén, így csoda, hogy oda bejutottak.
Vártunk még egy darabig, de nem sokan csatlakoztak, mi meg nem akartunk tovább ott dekkolni és elindultunk Borárosra, majd Gyárba.
Rolandtól Borároson még kaptam egy ördögszarvat is, ami az este végére elvándorolt Bernihez, egy doboz cigivel karöltve. Valahogy Barbi is őt találta meg a szarvaimmal, Midian meg Zsófi cigijével(ahelyett, hogy odahozta volna, Bernivel akarta elküldeni, de megbocsáltok neked Midian, mert szeretlek ♥).

A társaságból sok embert nem láttam az este folyamán, többek között Januszt és Kukoricát hiányoltam a társaságból. A tágabb körökből nem láttam Lukréciát, Cicát, Vérfarkast, viszont voltak emberek, akik megleptek, például Viktor, Blacky, Betti, aki végül mégiscsak lejött. Nagy nagy meglepetést okozott még Cooper, akit utoljára akkor láttam, amikor egyszer kiesett a buszból egy járókelőre; azt gondoltam, hogy soha többet nem látom, de nagyon megörültem neki és a baátnőjének is. Megimerkedtem a hirhedt Corvussal is, akit Vámpír jóvoltából már hallásból ismerek :)

A fellépőkkel kapcsolatban semmi extrát nem mondhatok, jók voltak, mint mindíg, aki ott vot, az tudhatja. :) Keveseltem a műsoridőt, valahogy a Wet Lips, és a Dr. Melancholia is rövid ideig volt színpadon. Most is közvetlenek voltak, és barátságosak.

Barátság....erről jut eszembe, a nap legjobb eeménye, ami megtörtént, az az volt, hogy Hoze kibékült Diával. Ennél méltóbban nem is búcsúztathatták volna az óévet :). Innen is örülök nektek, remélem, hogy a dolgok minél hamarabb visszarendeződnek, és újra úgy lesz majd minden veletek, mint a nyári Margitszigetes Dark talin. 

A DJk közt volt Félix, a nagy kedvencem, mert ő mindig fasza zenéket tesz be és a Placebot nagyon szereti, úgyhogy a kérésemre az uccsó szám általa a Placebo - Song to say goodbye című száma volt, ami kellőképp leamortizált. 

A szilveszter kb. úgy örtént meg, hogy éjfél után 8 perccel észrevettem, hogy elmúlt 2008, kint nyomatták a tüzijátékot, amire a társaság egy része le se ment, ugyaolyan tömeg volt ^^.
Épp Viktorrl beszélgettem, kértem két (ingyen) pezsgőt, ráeröltettem Viktorra az egyiket(ő amúgy buddhista, szóval nem iszik), ez alkalomból el is fogadta és koccintottunk. Kb ennyi vot, mindenki ismerőst köszöntöttem, jaaaa és véletlen ráléptem egy kurva drága cinre, amit Lin jelzett is, hogy azt nem kéne :). De hál' Istennek nem lett baja, Lin se haragudott, csak a cint féltette :D.
Felköszöntöttem szóval mindenkit, pár embert a Melancholiából és a WLből is, akiket éppen ott találtam ^^.

Hozet nem tudtam felköszönteni, mert éjfélre úgy eltünt, hogy nem is láttam többet, viszont összefutottam Neroval és Törpével is.

Lassan eljött az ideje a hazaecmergésnek. Petya eljött elém, Midian gépe nálam maradt, Petya végigvitt a fél városon, mert menni nem bírtam ^^. Beugrottunk a társasághoz, akikkel Petya bulizott, majd lassan hazatértünk és alukáltunk.

Nagyon jó buli volt, köszönöm nektek, hogy ott voltatok, remélem, még sok ilyen lesz!

Mindenkinek, akit még nem köszöntöttem és minden blogomat olvasónak

Boldog Új Évet Kívánok!

Updated:

2009.01.03.

Tegnap este találtam két névjegykártyát a zsebemben, meg egy lejárt uszodabérletet, amiről eszembe jutott, hogy Hozetól kaptam XD(a bérletet) és hogy örökbe is vagyok fogadva, szóval mostmár Hoze huga is vagyok :) tök jó, azt hiszem, az elkövetkezendő napokban egy családfával rukkolok elő, ami tele lesz vérfertőzésekkel, pl. Erika a tesóm, Petya a bátyja, közben az én barátom is :D. Na, de majd meglátjátok....amint bemagoltam 14 tételt töriből...

Képek délután....most tanulgatnom kell =(

 

 

 

Mindenki kérdezgeti tőlem, hogy hol töltöm a Szilvesztert. Nos, idén a Gyárban fogom köszönteni az Új Évet, amit melegen ajánlok mindenkinek, aki megteheti, és aki szereti a Wet Lipset, vagy a Dr. Melancholiát. Aki nem ismeri őket, azzal szívesen megismertetem a két együttest XD. A Gyár a kedvenc helyeim közé tartozik, talán azért, mert aránylag hangulatos, aránylag sok embert ismerek, és aránylag még egyszer sem dobtak ki onnan, és ki sem raboltak még egyszer sem...remélem, erre nem érvényes az, hogy "ami késik, nem múlik" XD. Többet nem részletezném a dolgot, a többit meghagyom Hozenak, ő szokta szervezni az ilyen bulik fő részeit(pl. a találkahelyet). Reméljük, hogy most is megteszi ezt, ha meg véletlen mégsem, akkor is ajánlott olvasnivaló a blogja :).

Szüleimnél tett látogatásom meghozta a várt eredményt: tegnap reggelre olyan beteg lettem, hogy örülök annak, ha szilvesterre használható állapotba kerülök.
Tegnap Vámpír hozott nekem gyógyszert, ami reménykedtem benne, hogy hatni fog annyira, hogy mára jobban legyek, dehát ugye ezek naív álmok voltak.
Sőt, mára már annyira szarul voltam, hogy le kellett mondanom egy programot, ami miatt rendesen le lettem ugatva és magkaptam azt, hogy azért nem vagyok igazi barát, mert nem utazok le a tök se tudja hány száz kilóméterre, Csávolyra és nem partizok, mint állat.
A kedves, aki ezekkel a megállapításokkal illetett, Zsani volt, akiről már írtam korábban.
Nos igen, szeretem, és én már megszoktam a faszságait, de sokszor nagyon messzire megy. Ez csak azt bizonyítja, hogy mennyire nem tudja megérteni, azt ami másokkal van. Ilyankor, amikor bepukkad, csak azt nézi, hogy neki jó legyen és ha nem az van, amit ő akar, akkor mindenki bekaphatja és mindenki dögöljön meg, aki nem úgy tesz, ahogyan azt Zsani elképzelte.
Most lehet elküldeni mindenkinek engem a halál faszára, de ez így van! Ha valaki nem értene egyet, akkor az szóljon...
Az ilyen húzásokkal megy az agyamra. Nagyon hirtelen haragú és ezt nem tudom, hogy miért pont ide írtam le, de nagyon mérges vagyok, hogy még ekkora távolságból is ennyire fel tud idegesíteni... Amikor nagyon vártam, hogy mehessünk hozzá... Minden le volt zsírozva, csak éppen lebetegedtem, és mivel egy hosszantartó nyári betegség után annyira legyengült a szervezetem, hogy október óta már vagy negyedjéra vagyok beteg, elég necces lenne nekem elmenni Csávolyra, meg Jánoshalmára valami koncertre...

Ez van drága Zsani! Ha nem tudod megérteni, akkor nagyon tudlak sajnálni... De azért még mert beteg merészelek lenni ezen a szent napon, azért még nem kell leírni. Ha meg leírsz, akkor meg leszarom, mert akkor lófaszt nem ért ez az egész...

na, ennyi mára...

 

Karácsony. Ez a szó számomra mindig is két esélyes volt: vagy túlélem...vagy soha többet nem kívánom majd...általában csak a családi idill miatt volt az, hogy szinte rettegve vártam a karácsonyt, ezt a szent ünnepet, ami anyáméknál általában csak annyiben különbözik a többi naptól, hogy van egy műfenyő, ami fel van díszítve, meg rendszerint legalább 2 halon kell átesni a fürdőszobában... Persze régebben, amikor éltek a naygszüleim, akkor nem így volt. Akkor megadták a módját ennek is...De mára már szinte ugyanolyan nap, mint egy átlagos vasárnap, amikor semmi nincs nyitva és mindenki otthon van :S ...

Idén is hasonló volt a szitu, annyi különbséggel, hogy most csak látogatóba ugrottam haza, hogy találkozzak az ősökkel és főképp tesóimmal.
Meglepően normálisak voltak a szüleim, és ahhoz képest, hogy a látogatásom elötti napon faterom olyan lekezelő volt velem, mint akinek kb. mindegy, hogy élek-e vagy halok...mégis felcsillant a szeme, amikor meglátott.
Az első mondata az volt, hogy "neked tényleg lila a hajad?" - nem, az információ téves, és mint kiderült, az egész ottani familiám azzal volt elfoglalva... ja, meg a nem létező drogjaimmal... Anyám iszonyatosan be volt parázva attól, hogy én egy drogos lettem. Nem tudom, hogy honnan szedte ezt a hülyeséget, de ezen én már meg sem lepődök. Hugom ugyanolyan, mint volt, csak talán érzékenyebb, hiszen most lépett be a serdülő korba, ami miatt elég sokat szív...
Bátyuskám összejött egy csajszival, aki nagyon jó fej, szóval zajlik az életük rendjén. Anyámék nem változtak semmit, ugyanolyanok, mint amikor ott hagytam őket... Csak annyiban jobbak, hogy így a távolság által jobban értékelik azt, amikor otthon vagyok, mint régebben.
Voltam rég nem látott ismerősöknél, akik most is, mint már oly sokszor, tárt karokkal fogadtak - Ezúton is köszönök nektek mindent Kati és Csabi  :)
 

Szóval a karácsony számomra általába véve egy szar dolog, ami csak azt erősíti bennem, hogy mennyire idegesítő, hogy még ezen a napon sem tart össze igazán a családom.

Az idei ünnep azonban tényleg az volt, mégha meg is vagyok fázva, akkor is :)

Van egy olyan pici fánk, hogy kb. az egész fa 20 centi magas. De azért rendesen feldíszítettük, meg minden. Blanchikám is segíteni akart, de patkány létére nem jutott messze a díszekkel. Először egy hatalmas boát akart elhúzni, de aztán meglátott egy még csillogóbb karácsonyfadíszt és rávetette magát.
Főztem töltött káposztát (életemben először) és NB úgy belakott belőle, hogy nem bírt megmozdulni.

Sokkal ünnepibb és méltóbb volt ez a karácsonyom, mint szinte bármelyik, ami eddig volt.

képek majd holnap, mert NB félti a gépét....mintha pornó képek lennének rajta, komolyan mondom :S:S

 Updated:

Képek:

Blanche segíteni akart, de a boával nem bírt el:)...

...így hát megmaradt a kisebb, bár neki még mindíg hőlégballon méretű díszeknél XD

Minifa ^^

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Végezetül az életnagyságú ajándékom:) <3

 

Boldog karácsonyt mindenkinek!

 

 

Egy korábbi írásomban érintelőgesen említettem egy verspályázatot(ITT), aminek ma kiderült az eredménye...

Első lettem, Ben Joeval együtt. Őt láthatóan nem dobta fel az osztozkodás ténye, de engem nem tud érdekelni a hiúsága.

Azért vicces... Azért kaptam első helyezést, mert egy fél éve papírra vetettem egy szókupacot, ami tulajdonképpen azt mesélte el, hogy mennyire is szörnyen és magányosnak érzem magam. És ez a szókupac most annyira tetszett az "ítélőszéknek", hogy első helyezést adtak érte. Vicces, hogy az ember fájdalma és szenvedése miféle babérokat hozhat olykor. De vajon jó ez?
Egy barátom azt kérdezte tőlem egyszer: "Miért van az, hogy a költők nem írnak az élet szép dolgairól?" Erre a válasz: Általában az ember akkor fordul igazán mélyen a művészetekhez, amikor nem igazán kiegyensúlyozott a lelki világa. Persze ez nem minden esetben igaz, de az ember több verset ír, akkor amikor bánatos és egy papíron és egy ceruzán kívül semmire sem vágyik jobban; és kevesebbet akkor, amikor boldog, hiszen a boldogságot könnyebben megosztjuk másokkal. Tény, hogy most az én egykori bánatomat egy egész iskola olvasta, de talán nem is lehet megérteni, mert ezt csak én értem... Vagy talán még olykor én sem.

Ma visszaolvastam a lapon a verseimet, amelyeket megjelenítettek a 'nayg közönség elött'... és meglepődtem magamon... Vannak olyan kifejezések, amik úgy jöttek, hogy szinte nem is emlékszem rájuk. Olyan ez, mint amikor annyira kizársz mindent, hogy már azt sem tudod, mit csinálsz... Talán tudatalatt jött ez az egész...Nem tudom... Mindenestre sokan odajöttek gratulálni, az ellenfeleim szinte mindnyájan megveregették a vállamat, kivéve természetesen 'győztes társamat', akinek az elvei és a büszkesége nem engedheti meg azt, hogy osztozkodjon bármiben is... Na de mindegy. Azért én innen is gratulálok neki és még jobban a többi versírónak, akik szebbnél-szebb verseket alkottak.
Majd ha engedik, hogy publikáljam néhány alkotásukat, akkor megteszem, itt a blogban.

^^
Addig is elégedjetek meg ezzel:

Zuhanás

Elfelejtett dallamok,
Melyekből már nem sokat hallok,
Elfelejtett életképek,
Könnyekben fuldokló gyilkos hajnalok.

Így megy az élet rég,
Így múlik lassan minden új év.
Pillangó lét ez,
Mely lassan srajad, s hamar véget ér

Hirtelen csapásként
Az ég lesúlyt reám és szívembe hasít,
Így akarja végem,
Letépné gyenge pillangószárnyaim.

Süllyedek a mélybe,
Úgy tűnik, mintha soha véget nem érne,
Nem érzem a zuhanást,
Száguldok a parttalan Fénybe.

Megfoghatatlan idő,
Mely elmémből lassacskán kinő.
Nem tudom, ki vagyok,
Egyre jobban csábít a Fény, ami jő.

Crowbaby

Nem gondoltam volna, hogy ez lesz életem eddigi legjobb osztálybulija a négy éve során...

Talán ezek azok a pillanatok, amikért visszajöttem...Amikor együtt vagyok azokkal az emberekkel, olyanokkal is akiket nem szeretek annyira...mert akkor rájövök arra, hogy nem is utálom őket annyira...még azokat sem, akiket általánosságba nem csípek...
Mert ők is hiányoztak...nagyon...annyira, hogy néha el sem hiszem, hogy vissza jöttem... és bár sokat kell áldoznom ezért, azért megéri olykor...

Mert valahogy úgy érzem, hogy hiába éreztem nagyon jól magam a Burattinoba, én azért ide tartozom. Ezekhez az emberekhez, legyenek akár jók vagy rosszak.
Nagy dolog volt ez az osztálybuli, mert számomra nagy dolog, hogy részt vehettem rajta.
Ezeket az alkalmakat sirattam, amikor nem voltam itt.

Volt egy vetítés, amit egy osztálytársunktól, Tapolcai Évitől kaptunk... Több szem könnyes lett, de az enyém nem. Bár lehet, hogy jobb lett volna, mert akkor haar túlestem volna a letargián, amibe belestem. Most olyan depressziósnak érzem magam. Sajnos rossz tulajdonságom, hogy nem szeretem a változásokat. Ez persze azzal jár, hogyha valamit megszokok(és még meg is szeretek), akkor nehezen szakadok el attól a dologtól... Így van ez az osztálytársaimmal is, mégha nem mondom a szemükbe, akkor is...
Félek attól, hogy mi lesz velem a jövőben, úgy érzem magam, mint egy törött szárnyú fecske, aki bár repülni még nem tud rendesen, mégis kitaszajtják a fészekből és le fog zuhanni, mert nem életképes, nem elég erős ahhoz, hogy kimenjen a nagybetűs ÉLETbe.

Ez nagyon szar, és ez az érzés egyre jobban magával ragad. Nem tudok ellene mit tenni, akármennyire szeretném pozitívan felfogni a dolgokat, nem megy. Egyszerűen gyengének érzem magam és elhagyatottnak. És ez az osztálybuli csak azt erősítette bennem, hogy ide tartozom...és ha el kell mennem, akkor meghalok...ebben a pillanatban, itt és most...ezt érzem...

Képek holnap...most túl fáradt vagyok ahoz, hogy felrakjam...lesznek nagyon faintos partyfotók XD
 

Igen, azért ilyen alkalmak is akadnak jószerivel:)

Például akkor, amikor behozom a fényképezőgépemet, és vicces fotókat csinálok.
Najó, nem csak akkor, de úgy általában minden dolog nagy dolognak számít, ami különbözik a szürke hétköznapoktól. Így ünnepek alkalmával igencsak megszaporodik a programok száma, illetve a nem hétköznapi dolgok száma. For example, ajándék pólókat osztogattak, ami nem mindennapi. Nem nagy cucc, de ugye nem is ez a lényeg. A legtöbb új pólótulajdonos arra használta az új szürke ruhadarabját, hogy mindenkivel aláírassa. Ezek jelképes dolgok, amiknek nem az árát kell nézni, hanem azt, hogy van valami, ami nem a semmi, hanem valami- tudtok követni?? :)
Vagy a karácsonyi összeföffenés, amin szinte mindenki részt vett a csoportból, aki meg nem annak nyomós indoka volt rá, hogy ne tegye xD. Erről is készítettem pár fotót. :)
Vagy amikor bátyuskám halálra kínoz - na mondjuk az hétköznapi :)

Szóval ezt is el lehet viselni a maga nehézségeivel, meg szarságaival, amiket azért túl lehet élni. És ha belegondoltok... Tulajdonképpen ingyen vagyunk itt, mert ezért nem kérnek pénzt(a szar kaja az más, amiért elkérik a valag pénzt, az nem a kolesz sara...).
Amikor úgy volt, hogy koleszos leszek, akkor kajak sírva fakadtam anno, hogy na én olyat nem akarok... De azért egészen csípem ezt a helyet... Azt persze nem tagadom, hogy meg tudok őrülni már kedden-szerdán, hogy haza akarok menni... De ez egy olyan állapot, ami azért szerintem muris... és már úgysem tart sokáig, csak 5 hónapig ): :).

Képek, majd ha le tudom őket kicsinyíteni...

 

Vivcsi, a szobatársam

Én...oké, kicsit irreális a szín,mert elfelejtettem bekapcsolni a vakut ^^

Itt megint, de a célpontja a fotómnak Kurt volt a hátam mögött :)

Csóró volt a Jézuska, de mivel tudta, hogy mi jók voltunk, azért meglepett minket, ami mindenképp értékelendő

Laura szavakkal kimondhatatlanul örült a polónak (na meg a "lesifotónak" XD)

Rómeó visszafogta lelkesedését (:

Néhány kép a csoprtkarácsonyról a koleszban:

Békivel ^^

Tücsi

Mariann - Kicsit művészi kép, de szerintem jó (:

Fotózd a fotóst játék: a másik objektív mögött Gabi látható :)

Dominik nagyon jól érezte magát XD

Minél hamarabb, annál jobb :)

The Rasmus koncert lesz 2009. február 18.-án a Dürer Kertben.

Kicsit furcsa volt számomra elsőre, hogy egy ilyen (számomra legalábbis) ismeretlen helyen játszanak a srácok, de végülis belegondolva, nem játszhatnak folyton a Sziget nagyszínpadán. Már leperegtek azok a rajongók, akik csak divítból majmolták őket, illetve azok a tinik, akik azóta felnőttek és eltájolódtak más stílusok felé, vagy egyszerűen csak "kinőttek" a The Rasmusból. Megmaradt viszont az a réteg, aki velük együtt haladt és ez így sokkal jobb, mert így kialakult egy családiasabb rajongó közösség, ami sokkal összetartóbb és kitartóbb is egyben.

A Black Roses albumról már írtam korábban egy rövid ismertetőt.

Szerintem, aki szereti, az mindenképpen menjen el rá, mert 4200 ft elővételben igazán nem sok egy ilyen produkcióért.

Jegyeket vehettek online módon, vagy a Ticket Express, Underground Store, Rockstar Westend jegyirodáiban, illetve a Dürer-kertben.
 

Néhány hasznos link:

Hivatalos The Rasmus oldal

Info

Flyer