Tegnap a Napsugár óvodába látogattam el, ahol egy kiállításról kellet irogatnom, + interjút készítenem az ötletgazdákkal.

Egész jó volt, márcsak azért is, mert nagyon élveztem az egészet. Valahogy ez az ovifeeling feltöltött energiával :) (ami mára már ki is szállt belőlem...)

Inkább a képeket részesíteném előnyben, ha nem túl nagy baj, mert az íráshoz most túlságosan hulla vagyok, de azért két vicces momentumot még van erőm leírni XD.

Az egyik az az, hogy amikor bementem az egyik csoportba, mert ugye valahogy mégis fel kellett vennem a kapcsolatot, hogy "na, itt vagyok, megjöttem"... erre, amikor odaköszönök a kicsiknek, az óvónéni persze mondta, hogy "köszönjetek gyerekek", erre bevágtak nekem egy "Csókolóóóóm"-ot. Na ekkor azért tudatosodott bennem, hogy vénség vagyok :D

A másik meg az volt, amikor rögtön ezután az eset után Misivel, - aki riportertanoncként (és persze tanórakerülőként XD) elkisért az interjúra - bementünk a Coopba venni valami elemózsiát a szar hot-dognak nevezett vacsora helyett és jött elöttem egy néni az unokáival. Két kisgyerek volt, akkorák, hogy kb. a térdemig érhettek, és az egyik valahogy mögém került... Erre szabályosan elküldött szinte a jó anyámba egy "Mennyél már innen, had menjek be a mamához" mondattal, mindezt olyan hangsúlyban, mintha kb. meg tudna ölni XD. Mint utóbb rájöttem, ők azért akartak annyira bemenni a boltba, mert már tudták, hogy 'a boltokba hamarabb van karácsony'... gondolom, a Jézuskát is ide várták :D

Visszatérve a kiállításra, szerintem majsaiak, ha tehetitek menjetek el rá, mert iszonyat szép munkák vannak ott. A kiállítás ingyenes!

Flyer xD

Pont, mint egy igazi

Szerintem királyos

Nagytotál

Megpihentem egy kis székecskén

Itt látszik a kis szék is, meg az is, hogy mennyire fáradt voltam...:)

Misi is megpihent egy pillanatra :)

Emlékeztek, amikor ti is ilyeneket csináltatok?? O.o XD

Nagyon fárasztó ez a hetem és valahogy nem akarnak gyorsabban telni a napok. Ma délután táncpróba lesz a szalagavatóra fél 3ig, utána mennem kell háromra a Napsugár óvodába interjuvolni, de még tanulnom kellene a holnapi magyar, illetve töri dogákra... Már tegnap olyan hulla fáradt voltam, pedig még csak hétfő volt :S

Péntekre ki fogok pusztulni... Most nagyon utálom a sulit...

Úgy érzem, itt az ideje színt vallani, és fájdalmasan fellélegezni.

Fájdalmasan... Azért, mert van egy bűntudat féle, ami bennem, bennünk van. De hazudni és színlelni nagy bűn, ezért ezt most el kell viselnünk, hogy azzal, hogy más(ok)nak ez rosszúl esik, mégha fontosak is nekünk.

És talán pont ezért kell színt vallanunk. Mert olykor jobb őszintének lennünk egy olyan emberrel, aki fontos nekünk és nem áltatni, illetve, egy időn belűl közölni vele a fájdalmas igazságot. Ez időbe telt, és mindez csak azért volt, mert tudtuk, hogy ez hogy fog esni valakinek, aki egy fontos ember a számunkra és nem akarjuk elveszteni, mint barátot. Tudtuk, hogy nem fog neki örülni, és ezért azon filóztunk 8 napon keresztül, hogy hogyan is kéne okosan csinálni, hogy indenki jól járjon (alias: megmaradjon egy barátság)

Igazándiból csak azért kellene bűntudatomnak lennie, mert van egy barátom, aki nem tudom, hogy miért, de belém szeretett (vagy valami hasonló) és ez nekem valamilyen szinten rosszúl esik, mert mindíg attól kellett félnem, hogy mikor közeledek úgy hozzá, hogy azt ő bíztatásnak vegye...

Most megtaláltam a boldogságot, úgy érzem. És talán kellett ez az idő, hogy rájöjjek arra, hogy mi hiányzott. Nem tudom, hogy mi volt az és azt sem tudom, hogy most miért változott meg a véleményem. Csak azt tudom, hgy az ilyesmit nem kell tudni! Az ilyet érezni kell.

És csak azt kivánom, hogy a barátaim ugyanúgy szeressenek ezek után is...

♥Spide♥

Mikulás alkalmából Retro Party lesz a kolesz ebédlőjében, ahova én nem megyek le.
Elég fáradtnak érzem magam most ahhoz, hogy ne jöjjek le idétlenkedni, különben is most semmiképp nem vágyom egy részeg tivornyás, fetrengős bulira, örülök, hogy kipihenhetem magam. Ha bulizni akarok, amúgysem ezzel a bagázzsal bulizok, ami tele van kétszínű csőcselékekkel. Van egy pár emberke, aki teljesen el tudja baszni az estét és most semmiképp nem vagyok kíváncsi a pofájukra. Hiába vannak jóarc emberkék, ha mondjuk egy-két egyéntől a hányinger kerülget.

Nem sok kedvem van tehát lemenni és nem is fogok. Most tényleg nem hiányzik a balhé, elég volt gólyabálon az, ami  volt... No Comment...

Amúgy úttörő dolog lesz ez az egész és díjazom is, hiszen nekem a régi diszkó slágerekkel az égadta világon semmi bajom és egy ilyen kivételes rendezvény alkalmával(szal, kb. mint amikor Little River Band-et hallgatok, egy évben 3X) tényleg nem rosszak ezek az örökzöld slágerek, de valahogy nem vagyok most vevő a dologra. Sőt, most megyek és alszok, mert ma voltam először angol órán (felkészítés az emelt érettségire) és iszonyatosan élveztem! De tényleg! Baromira nagy volt! Jó volt beszélgetni, nem tom, miért, de nagyon élveztem!
Viszont eléggé le is fáradtam a sok inglisbe...

Updated:

Öhhh...hát az este mégsem úgy alakult, ahogyan azt elterveztem, mert kb. 5 perc leforgása alatt megváltoztatták a véleményemet arról, hogy lemenjek-e vagy sem...Mert amikor bementem a Líviék szobájába, megcsodálni őket, akkor kb. 10en nekemestek, h "Orsi, te így jössz le?..." mire én:"nem, nem, én le sem megyek." - erre aztán annyira győzködtek, hogy a végén le kellett mennem, amit egy részről nem bántam meg, mert érdekes dolgok is megestek velem, kb. az egész estéről egy mondat maradt meg bennem XD. Másrészről viszont elmondhatom, hogy rühellem a pálinkát és mellesleg nem is bírom:S.
De muszály volt megkóstolnom, mert Barbi magozta a szilvát és a lépes mézükből csinálták, meg minden, szóval vétek lett volna kihagynom...

 

  Az emberek folyton változnak. Azonban vannak dolgok, amelyek körülöttük változnak és ezért vagy tudnak tenni, vagy nem akarnak tenni annak érdekében, hogy változzon a helyzet.

  Negyedikes vagyok. És az elmúlt két napban jöttem rá arra, hogy mennyi emberrel eltávolodtunk egymástól. Van köztük olyan személy, akivel bár sajnálom, hogy nem beszélek hosszú ideje, de annyit már nem ér a szemembe az ember, hogy ápoljam vele ezt a baráti kapcsolatot, mert annyira eltorzult, hogy már nem akarok kezdeményezni nála. Úgy vagyok vele, hogy ha neki fontos a barátságom, akkor majd megkeres, bár erre nem hajlik az illető, általában érdek dolgok miatt szólít meg az utóbbi egy évben...

  A másik széria több emberből áll: Ők azok, akikkel egykor nagyon - nagyon jóban voltam, de mára már valahogy velük is "lealacsonyodott a kapcsolatom" annyira, hogy mára már csak egy puszi-puszi, "hogy vagy? ...tényleg?..." dolgok vannak, szóval elvagyok velük, de már nem akkora a kötődésünk egymáshoz, mint egykor. Sajnálom, hogy velük is így alakult a helyzet, az igazat megvallva, nagyon nincs időm semmire hétköznaponként. Ennek köszönhető az is, hogy már vasárnap óta itt vagyok bár, mégis van olyan barátom, akivel tegnap találkoztam először, kedden(!) ebben az igazán nem nagy kollégiumban.

  A harmadik réteg, akiket megneveznék, azok a barátaim, akik mindig is közel álltak hozzám, manapság viszont már szinte meg sem tudjuk szólítani egymást. Ma megtapasztaltam, hogy milyen érzés az, amikor egy jó baráttal, akivel egy jó ideje nem beszéltél, csak álltok egymással szemben és kínosan hallgattok, mert azt se tudjátok, mit is mondhatnátok egymásnak. Regivel nagyon jóban voltam, azonban a nyár alatt valami történt velünk. Nem tudom, talán az, hogy egyszerűen nincs időnk egymásra. Pedig én nagyon szeretném. De ez a mai kínos hallgatás, ez szörnyű volt. Nem mondom, hogy nem az én hibám. De valahogy úgy érzem, egyikünk sem kereste a másikat. 
A másik személy, akit kiemelnék, Danika, a fogadott öcsém. Úgy érzem, őt is elvesztettem, és nem tudom, hogy visszakaphatom-e. Valahogy vele is érezhetően máshogy alakulnak a dolgok, mint régen volt. Nem szereti a társaságot, akikkel vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy én más lettem. Ugyanúgy szeretem őt és azért még, mert nem értünk egyet néhány dologban, úgy érzem, összetartozunk. Hiányzik a régi kisöcsém, akivel annyiszor összebújtunk, egymás karjaiba sírtunk, vagy nevettünk... Akivel annyi hülyeséget csináltunk...
 

Szeretném megoldani, de nem tudom, hogy lehetne-e. Mindenesetre nem tudom, hogy létezhet-e olyan, hogy egy barátság kihűljön... és ha igen, akkor újra lehet-e melegíteni...?

Mi történt?....mi történik?.... elvesztelek titeket? Mit kéne tennem?...Mit kéne tennünk?

Azt hiszem, most értem, hogy milyen érzés egy kisgyereknek, amikor már ovis korában megtanul olvasni, aztán meg halálra unja magát az órákon...:)

Éppen valami Wordpresst tanulunk, de nagyon nem tetszik. Ez elvileg egy blog/weblap készítő oldal, de valahogy nekem nem jön be baromira. A szerkesztése is macerás...Legalábbis eléggé bonyolult, mert még azt se tudjuk, hogy a sablont hogy kell másolni, meg ilyenek. Minden bizonnyal azért vagyok ennyire szkepzikus, mert már megszoktam a blog.hu-t és nem is vágyom másfajta blog oldalra...

És most, hogy ezerrel elkezdtem (volna) kamatoztatni a "tudásomat", rámszóltak, hogy "ennyire azért ne menjünk bele". Ok, ok, visszafogom magam....legalább van időm másra XD.

De azért kíváncsi lettem volna, hogy mi van benne mélyebben.

A mai nap fő eseménye az volt, hogy be lett festve a hajam, amiről most közlök is gyorsan pár képet, de aztán már szaladnom is kell tanulni, mert az egy hetes betegségem alatt semmit nem tanultam és nem ártana pótolgatnom. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy holnap mit fognak szólni hozzá a tanárok. De majd elválik. Majd holnap reggel megírom, addig meg kérem a véleményeket (bár, már volt ilyen a hajam:) ). Aztán ne kíméljetek XD

:(

Hát sajnos a képek még nem tudnak felkerülni, mert van egy kis gáz, ami pusztán annyi, hogy nincs itt a kártyaolvasó, de majd pótolom minél hamarabb.

Updated:

Hát, sajnálattal(vagy nem) kell közölnöm, hogy ma sem rakhatok fel képeket, mert még mindig nem kaptam kártyaolvasót...Nagyon örülök...

Örömhír

Hát, eljött ez a szép nap, amikor ismét élvezhetem az internet nyujtotta dolgokat, így ismételten (a tegnapi, tegnapelötti csigatempóhoz képest) fénysebességgel mászkálhatok a weben és írhatok a blogomba is:) Rossz hír azonban, hogy ezek az idióta UPCsek kikapcsolták tévedésből a TVadást, így hát nem tudunk TVzni, de nekem az annyira nem is hiányzik, mert én azt amúgy sem szoktam-kivév a South Parkot, de az is van kiírva DVDre:).

☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺

Élménybeszámoló

Kedden tehát, ellátogatott az osztály médiás csoprtja Budapestre, ahol Petyával alkottuk a fogadó bizottságot. Az egész nap a mászkálásról és bolyongásról szólt, ami kb. annyit jeletett, hogy a Nyugati környékét 600x körbejártuk keresztül-kasul.

Az első állomás a Parlament volt. Ehhez többet nem is fűznék, mivel én rühellem a Parlamentet, bár mindenbizonnyal ez is csak azon előítélet(?)em miatt van, hogy a politikusok onnan irányítják ezt a szerencsétlen országot. Semmi értelmét nem láttam oda bemenni, csak annyit, hogy az összes vas dolgot levetették velünk szinte...Ráadásul a fél látogatást elköhögtem, mert rámjött valami köhögőroham,a mi azért van, mert valami szar iszonyatosan kaparja a torkomat néha, és ezért is nem mentem vissza Majsára, mert kicsit gázos lett volna átköhögni egy matek, vagy irodalomórát =(

A második megálló, ami iszonytosan tetszett, a Terror Háza volt. Ez a hely bámulatos és ami az egészben a legjobb volt: Tárlatvezetőre nem volt szükségünk, mert Petya mindenen átvezetett minket és mindenről sok okos dolgot mondott, és sokkal jobb volt, mintha valami olyan tárlatvezetőt kaptunk volna, aki már tökre unja, hogy 6896odjára kell elmesélnie, hogy mi miért van és hogy mi micsoda:)
Nagyon sok teremben voltunk, talán ha fel kéne sorolnom az összeset, akkor egy egy órás novellát vagy egy kisregényt is kiadhatnák belőle. Ami a legjobban magával ragadott, az nem tudom, hogy miért, de a börtön részleg volt. Nem mintha szadista lennék, hogy élvezzem a kínzóeszközöket, vagy ilyesmi, de valahogy magával ragadott a hely feelingje. Furcsa volt, hogy ahol sétáltunk, ott egykor embereket kínoztak különböző módszerekkel, egészen addig, amíg nem vallottak(akár olyan dolgot is, amihez halvány lila közük nem volt).
Láthattunk harci tankot is, és én még egy cigányzenekart is hallgattam a rádióban X)

A harmadik és egyben utolsó hely, ahova ellátogattunk, az az Ability Park volt.
Ez a hely nagyon szimpatikus volt, főleg azért, mert itt fogyatékkal élő emberek vannak, és az ő vezetésükkel mehettünk végig az akadájokon. A legjobban a sötét szoba tetszett, ahol különböző tárgyakat kellett megkeresnünk. Vicces volt, mert Petyával úgy döntöttünk, hogy leülünk az ágyra és megvárjuk, amíg mindenki mindent megkeres XD, aztán amikor az egyik segítő felszólalt, hogy "Na és vajon merre rejtheti a fegyverét?", akkor egy szimpla mozdulattal Petya kirántotta a pisztolyt a párna alól:D. Nagyon muris volt:)
Rendezgettük Hamupipőke életét is, de arra nem nagyon figyeltem oda, mert éppen néztem ki a fejemből...
Hála az égnek a 'Zozó Szigete' nevű helyhez nem volt szerencsénk, mert ha lett volna, akkor összetörtem volna az egészet, pusztán felebaráti szeretetből (ezt csak kevesen érthetik, hogy miért is), viszont megtapasztahattuk, hogy hogyan lesz a számból illat, az illatból szín, a sznből anyag, az anyagból pillangó, a pillangóból meg szám, a számból szabadság:)
A végén pedig kerekesszékkel mehettünk az akadályokon, amik nem voltak könnyűek, ezzel is azt hivatottak szimbolizálni, hogy egy kerekesszékes embernek mennyire nehéz közlekednie az utcán(rámpák, patkák, szegélyek, etc...)

A Nyugatinál mindenki betankolt a McDonald's-os kajákból, a merészebbek pedig sült gesztenyével próbálkoztak: "Csak az ízéért"

Nagyon élménydús nap volt, és hál' Istennek mindenki túlélte. Lelkes volt a csoport és örültem, hogy láthattam őket. A vonattól hazajöttem, megetettem Blanche-t és utána még sokáig nem tudtam aludni.

 

Rossz hírt kell közölnöm. Sajnos a blogom szünetelni vagy épphogycsak topotogni fog a héten, ezért várni kell az Ability Parkos, Terrorházás (, Parlamentes) élménybeszámolóra, mert a netet sajnos korlátozták, így hát csupán 47 percet kellett várnom arra, hogy írhassak egy bejegyzést (ennyi ideig töltötte be). Remélem, ez az állapot nem tart tovább pénteknél...

Nagyon nem írok most, remélem, ez rendesen betölt, meg minden, márcsak azért is, mert fasza beszámolót írtam, ami kb. 5X ekkora volt, mint ez a kis szar bejegyzés, és az egész elveszett. Mi a poén? - Direkt nyomtam egy Ctrl+c-t, de ez a shit nem másolta:(

Szóval, mihamarabbi viszont látásra...:(

Én -NB, már egy csomószor megfogtad Vámpírnak az izéjét... Ne mondd, hogy még nem is láttad, hiszen folyton azt mondod, hogy milyen szar, hogy olyan kicsi, mert így könnyen elhagyhatja.

Vámpír -Micsodámat fogta meg NB?

Én -Hát az izédet...na a pen driveodat 

Szeretek, szeretek
Okosan szeretek
      Először nem túl nagy
     Dolgokat szeretek
     Hanem csak kicsiket
     Keresek szeretni
     Ha megvan eldobom
     Szeretek keresni

     Csak azzal játszom,
     Amit elérek
     De mi lenne akkor
     ' Na jó, ez csak elmélet '
     Ha sokkal hosszabbra
     Nőne a kezem
     Vagy azoknak, akik
     Játszanak velem?
 

 

     Figyelem magamat,
     Ahogy én szeretek
     Mérem egy műszerrel,
     Ha kilendül, nevetek.
     Mit mutatsz mutató,
     Ember az, vagy állat?
     Mutasd csak nyugodtan,
     Még biztos te sem láttad.

     <Kipál és a Borz>

Egyszer csak kinézek az ablakon és azt látom, hogy szakad a hó. Hát igaza lett a Gyáros emberkének, akivel múlt héten a történelmet és az időjárást tárgyaltuk... Tényleg esik. Tényleg itt a tél, amit mi sem bizonyíthatna jobban, mint az, hogy haldoklok már megint (jó, ez az én hibám is, hiszen, ha az 5 napos bulimaraton helyett elmegyek dokihoz még anno őszi szünetbe, illetve, miután kicsit késve mégis elvánszorgok, és beszedem rendesen a gyógyszert, akkor lehet, hogy nem itt tartanák). Most, hogy beteg vagyok, idáig úgy néz ki, hogy nem megyek sehova, de ha itthon továbbra is tetéznek a feszültségek, illetve a "harcok a területekért"(heh, Honfoglaló 2. ^^), akkor nem fog érdkelni, hogy beteg vagyok, és az sem, hogy esik a hó, én fogom magam és elhúzok Midianékkal Keretbe.

Lám...Mire eddig eljutottam a bejegyzésemmel, most megint kinézek az ablakon és: Nem esik semmi. Elég vicces. Egyik percben még szakad a hó, a másikban már sehol semmi XD.Hogyha úgy vesszük, akkor ha ki sem néztem volna 5 perccel ezelőtt, hanme mondjuk csak pont most, akkor nem írhattam volna le, hogy mennyire esik a hó.

Najó, ez ilyen elvont filozófia, ami által ezt a tényt kényszerszerűen latolgatom.

Helyzetképek:

Hóesés...

...pár perccel késöbb

A világon egyre jobban meg vannak szorítva azok az emberek, akik a dohányzás káros szenvedélyének élnek. A mai nap a "Ne gyújts rá!" jegyében telik. Vannak, akik ezt betartják és vannak, akik fittyet hánynak rá.

Európában a dohányzás szokását az indiánoktól vették át, valószínűleg az Újvilág felfedezői hozták magukkal. Portugáliából. 1560-ban Jean Nicot francia diplomata fejlesztette tovább, a dohány róla kapta az elnevezését (Nicotiana tabacum). A dohányzás ősibb formája a pipázás volt. Egyes népeknél közkedvelt a tubákolás, vagy a bagózás. A dohányzás kultúrája fellendült és egészen az 1960-as évekig nagy népszerűségnek örvendett. Ez a hírnév valamelyest csökkent, miután 1965-ben nyilvánosságra hoztak egy "jelentést" a dohányzás káros hatásairól.

Tény, hogy a dohányzás roppantmód káros. Egy szál cigivel a magunkhoz vett mérgek száma legalább 10 féle, és ezek egyesével különböző rákkeltő hatással bírnak. A dohányzás a világon 3 millió, csak Magyarországon 35 ezer áldozatot szed évente. Egy szál cigaretta elvileg 7 perccel rövidíti meg az életünket, ami nem túl bíztató, inkább bizarrnak mondható. A dohánygyárak hatalmasakat kaszálnak azzal, hogy tisztában vannak vele, hogy mennyire lehet függeni ettől az égő, tömött papírdarabtól. És így van. Hiába tiltják ki a dohányosokat mindenhonnan, a dohányzást így nem lehet csökkenteni.

A dohányzás egyre félelmetesebb képeket ölt: manapság már az sem meglepő, ha egy 11 éves kis taknyos ott cigizik az ember orra előtt az utcán. Ezek elszomorító tények, hiszen ilyen idős korban az ember azt sem tudja, hogy mi az, hogy halál, vagy hogy tüdőrák, nemhogy még tudatában lenne annak, hogy mit csinál. Persze ez sem véletlen van, hiszen a gyerekek ilyen idős korukban nagyon befolyásolhatóak, és csak azt teszik, amiről azt hiszik, hogy milyen fain dolog.

Amikor én rászoktam a dohányzásra, akkor 17. évemben voltam és most így közel a 19.-hez igyekszem elszokni, főleg, most, hogy így a tél alkalmával mindenféle hurutos, meg megfázásos betegséget összeszedtem. Hát...Most ezzel a cikkel magam ellen beszéltem, de miért nem tehetném meg?...Elvégre büszke nem vagyok a rossz szokásomra és egyre jobban féltem az életem:S...

Aki feltétlen le akar szokni a dohányzásról, annak tudok egy jó módszert: Bodies kiállítás - garantált hatás...

Itt a tél, és lassan nem csak a december közeledte, hanem az időjárás is emlékeztet minket erre az évszakra, ami hideg bár, de szerintem azért szép is tud lenni. (Najó, Pesten csak akkor, amikor még frissen leesett a hó és nem latyakos az út; na az már undorító) Ennek örömére(vagy éppen bánatára) kicsit téliesebbé tettem a blogom kinézetét: Most a téli szinek dominálnak :)

Remélem, tetszeni fog mindenkinek, sokat dolgoztam vele!:)

Amúgy vicces, mert én nem látok szinte semmit abbl, amit csináltam, mert ez a szar Kiskunmajsai net, vagy nem tudom mi, annyira retardált, hogy itt nem tudok sem a chatbe írni, sem pedig megnézni, amit csináltam, szóva azt se látom, ha valamit elbaszok.

Úgyhogy ha szokatlanul szar dolgot találtok itt, akkor szóljatok pls. :)

Törpe szülinapja hétfőre esik, azonban ő tegnap ünnepelte. Így végül megvolt az erőt adó ok, amiért mindenki a Gyárba ment SMS Cafe helyett.

A társaság igencsak csonka volt, hiszen Omlásék nem jöttek, mivel Omlás 40 fokos lázzal fekszik otthon (innen is jobbulást neki), Janusz és Betti sem tartott velünk, továbbá Gege sem, aki azt mondta "ez nem nekem való zene", Cica vidéken van, Viktor nem vette fel a telefont, Betti2 < :-) > szintén nem jött, Vérfarkast meg fel sem tudtam hívni, mert nem volt meg a száma. Így nem tűnik soknak ez a mennyiségű emberhiány, de azért érezhető volt (az én részemről legalábbis). Kicsivel korábban érkeztünk, mint általában szoktunk, mert a MOM elöl eltessékeltek minket a Szekuritások. Igazából Vámpírnak és Todinak sikerült hamar elvenniük a jókedvemet(azt a kicsit, amit összeszedtem) a hím soviniszta szövegeikkel, amiket egész úton nyomtak. Aztán meg csodálkoztak azon, hogy miért van szar kedvem.

Na, ezért volt (de úgy érzem, ezt azért sikerült tudtotokra adnom, srácok).

Szóval alapból nem sok kedvvel mentem a Boráros tér felé és még "Todinak sem sikerült felvidítania..."

Megismerkedtünk viszont Carmennel, aki iszonyat jófej csajszi. Elvileg Vámpír is csak most találkozott vele élőben először. Nagyon rendes, és őszintén szólva kellemesen csalódtam benne. Nem tudtam elképzelni, hogy hogy fogja magát érezni a társaságunkkal, de nagyon jól viszonyult mindenkihez és őhozzá is igen csak jól viszonyultak a többiek.

Az este folyamán nem történt semmi extra, csak annyi nem mindennapi, hogy Törpe szülinapja alkalmából úgy beleharapott a nyakamba, mintha valami kannibál lenne, én meg a vacsora és még mindig annyira fáj a nyakam, mintha benne lennének a fogai XD. Ez nem volt elég...az egyik tömeges fotózkodásunk alkalmával Hoze nem rálép a lábomra a platformjával??? Na nem baj, azért én szeretlek Hoze XD. Nem sokat táncoltam, talán az volt még, ami érdekes volt az estében, viszont az egyik alkalmazottal tök érdekes történelmi dolgokról beszélgettem, és egy csomót mesélt Oroszországról, egy emberkével eszmecserét folytattam Hozeról és a stílusáról (sajnos nem tudtam meggyőzni az illetőt az igazamról, de van ez így...), és a fotózkodás is ment ezerrel.

 

Az est fénypontja, azaz a képek:

Az ünnepelt

Az ünneplő tömeg egy része

Törpe eszi a főételt (én voltam az előétel)

3 grácia:) Midiannal és Carmennel:)

Hoze és Vámpír XD

Sajnos ezt a címet kellett adnom az elkövetkező bejegyzésemnek...

Nem szívesen, de úgy érzem, állást kell foglalnom ebben a témában. Zsancy, aki tegnap éjjel aludt utoljára bent a koleszban, ma elment másik iskolába. Ironikus a történet, már régóta tart. És épp ez a baj. Talán miattam van az egész, mert nem voltam vele elég határozott, talán ő miatta is, mert nem minden napi dolgok jártak az eszében, vagy talán csak annyi az egész, hogy meg van zavarodva, ami alatt nem pszichikai zavarodottságot értek, hanem lelki zavartságot. Tény, hogy akárhányszor elmesélte épp egy aktuális napját, azt mindenki más hallotta, még az is, aki nem akarta. Túl nyitott volt, és mindenkiben megbízott. Nem tartotta magában a titkait és ez lett a veszte. Sajnos ez az iskola tele van olyan DIÁKOKKAL, akiket nem akarok megnevezni, de AKINEK NEM INGE, NE VEGYE MAGÁRA! Sok ember kétszínű, mindenkinek azt az arcukat mutatják, amit látni akar,a háta mögött meg kibeszélik...Ez sajnos nem csak itt van így, hanem az emberiség nagy része ilyen.Ez csak az ösztönök miatt van így, hiszen mindenkinek az a célja, hogy minél több ember jó véleménnyel legyen róla. Ez nem azt jelenti persze, hogy mindenki kétszínű, hanem azt hogy vannak emberek, akik úgy próbálnak jó benyomást kelteni(vagy nem is tudom, hogy mi lenne ide az ideális fogalom), hogy tényleg igyekszenek segíteni a másiknak, szívvel lélekkel, vagy egyszerűen csak meghallgatják és adóznak neki annyival, hogy titokban tartják a dolgait. (Sajnos én eléggé nyersen voltam Zsanival őszinte nem egy esetben, és sokszor orrolt rám ez miatt, de én legalább a szemébe mondtam a frankót, és elfogadtam, hogy akár hetekig hozzám se szóljon, csak azért, hogy utána odajöjjön és azt mondja "Igazad lett") És van a másik szekció, amelyik csak információgyűjtés, vagy épp csak hátsó szándékcéljából barátkozik valakivel. Szerintem az elöbbi lenne a normális...De az itt nem megy... Tény, hogy Zsani blogbejegyzései néhol igencsak szókimondóak voltak. Talán ez is az én hibám, mert az én "példám alapján" kezdett blogot írni... Viszont én nem ebben a formában képzeltem el a dolgot. Most törölni akarja, de én azt mondtam neki: "Ne töröld, mert azzal csak azt bizonyítod, hogy tényleg csak azért csináltad ezt az egészet...Új dolgok felé kell orientálódni, könyvet ajánlani, zenét ajánlani..."

Számtalanszor mondtam neki azt, hogy mielőtt mond, vagy jelen esetben leír valamit, számoljon el tízig és aztán cselekedjen. Sajnos nem lehettem mindig mellette, és sokszor kijött belőle a haragja, de mindez csak azért volt, mert csalódott volt és kétségbeesett. Akik nem ismerik, azok csak egy mániákust látnak benne. De akik tudják, hogy milyen, azok tudják, hogy milyen jókat lehet vele nevetni (tegnap még utolsó este, annyira megnevettetett, hogy majdnem lefordultam az ágyról), milyen jókat lehet sírni a vállán, és hogy mennyire tud biztatni, amikor teljesen el van valaki keseredve.

Tisztában vagyok azzal, hogy az én blogomat (akár csak Zsaniét) bárki elolvashatja. Mindenért, amit itt leírtam, vállalom a felelosséget és ha akárki odajön hozzám, szívesen megosztom vele a nézeteimet, és azt, hogy mit miért gondolok.

Ez a cikk inkább azoknak szól, akik a háta mögött támadják, illetve a Dózsás tanároknak, akiknek úgy érzem egyrészt igaza van, másrészt viszont azt is meg kell nézni (Zsani, ezt ne bántásként vedd, kérlek), hogy milyen kaliberű ember írta azokat a bejegyzéseket. Zsani egyszerűen egy hangulatember, és ha egy kicsit is belegondolunk...Akkor sokszor vannak hirtelen és komolytalan ötletei/gondolatai.

Ezzel én be is fejezném, és csak annyit kérnék mindenkitől, hogy csak a jó dolgokra emlékezzetek, mégha lesznek emberek, akiknek nehéz lesz is...

A mai napom volt talán a legérdemlegesebb az egész hétből, leszámítva azt a klausztrofóbiát, amit a töménytelen mennyiségű nyolcadikos okozott a nyilt nap alkalmából. Bár az igazgató arra panaszkodott, hogy kevesen voltak, remélem, hogy ezt csak viccnek vette, mert kb. annyian voltak, hogy mozdulni sem lehetett tőlük...

A délelőtt álmatagan telt és nagyon elszégyelltem magam, amikor már zsinórba vagy a 3. töriórán aludtam el... Pedig érdekes anyagot veszünk, de egyszerűen annyira ki vagyok merülve, hogy azt már el sem hiszem. Nem aludtam el látványosan, csak azt vettem észre, hogy nem tudom, hogy mit írok éppen, meg hogy azt se tudom, miről van szó. Sajnos most nem tudtam kikéredzkedni, hogy bevágjak egy energy drinket, de valahogy átvészeltem a napot, sőt angol órán már Kurt életrajzát olvastam és fogalmam sem volt róla, hogy mi a feladat. Jó, tudom, mostanában kicsit szét vagyok esve. De ennek oka az is, hogy nem sok szabadidőm van, és az is, hogy annyira kétségbe vagyok esve.... És ami elegjobban bánt,h ogy magayrból már nem érettségizhetek emelt szinten, így nem mehetek finn szakra egyetemre... Jójó, tudom, hogy most mit gondoltok "Ilyenkor jut eszedbe, te kis hülye?..." És igaz is, de sajnos csak most alakult ki bennem az, hogy mit is kéne csinálnom, vagy hogy mi lenne a jó nekem...És lehet, hogy ez nem is lenne jó, de most ez érdekel...Sajnos nagyon hangulatember vagyok.

Filozófiából kaptam egy ötöst úgy, hogy nem is tanultam semmit. Mindíg mindenki parázik, hogy "Jajjjúristeeeen, nem tanultam semmit..."- pedig szerintem erre nem is kell tanulni...Bár embere válogatja, pl. én töriből vagyok hülye, de nagyon, és van olyan osztálytársam, aki nem hiszem, hogy éjjel nappal tanul, mégis jó töriből... A génjeiben van a dolog :D.

Elkészültem a verseimmel, amikről még nem írtam. Gondoltam, jelentkezem egy verspályázatra és ha nem is nyerek (sok jó poéta van itten ám a Dózsába), de legalább közvetítek valamit az embereknek. Majd holnap lehet, hogy feldobom az egyik szerzeményemet ide is, még nem tudom... Délután úgy bealudtam, hogy nehezen sikerüt felverni álmomból és még az sem zavart igazán, hogy a falamon található "száraz virágoskert" egy része a fejemen landoltXD.

Most megyek, mert még fürdenem kell. Ez kicsit nyers bejegyzés volt, de azért, remélem, megteszi mára.

Good Night!

Jaaaa...el is felejtettem!: elkészült a táskám, rajzoltam rá festékkel és tökre örülök, hogy most nem én votlam az, aki elbaszta, hanem sokan mások kenték össze magukat(de az egyik táskából tök fain rajz jött ki:)). Ennek már csak azért is örülök, mert általában én vok úgy beállítva, hogy "a béna, aki semmit nem bír rendesen megcsinálni." DE ezt most SIKERÜLT!!És pont olyan lett, mint amilyennek szerettem volna...Sőt! Jobb is, mint gondoltam volna...De majd meglátjátok.:)

Pucca!

Depressziós vagyok és szomorú. Úgy érzem, minden összedől szépen, lassacskán...

Ahogy közeledek az érettségihez, egyre jobban azt érzem, hogy semmit sem érek. Hiába van érettségim médiából, hiába szeretem az informatikát és van ECDL vizsgám. Ez mind lószart sem ér... Rettegek attól, hogy belefogjak egy emelt angol érettségibe és egyre jobban maga alá temet ez a félelem.

Egyre több ember távolodik el tőlem (vagy lelkileg, vagy fizikailag), kikre szükségem lenne. Egy jó barátom épp a napokban fog elmenni úgy, hogy talán sosem fogom látni. Úgy fog visszajárni, mint az elballagott negyedikesek, szóval, majd talán 3 havonta, ha látom, akkor örülhetek. Megyek és elolvasom Kurt Cobain maradék életrajzát (igen, még mindig azt olvasom, de ma végzek...), aztán ki tudja, lehet, hogy ha leszek olyan hülye, akkor mesteremnek fogadom ...

A chat túlélte a beta korszakot, így megmarad véglegesen, irogassatok bele szorgosan :)

A zenelejátszót pedig közkívánatra manuálisra állítottam, ami annyit jelent, hogy nem kell halálrarémülni, sem TL-nek, sem senki másnak, ha hirtelen elkezd üvölteni valami/valaki a fullra feltekert hangfalon, hanem ha zenét szeretnétek hallgatni, akkor katt a zenére és enjoy. :)

MÉDIÁSOK!! - a táskás kép eredetije ITT elérheto (jobb katt és cél mentése más néven)

Végre leírhatom, hogy pár óra alatt mi történt velem...el sem hiszem...=)

A nap poénja az volt, hogy még amikor délután odaértünk Vámpírral Deákra, még akkor sem volt fogalma senkinek sem, hogy hova menjünk bulizni, mivel azt a programot, amire mentünk volna, Törpe elnézte és így hát, nem mentünk az SMS Cafe-ba, aminek mellesleg örülök is, mert valahogy nem volt hangulatom extrémen kiöltözni, nem mintha ellene lennék az ilyesminek, egyszerűen csak nem volt hangulatom.

Elég kevesen is voltunk: a mezőnyt Petya, Midian, Kukorica, Vámpír és jómagam képviseltük és nem is lettünk többen, max. amikor Hozeval és Andival összefutottunk és amikor egy részeg faszi oadomlott a köreinkbe XD. De aztán Hozeék is elmentek darabokban, meg a részeg faszi is.

Kukoricát körberajongták az emosok, ő pedig ezt kibaszottul élvezte XD. Nem sokat pangtunk ott a Deákon, nem sokkal azután, hogy Vámpír összeszedte Klaut, elvonultunk egy esővédett helyre. Időközben Hoze is befutott, de nem maradt velünk, mert ment házibuliba és mielött elindult, 2 emos kért tőle aláírást, egyik a seggére, másik az arcára. Kukorica is osztozott az örömbe, bár ő seggre nem, csak arca rakhatta oda a névjegyét. :)

Később vettünk bort, Kukorica pedig szuvenír gyanánt el akart csenni egy Coca-Colás napernyőt. El is jutott vele egy darabig, és amikor épp a "Singing in the rain..."-t énekelte, a boltos odalépett egy "Ezt meg köszi" felszólalással, Kukorica meg ezen volt kiakadva egy éven keresztül, hogy az esernyőjét ellopták XD. Miután lehiggadt a víz szakadása, tovább álltunk és Rocktogonba tartottunk. Kukorica bealudt és eltűnt, mimeg iygekeztünk jól érezni magunkat. Sikerült is, de az "est" végére kicsit növekedtek a feszültségek...Ugye Vámpír??? :P

Összegezve ez egy érdekes este volt. Punynadva kezdődött és elég türhetően végződött:) Képek majd jönnek!:)

Jaaaa, és azt ki is hagytam, hogy az Index.hu meginterjuvolt minket az alkoholfogyasztási szokásainkkal kapcsolatban...Végülis...Egy V.B.K.val a kezemben virítottam csupán:P...

Ezt nem hiszem el, hogy miért nincs időm arra, hogy leírjam, hogy milyen volt a tegnapi napom!(?)

Grrr!!!

Várni kell holnapig...szippp :'(

Frissítés: 2008.11.10.16:13

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! KURVA ÉLET!!!ALÍG ÜLTEM IDE ÉS MÁRIS KIBASZNAK INNEN!!!!!ÁÁÁÁÁÁ! fuck!!!!

Hát,...nem tudom, hogy mi van velem, de kegyetlenül be vagyok punnyadva.

A nap elég érdekes volt, már az elején röhögőgörcsöt kaptam, amikor info órán jól megijesztettem a népet azzal, hogy amikor a tanár beindította a blogom, elkezdett üvölteni Manson, és annyira megijedt, hogy majdnem leesett a székről, továbbá igyekezett minél hamarabb elhallgattatni a zenelejátszót.

Aztán hazajöttem, mint minden pénteken és már a vonaton kezdtem bedepózni: Azon gondolkoztam, hogy mindjárt 19 vagyok és basszus...egyre jobban szalad az idő, és mindjárt meghalok! Talán azért vagyok ilyen depressziós érzetű, mert nagyon nyomaszt az érettségi és annak a gondolata, hogyha nem érettségizek emelt szinten semmiből, nem, vesznek fel sehova sem. Ez valahogy kezd kikészíteni. Főleg, hogy azt sem tudom, hogy hova menjek tovább...Na ez itt a legnagyobb bökkenő. Egyszóval, fingom sincs arról, hogy mit kezdjek az életemmel a továbbiakban.

Estefelé kinéztünk a Deák Térre (ahhoz képest, hogy pihizni akartam egész este), és Hozeék kicsit elvitték a búskomor gondolataimat. Omlással megosztottam, hogy hétfőn azt álmodtam, hogy Petyával és Danival ott ültek az ágyam mellett, én meg tökre örültem, hogy milyen ügyi vagyok, hogy egy Gyáros buli után bementem a koleszba és nem késtem el, aztán meg azon akadtam ki, hogy smink nélkül, pizsamában buliztam...Reggel meg kerestem őket, félkómásan XD. Ennél már csak az volt viccesebb, amikor Erika (Midian) lement a kapualjba, hogy várjon valakit, aki nem is akart odamenni XD. Időközben Szandi is betoppant, és Petyával jól berúgtak:) De legalább megismerte ""kis családom"" egy részét.:)

Aztán most kb. tökre le vagyok amortizálva, pedig fél 11kor értem haza, ami nem számít annyira későnek. Bár az is lehet, hogy azért vagyok ilyen punnyadék, mert Vámpír hazakísért és leszívta az energiámat (Midian teóriája: Vámpír mindenkinek leszívja az energiáját XD ) Szóval, most elmegyek South Parkot nézni és remélem, hogy holnapra kiheverem a depressziómat, meg az antiszocságomat.

Hyvää Iltaa!

alias:

Íme pár kép a mai nap csúcspontjáról, amikor is táskákat csináltunk, és kiakasztottuk a műveinket egy fára.:)

Íme a táskák...

...És az alkotók, vagyis MI

TOVÁBBÁ...

Szavazz!!!...

a Wet Lips zenekarra EZEN a linken, ha szeretnéd, hogy megnyerjenek egy tehetségkutató versenyt!

Nos, gondoltam, felrakok egy chatet, ha már ennyi király dologra rájöttem az elmúlt időkben....Sajnos a legegyszerübbekre (pl. linktár felvétele, meg ilyenek...) hát ezekre még nem sikerült rájönnöm, de azért már alakul a kinézet...Vagy nem? Írjátok meg az új chatbe XD. Ez csak egy béta verzió, ami azt jelenti, hogy ha nem lesz annyira kihasználva, akkor leszedem :S.

Ha nem nyilna meg elsőre, vagy másodjára(vagyis egy fehér alapon fekete ERROR üzenetet nyom a képetekbe ez a fos), akkor próbálgassátok kicsit:D, mert sajnos néha beszarik (ezért béta ugyebár)

Na, a munkám örömére megyek alszom egyet:)

Jó éjt!:)

Krónikus késő vagyok...Ezt mindenki tudja rólam, aki ismer... De ennek vége mostantól! Már elegem van abból, hogy mindenhonnan elkések és ezért mások sokszor megharagudnak rám! A hét elején elhatároztam, hogy az életemet rendszerezni fogom, vagy legalábbis igyekszem úgy alakítani, hogy az idővel jobban tisztában legyek, mint eddig. Sajnos ez nehéz lesz, mert valamilyen szinten álomvilágban élek, az idő számomra relatív (igen nagyon relatív...), de meg kell próbálnom komolyabban venni a múlását. Sajnos ezt a tényezőt sokszor meg akarom cáfolni tudat alatt...Úgy vagyok vele, hogy "Ááá, van még időm bepakolni; simán oda fogok érni; nem kell majd rohannom; ma biztos nem kések el..." - és persze ezeknek mind az ellenkeője történik mindig. Elegem van! NEM AKAROK TÖBBET KÉSNI! És nem is fogok...Ha így haladok, hiszen igaz, hogy még csak kedd van, de eddíg még nem késtem el a suliból, sőt...Egész jól beérek, még futnom sem kell. Szomorú dolog, hogy a kollégium az iskola épületétől röpke 20 méterre van :S. Nekem mégis sikerülT még innen is elkésnem. Amióta visszajöttem, már vagy hatszor késtem, ebből egyszer sem hagytam a portán az ellenőrzőmet, mivel olyanom nincs is....Hát jah, még mindig nem vettem meg. A második késés után már osztályfőnöki járt volna, a hatodik után meg Isten se tudja, hogy mi :S. De most már remélem, hogy ennek vége. Igyekszem mostmár összeszedni a dolgaimat és az idővel is kibékülök, ha tudok...És miért ne tudnák, hiszen csak akarni kell :)