Elhatároztam, hogy megismertetek veletek valamit. Még akkor ismertem meg, amikor hittem a barátságban, a változásban, a szeretetben és abban, hogy változhat a világ. Igen, változott. Sokkal rosszabb lett. A romlást egyszer pusztulás követi majd... Addíg pedig néma csend...Mert én többet nem szólok. Lezártam egy szakaszt. Már csak ez maradt:
Anno, négy évvel ezelött lelkesen és bőszen jelöltem be azt a (többek között) média szakos iskolát, ahova fel is vettek és bevezettek az újságírás, a filmek, és a médiumok világába. Azért jelöltem meg azt az iskolát, mert röhejes, vagy nem, mindenképp olyan irányba akartam menni, ahol tudok zenével kapcsolatos dolgokkal foglalkozni. Minden vágyam az volt, hogy interjúkat készítsek híres emberekkel. Elég hülye indok, de ez az igazság. Mára már megkomolyodtam és mire elvégeztem ezt a szakot, megundorodtam a szakmától.
Azt le kell szögeznem, hogy ennek az utálatnak semmi köze a Dózsához, nagyon jó kis suli volt az, a maga szabályaival és konzervativításával együtt. Viszont rájöttem arra a tényre, hogy az újságírók nagyon útált emberek és maga az újságírás és a média sokszor nem szól többről, mint minél jobban belevájkálni a híres emberek életébe, felfedezni a legféltettebb titkaikat, és minél nagyobb szenzációt csinálni ebből.
Ezeket a szemét dolgokat különböző csoportokra tudnám bontani.
1.: A támogatás:
Azoknak a hírességeknek is szükségük van a média jelenlétére, akik kimagaslóak valamilyen tehetségben, hiszen az újságok, a televízió által ismerhetik meg őket azok, akik késöbb majd "támogatják őket". Fontos tehát, hogy meglegyen a módja annak, hogy minél többen halljanak valakiről, aki feltörkvőben van.
2.: Az ámítás:
Sajnos a média sokszor csinál sztárt olyan emberekből, akik egyébként semmire sem jók. Kiadat egy olyan lemezt, amin az amúgy kappan hangú énekes hangja jól fel van turbózva, hogy eladható legyen a legújabb őrület. Természetesen sok ember bekajálja a dolgot, aztán meg pofára esik, amikor elmegy egy koncertre, ahol gyakorlatilag hulladékot kap, vagy rosszabb esetben rá sem jön az igazságra.
3.:Fotósok, riporterek, szenzációhajhászok:
Nos, igen, elérkeztünk ahhoz a részhez, ami megihlette ezt az egész okfejtést. Aktuális az eset: Felipe Massa balesetet szenvedett és a Honvéd kórházban ápolják vasárnapig. Mivel 
én közel lakom ehhez a kórházhoz, kimentem egy barátnőmmel, aki megkért, hogy dekkoljak ott vele, ne legyen egyedül. Ott ülünk a kórház elött, és nagy sokára kijött a Ferrari csapatfőnöke és másik pár emberke. Természetesen az ott campelő újságírók, TV-sek, riporterek mind rávetették magukat és szánalmasan komikus volt az, ahogy rohantak az előlük autójába menekülő Jean Todt után. Leírhatatlan volt az, ahogy futott 3 ember - egyik kezében egy mikrofon, mögötte egy csávó a kamera zsínórját vitte, végül szaladt az operatőr egy böszme nagy kamerával. Nevettem, és komolyan mondom, már ezért megérte kimenni. Csak azokat az embereket sajnáltam, akik az autóban ültek és elindúlni sem tudtak addig, amig a piócák elég vérüket ki nem szívták.
Ez is azt bizonyítja, hogy a hírnév nem boldogít. Egy idő után már nagyon idegesítő tud lenni egy híres embernek, hogy minden fingásáról olvashat a másnapi újságban.
Az újságírókat ez persze nem érdekli, belenyomnák a pofájába egy haldokló embernek is a kamerát és a mikrofont, hogy "Na kérem, hogy érzi magát ebben a válságos pillanatban?üzen valamit esetleg a TV-nézőknek?".
4.: Pletykák, és kacsák:
Ez is jól bevált módszere annak, hogy valaki az újság címlapjára kerüljön. Sokszor olvashatunk a bulvárlapokban olyan dolgokat, amelyeknek nem sok valóságalapja van, azonban az emberek megveszik, mert a negatív dolgok mindig jobban érdeklik a befogadót, mint a "megszokott" hirek. Hányszor hallhatjuk, hogy "X megcsalta Z-t Y-onnal", "Ez buzi, amaz meg pedofil". Persze ezzel nem hogy karrierek törhetnek félbe, de még családok is szétzúzhatóak vele.
Ez persze a másik oldalról is megközelíthető, hiszen a cél érdekében egy ismert ember keverhet saját maga körül is port, csakhogy halljanak róla valamit.
Összegezve: a média sok mindenre képes. Ennek haszna is lehet, de sajnos egyre gyakrabban öncélú, marketing fogás ez, amely nem törődik azzal, hogy akit nem hagynak élni a lesifotósok és a lépten-nyomon rohangáló szenzációhajhászok olyan embereket, akik gyakorlatilag ugyanolyanok, mint bárki más.
Igazából nem magával a Gyárral volt baj, hanem a hangulattal. Azene jó volt, de volt egy csomó olyan ember köztünk, aki vagy már kiütötte magát, és gyakorlatilag miután befizette a beléőt, kidőlt. A Gyár elötti rész egy menekült szállóhoz hasonlított, hiszen itt-ott fel lehetett lelni az alvó embereket. Ez még annyira nem volt baj, hiszen azért voltunk rendesen, viszont a többi ember, aki ébren volt, vagy nem akart bemenni, mert hogy ők odakinn is jól érzik magukat, vagy alapból be sem akartak menni, mert hogy ők ilyen zenét nem hallgatnak.
Találkoztam sok ismerőssel, akiknek viszont külön örültem, az Roland volt és Kriszti, ugyanis Rolandot csoda, ha valahova el tudom rángatni, Kriszti meg szívességet tett azzal, hogy eljött, amúgy nem szereti azokat a zenéket, amiket tegnap hallhattunk ott.
Több mesélni valóm nincs, igazából minden olyan punnyadt volt, ami nem feltétlen baj, a macskák tuti jól jártak. :D
Köszi Todi, Wens, Roland és Kriszti, hogy eljöttetek:)
(képek nincsenek, mert senkinek nem volt fényképezője :S
Bővelkedünk mostanság a programkínálatokban, jobbnál jobb bulik vannak, azonban anyagiak híján nem juthatok el mindegyikre. A mai napon viszont egy jótékonysági party lesz a Gyárban. A "belépőket" a Budaörsi állatmenhely fogja megkapni. A belépő bármilyen kutya-, vagy macska eledel lesz, ami szerintem nem kerül sokba és még jó helyre is megy, így én tuti ott leszek, főleg azért is, mert már 3 hónapja nem voltam Gyárban.
A zenei felhozatal a már megszokott lesz:
electro, darkelectro, industrial, EBM, power noise, dark, gothic, metal...
Igen, sajnos ezt is meg kellett érnem, az elmúlt napokban megtudtam, hog nem vettek fel sehova. A ponthatárokat olyan magasra vitték, hogy az amúgy sem túl magas 319 pontom kevésnek bizonyúlt.
Ennyit erről, megszívtam, viszont nem adom fel! Ha beledöglök, akkor is finn szakra fogok menni, csak azt nem tudom, hogyan....
csoda történt, ugyanis 5 perc alatt eljutottam ide, az adminba, ahol új bejegyzést írhatok most. sietnem kell nagyon, ugyanis ez a szar gép bármikor kiirhatja, hogy sajnáljuk, de összeomlás történt. nem kedves olvasók, nem a böngészőmmel van a baj. így most lesz egy kisebb szünet, amig ezt a problémát orvosolom valahogyan (a jó ég se tudja hogyan).
Ha nem vágom ki a gépem az ablakon, akkor talán hamarabb rendbe jönnek a dolgok.....
Ha most nyomok egy 'ment' , utána egy 'publikál' gombot, és nem fagy le ez az egész szép méretes szardarab, akkor igen boldog leszek és önfeledt örömmel fogom nézni eme jelentéktelen bejegyzést, amelyért vért izzadtam!!
na, majd re... mostmeg gyorsan klikkelek...
part 2. még csak egyszer dobott ki ez a köcsög....
part 3. most hirtelen még két kidobáson vagyok túl...azt hiszem nem lesznek cimkék, mertha még itt szenvedek akár egy percig, akkor a gépem szörnyű kínok közt fog a Pokolra jutni ... *kibaszottúlkurváraderohadtúlmérgessmile - egy betontörő kalapáccsal....*
Tegnap elött volt pontosan egy éve, hogy Pötyimmel♥ megismerkedtem és kísértetiesen tegnap volt 8 hónapja, hogy egymást boldogítjuk [:
.jpg)
Egyrészt. mert tegnap péntek volt és úgy beparáztam egy lámpától, így jó a parapéntekXD, másrészt ki ne ismerné a "N.T.&D. sorozatokat :D
"Ne parjál" - By: Tomi ^^
-
Meglepetésként ért a dolog, hogy végül kijutottam a Campus fesztiválra, ugyanis körülbelül az esedékes koncert elötti éjszakán tudtm meg, hogy tényleg megyek. Ezért thanks Bridzsonak, hogy végül összehozta nekem.
Nagyon rizikós volt, hogy odaérünk-e egyáltalán, mert Brigi háromig dolgozott, így a készülődés időigénye miatt csak a 17:23-as vonattal indultunk volna Debrecenbe, ami nyolcra odaért volna, DE! A vonat kb. 50 perccel késöbb indult, így azt nem vártuk meg, de nem is volt baj, mert végül egy ICn utaztunk és nem kellett helyjegyet fizetnünk, igaz, hogy rohannunk kellett, és igazából ezen az, hogy nem kértek pénzt a helyjegyért, rajtunk igazán nem segített.
Már jól bevált a körömfestés, sminkelés, frizuracsinálás a BKV járatain, így különösebb szégyenlősködés nélkül készültem és készítettem el Brigit is :D.
Az első dolog, ami Debrecenben fogadott, az a villamos volt :). Hál' Istennek, nem kellett gyalogolnunk, hiszen a villamos pont a Campus feszt közelében tett le, így különösebb nehézségek nélkül megtaláltuk a Nagyerdőt, ami a szervezők szerint nagyon gyönyörű, magávalragadó hely. Nos, az erdő nem ragadt magával, inkább maradtam a fesztivál helyszínén.
Nem sok időnk volt körbenézni, hiszen kb. volt negyed óránk, hogy elfoglaljuk a helyünket a "nagyszínpad" elött. Meglepően kicsi volt a Pepsi nagyszínpad, azonban az együttes választotta azt, hogy ők márpedig Szigetre nem jönnek, majd jönnek egy kisebb fesztre. Annyiból előny, hogy nem voltunk olyan rengetegen, mint egy Sziget-bulin, könnyebben be lehetett jutni az első sorokba, azonban a fasztarisznyák itt is fellelhetőek voltak. Volt pár srác seggluk, akik úgy érezték magukat, mintha heavy metal koncerten lennének, és természetesen - oltásból persze - nekiálltak ott pogózni. Nem zavarta őket, hogy kb. náluk mindenki alacsonyabb volt (megjegyzem, nem a korhatár miatt!!), mindenkit zúztak, mint a zsákokat. Egy idő múlva szóltunk a biztonságiaknak, hogy csináljanak valamit, de kb. szartak a fejünkre, így úgy gondoltam, hogy "oké, szabad a gazda" és amikor csak lehetett gyepáltam olyan finoman és nőiesen a faszit... Gyomorszájon vágtam párszor és mivel már nem volt szomjas, az sem volt nehéz, hogy pár erős lökéssel hátrabasszam a buzi haverjaihoz. Egy idő után már a secusok is próbálták rendre utasítani őket, de esélytelen volt. Próbálták felvenni a "na, majd én megmondom neked fiacskám" stílust, de igazából elbaszták, mert akkor már késő volt. Annyira érvényét vesztette addigra a jelenlétük, hogy ezek az idióták már nem vették komolyan őket. Korábban kellett volna cselekedni, bácsik! Nade, reméljük, legközelebb nem lesz ilyen....
A másik dolog, ami lesokkolt pöppet, az Lauri Ylönen új frizurája volt. Kicsit meglepett ez a stílusváltás, igazából nem csodálkozok, ha ezek után a sok laikus még jobban le-emozza őt, mert a hajviselete már korántsem a régi. Szerintem az agyára ment szegénynek, hogy tönkrement a magánélete, vagy nem tudom, de eszméletlen dolgokat művel mostanában. Mindegy, meg lehet szokni, nem olyan vészes, csak nagyon furcsa.
A koncert alatt folyamatosan a kezembe volt a telefon, mert tudom, hogy van pár szám, amit szeret néhány barátom és gondoltam, ízelítőnek nem lesz rossz nekik. Ezt Dürer kertben is így tettem, nagy örömöt okozva ezzel Zsancynak és Vivinek. Úgyhogy ez már bevált szokás nálam, nem hencegésből, inkább csak azért, hogy tudják, ilyenkor is gondolok rájuk.
A mostani koncerten sajnos egyikük "himnusza" sem szólalt fel.
A fellépést elvileg élőben közvetítette a Duna televízió.... Hát, ez kb. egy 50 perces közvetítés volt, ami hülyén volt reklámozva, mert érdekesen lehet interjút készíteni a The Rasmus-szal, éppen, amikor a színpadon vannak.... Na mindegy, ilyen a média: Ha a fele élő, akkor már az egész az...:S Mindegy, felvettem, ha valakinek kell, akkor Chatbe szóljon, írjon kommentbe, vagy írjon a coolkave@freestart.hu címre és lebeszéljük a részleteket!
A koncert egyébként nem volt rossz, sok újat nem mondhatok, az együttes megint hozta a formáját, bár a trakclist meglehetősen borúsra sikerült szerintem. Bár ez csak magán vélemény, én úgy érzem, hogy Lauri csalódottsága eléggé rányomta a bélyegét erre a turnéra, és magára a Black Roses albumra is. Ha tévednék, javítsatok ki...
Azért voltak meglehetősen vidám percek, pl. egy újabb lány felmehetett a színpadra, és énekelhette a Rakkauslaulut az énekes kíséretében, ez a csaj most nem Nóri volt, mint anno, hanem Dóri, akit (elvileg) egy hotelben ismertek meg a tagok -.-' . Akitól kapott cintányért is...-brühühüü, nekem is adhatott volna -. Igen, a protekció mindig jó dolog, de egész jól helytállt a színpadon, bár néha nevetőgörcsökben tört ki, és a végén lassan esett le neki a "fő poén" - na, ezt biztos, hogy csak a Rasmusosok tudják - .
Sajnos az együttessel most nem találkoztunk, mivel akkor volt dedikálás, amikor mi épp a vonaton zötyögtünk, de nem baj. A következő nagy tervem az, hogy kimegyek finnbe egy koncertre, mert kéne egy kis változtosság:). Na, de ehhez pénz is kell, szóval odébb lesz még ez is.
Hazafele furábbnál furább emberekkel futottunk össze. Elsőként két emberkével, akik közül az egyik megtalálta a fülbevalóm "anyáját", utánuk odajött hozzánk két shemale, akik azt mondták, hogy shemale zenét hallgatnak. Igazából az egészből nem értettünk semmit, csak annyit, hogy a két csávó shemale-nek tartja magát... Ha egyszer erre jártok, magyarázzátok már el légyszi, hogy mi is ez pontosan:).
Jöjjön néhány kép:
Bizarr, mi? De azért még így is aranyosan tud mosolyogni ^^
Az akusztikus szett is jó volt (Liquid rulezXD)
Lau és Eero együtt tolták :)
A hétvégén Pötyimmel♥ Baját vettük célba, egy alvásnélküli Hozenál töltött este és egy jó séta után, amelyet azért kellett megtennük kb. a fél városon, mert az a Qva buszsofőr volt olyan kedves, hogy a Sashegyen fél 3 magasságában kedvesen és gyorsan elhúzott mellettünk, mi meg mehettünk le gyalog. Innen is üzenem annak a vakegérnek, aki vezette a buszt, hogy kapja be!...
Mindenesetre megérte az álmatlan éjszaka és a gyaloglás, mert nagyon jól éreztük magunkat, rég volt már így együtt a banda.:)
Reggel tehát elindultunk és a hatórási vonat helyett a nyolcórásival mentünk, és oda is értünk lassan cammogósan, miután átszeltük fél Magyarországot.
Az első nap igazából nem volt nagyon eseménydús, amit nem is bántunk, hiszen eléggé nyomottak voltunk. Efottra nem jutottunk be, egyrészt, örültünk, hogy lélegzünk, másrészt útközben kiraboltak a vérmókusok és elvették a pénzünket. XD Egyszóval, az Efottot csak elmondások alapján tudnám jellemezni...
Hamar nyugovóra tértünkés vártuk a másnapot, amikor is sütögetős kertipartit csináltunk. Eleinte, amikor a tervet hallottam, nagyon paráztam, hogy vajon kik jönnek még, de aztán megnyugodtam, hogy szolid "családi" party lesz. Nem mintha bajom lenne azokkal az emberkékkel, akik szóba jöhettek volna, de igazából olyan ritkán látom őket, hogy nem sok mindenről tudnék velük beszélni. Kb. akinek szerencséje van abból a csapatból, az elmondhatja, hogy kétszer látta pofámat fejemet.
Itt készült egy-két fotó is,a mit majd remélem, hogy hamarosan megkapok, és akkor majd felpakolom őket ide.:)
A harmadik nap, na az hatalmas nagy volt XD.
Fogtuk magunka és lementünk a strandra. A víz eleinte nagyon hidegnek tűnt, de aztán belejöttem az úszásba. Visszaemlékeztem azokra az időkre, amikor még ált. sulis voltam és jártam úszni. Ezen felbuzdúlva elhatároztam, hogy majd szeptembertől veszek valami uszodabérletet, úgyis olyan lusta dög vagyok mostanában, itthon még biciklizni sem lehet anélkül, hogy meg ne haljon az ember.... Szóval sportolnom kell valamit! És szerintem ez az úszás lesz.:)
A következő nagy momentum az a homokvárépítés volt. Pötyim piramisokat csinált meg homokszfinxet, Pöti Danone Compy bátyus meg valami felismerhetetlent, de ő azt, mondta, hogy torony, én pedig vízrendszert akartam csinálni, amig a fiúk el nem áraztották hol ezzel, hol azzal.... Nade, ez a lányok sorsa, bezzeg ha főzöcskéztünk volna...Biztos odakapott volna a krumpli .:P 
Egyszóval elvoltunk, mint hal a vízben. Ezután hamar elkövetkezett a kedd, hogy mi csak figyeltünk.:D Végezetül meglátogattuk a Türr-emlékművet, ahonnan nagyon szép volt a kilátás
Összegezve nagyon kellemes hosszúhétvégét töltöttünk Baján, nagyon jól éreztük magunkat. Igazából ez a beszámoló csak nekünk igzi élmény, akik ott voltunk, mert mi éreztük, hogy mennyire jó ott a levegő, milyen finom volt a tejbegríz, és a kakó, hogy nincsenek a kibaszott munkások, hogy nem kelünk reggel a betonkalapács dallamára, és arra, hogy anyáznak a szomszédok egymásnak az ablak alatt... Teljes csönd volt ott és harmónia.
Amit egydül sajnálok, az az, hogy Dévusz-szal nem udtam beszélni szinte semmit. :(
Ennyi volt turisztikai rovatunk, köszönjük a figyelmet. :D
A finnek szeretik Magyarországot. 
Ezt nem bizonyítja más, minthogy elég sűrün megfordulnak kis hazánkban.
Az idei évben többek között a The Rasmus együttes tér vissza, és ahogy korábban a srácoktól megtudhattam, nem a Szigetre, hanem egy kisebb fesztiválra, amelynek, mint késöbb kiderült, a helyszíne Debrecen lesz majd. A koncert július 23.-án lesz és ezen a napon megcsodálható lesz még többek között az Ossian, Ganxsta Zolee és a Kartel, és legnagyobb örömömre a nap fő eseménye elött a Pepsi nagy színpadon a Kispál és a Borz fog játszani, így ha kijutok, biztosan nem fogok unatkozni. :]
A napijegy ára 4800 ft., ami szerintem megint csak nem sok ahhoz képest, hogy manapság már az is kb. 6000 ft.-nál kezdődik, ha egy külföldi/vagy magyar! előadó játszik a PeCsában, bár az utiköltség és az ott tartózkodás bőven elveszi az ember pénzét, az tény, azonban ha azt vesszük, szerintem még így is megéri a dolog.
Bővebb információt ITT találhattok, továbbá az együttes honlapján is körülnézhettek.
Zárásként egy Flyer:
Nem volt rövid a távollétem!
Amit annak köszönhetek, hogy felnyitották a szemem. Köszönöm Tomi, Nárcisz Nárcisz :) és Pötyim♥
Most egyenlőre nem írok sokat, készülök valami sokkal nagyobbal. Holnap dobok fel egy koncertajánlót, holnapután egy Efottos beszámolót. Egyenlőre ennyi. A többit meglátjátok... hamarosan!
Egy időre legalábbis. Mostanában túl sok negatív dolog ért, és a sok kis, vagy éppen nagy rossz felgyülemlett bennem, aminek az lett a következménye, hogy arra jutottam, hogy az élet nem nekem való valami. Igazából a látszat kurvára csal; mindig én húzom a rövidebbet... Lehet, hogy nomádként kellene élnem valami dzsungelben, vagy barlangban. Lehet, hogy úgy élnék, mint egy ősember, de legalább nem csalodnék, és nem érezném szarul magam, mint oly sokszor az elmúlt hetekben....
Most egy darabig mellőzöm a blogírást, az msn-t, talán még a telefonom is kikapcsolom... Valahogy nem érzem jól magam, nem érzem azt, hogy itt lenne a helyem. Azon elmélkedek mostanában, hogy a sorsom miért nem tett valahova odébb, akkor talán megkímélt volna a sok szemét dologtól... Na, dehát, mindenkinek megvan a maga keresztje, ezt vinni kell...
Fogalmam sincs, hogy mikor adok magamról életjelet, mindenesetre nem lesz végleges ez a dolog és remélem, hamar visszatérek... Igazából nem egy emberben csalódtam az elmúlt 3 hónapban, olyanokban is, akikre nem is gondoltam volna, és olyan emberekben is, akikről mindig is tudtam, hogy milyen a természetük....
Egy biztos: az élet nem olyan, mint a hollywoodi filmekben; a jó mindíg megszívja, a rossz pedig örül, mint majom a farkának....
Sajnálom, hogy mostanában eltűntem, sajnos nem voltam nagyon szociális hangulatomban, ezért nem írtam, nomeg azért, mert elvileg egy koncertbeszámolóval is tartozok, amit fogalmam sem volt, hogy megírjak-e, avagy sem. Most arra jutottam, hogy írok egy beszámolót, ami rendhagyó lesz, tekintve azt, hogy linkeket fogok betenni, ahol elolvashatjátok azon beszámolókat, amelyek a fesztivál azon napjának jobb időszakait tartalmazzák. Sajnos nekem ilyen nem volt, mert ez a nap számomra nem jött össze úgy, ahogy akartam. Katasztrófa volt, de nem emlegetem a dolgot, inkább vessétek bele magatokat Midian, Pszicho, illetve bónuszként Hoze beszámolójába!
A csapat... itt még minden rendben Volt
Manson Bácsi XD
Muse - Sunburn - mindig ezt hallgattam régen, ha depós voltam. most ismét ezt hallgtom, mert elkaptt egy életérzés....
-No Comment-
Az elmúlt napokban nem sok új bejegyzésem született, viszont elmondhatom végre, hogy a mostanit végre egy saját billentyűvel, saját gépről írom. A késlekedés oka többek között az volt, hogy az elmúlt napokban, billentyűért, és router-ért szaladgáltunk. Az első problematika a Tescoból könnyen megoldható volt (nahát igen, gyorsmegoldásnak tökéletes), a router-ért már jobban kellett rohangálni, de azért az is meg lett. Így hát, mostmár van megosztott net, és végre saját gép, amit Vámpír Bios-os ügyeskedésének köszönhetünk (ha ezt hamarabb tudtam volna... XD) Már csak a monitorral van gond, ugyanis egy kb. anyámmal egy idős miűonitorról írom most ezt a bejegyzést, és ha még nem lenne elég, most pillanattyilag e-nélkül a csoda nélkül se sokat látnák abból, amit írok éppen, höhhőő... Na, de hát, remélem, hogy a monitor gond is megoldódik hamarosan, no meg azok az apróságok, hogy MSNre nem tudok bejelentkezni, és ha a service packot akarom telepíteni, kiírja, hogy nem tudja telepíteni, mert a telepítés nyelve különbözik a rendszer nyelvétől.... na ezt mesélje el nekem valaki, hogy miért van XD....
Szóval, a kezdetleges nehézségek megvannak rendesen, de ez olyan nekem most, mintha valaki egy friss jogsi után egy nem éppen új, de saját verdához jutna... Szóval fejlesztések lesznek (remélem), most örülök a kicsikémnek, még ezzel a VGA monitorral is... majd lesz jobb :D
Most zúzok aludni, mert az ismételt szótárélet a fekák és a barátnőm közt leszívták az agyam, plusz még dolgom van.... na, ez megint egy "énblog" bejegyzés lett... kéne már valami, ami mindenkit érint... no, ezen is töröm az agyam... pusszancs :)
pfff....még azt is elfelejtettem, hogy hogy kell wordből rendesen átmenteni a betűket....szipp.... vagy ez is a service pack hibája lenne?? :S
:D
Na, de hogyan is néz ki ez 2009-ben?...
Múlt héten leérettségiztem végre, ide s tova egy hete. Ez az egy hét viszont olyan gyorsan elment, hogy csak úgy figyelek, hogy Úristen, holnap csütörtök, és mehetek vissza a suliba a pénteki bankettre.
Igencsak szalad az idő tehát, én pedig ezt a rohanást igencsak nehezen viselem el… Holnap Erikával megyünk munkát nézni, kíváncsi leszek, hogy mekkora haszna lesz a dolognak, bár bizakodó és optimista vagyok így június végén -.- …
Sajnos hirtelen semmi értelmeset nem tudtam kiötleni témaként, de dolgozom az ügyön. Most jelenleg hulla fáradt vagyok, az elmúlt 2 és fél nap folyamán 3 alvásból kettőt műveltem le a földön Pötyimmel, kb. akkora helyen, hogy azt álmodtam éjszaka, hogy a combííínón utazok.
Úgyhogy most engedelmetekkel, kedves olvasók, megyek és behullok a párnámba (sajnos azt már venni kell, mert Blanchy-kám kiharapta az összeset XD.
A színtér ismét a vonat volt.
Ahogy Pest felé tartott, úgy érezte, az sem lepné meg, ha valami szerencsétlenség folytán életét vesztené ott, és azonnal. Legfeljebb egy mondat kimondását hiányolná és azt a földrajzilag lehetetlen dolgot, hogy a célszemély hallhassa azt. Bár jobb is, hogy most távol van tőle, hiszen, ha most ő is itt lenne, együtt vesznének.
Úgy érezte, az érettségi után, és az után, hogy azt a helyet ott hagyta, nem várja semmi. Pedig igen! Otthon várják a szerettei, akik szeretik őt, ő pedig viszont szereti őket. Amikor azon gondolkozott, mit is érez, miért fáj a szíve, rájött a tökéletes megfogalmazásra: „Mindennek így kell maradnia örökké!”Ez persze gyermeteg sóvárgás volt csupán, hiszen nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, s ezt maga is jól tudta. Bántotta is, hogy ennyire nehezen szakad el onnan, de hát ez a hely tanította őt az életre, és ez a tudás nem az érettségi bizonyítványából lett kiolvasható, hanem a hozzáállásából, abból, amennyit változott az évek során. Itt megtanult mindent, ami az életben maradásához szükséges: meg tanult szeretni, megtanulta, hogy mindig legyen odaadó, segítőkész, hogy a barátaiért mindent megtegyen. Rájött, hogy mennyit ér az, hogy mások bíznak benne, és ezt viszont elvárhatja. Hagyott egy részt magából azon a helyen, Egyre sötétebb lett a táj, ahogy ezeken a dolgokon gondolkozott. Tudta, hogy nem lesz több ilyen alkalom, hogy nem tud többet behunyt szemmel a hosszú hét után hazautazni. Mert nem lesz több ilyen.
Talán senkinek nem fájt így a búcsú, vagy inkább ilyen módon. Az oka meg is volt rá, hogy ennyire nehéz volt elszakadnia. Minden, amiért ott élt, szertefoszlott hirtelen. Egyik napról a másikra jött rá arra, hogy az ottani évek álomvilágba hajszolták. De olyan jó álom volt! Tudta, hogy lépni kell. Egy újabb folyóba, amelynek a vize közel sem lesz olyan édes, mint az előzőé. De akármerre is lépjen, a térképen, szíve papírosán örökre piros betűs lesz ez a hely: Kiskunmajsa….
Köszönöm Böde Barbi!
Vége
Ma végre átestem az érettségi vizsgák utolsó szóelijén is:)
Mivel tavaly média érettségit tettem, idén angol emeltet (amit el is basztam rendesen), ezért a mai napon csak magyarból és történelemből kellett produkálnom.
A magyarral nem volt különösebb probléma: pont azt a két tételt húztam, aminek a legjobban örültem volna. Irodalomból Az apostol c. Petőfi művet kellett elemeznem, nyelvtanból pedig a magyar nyelv korszakait.
A töri már neccesebb volt. Arra elég sokat készültem, mert igaz, hogy az érdekelt legkevésbé, az írásbelim viszont hármas lett, ami nekem elég jó az évvégi kettsekhez képest, így hát ráhajtottam, hátha lesz belőle egy négyeske. Rengeteg tételt átvettem Pötyimmel, én mégis pont azt az egyet húztam ki, ami a legszivatósabb és ami fölött átsiklottam: magyarország társadalmi változásai a 18. sz.-ban. Na most erről mit meséljek? Bejöttek a románok, a szerbek és a többiek, aztán benépesítették velük Magyarországot, hogy ne álljon meg az ország, hanem fejlődjön.... kb. ennyi a lényeg, megfűszerezve néhány okkal, hogy miért is fogytak el a magyarok... Erről meséljek 15 percben....kössz....
Úgyhogy a törim lehet, hogy kettes lesz, hármas helyett, ami majdnem biztos, hogy magyarból négyes leszek, pedig az ötösre hajtottam.... nade, így jártam...
Remélhetőleg négykor már kiderü, hogy miből hányas lettem:)....
Mindenki más számára ugyanolyan volt ez a nap.
Egy fülledt kedd délután. A vonat beérkezett a Kiskunmajsai állomásra, úgy, mint ezelött már oly sokszor. Most korábban tért vissza, hiszen fel kellett készülni a másnapra, amikor minden eldől.
Ahogy leszállt a vonatról, az eső cseperegni kezdett. Nem esett, mégcsak nem is szitált, csupán csendesen hullott alá, mint az eltitkolt könnyek. Olyan könnyek, amelyek a valóságban nem törnek ki, csak a szív mélyén csordogálnak.
Sok emlék magával ragadta és ahogy sétált a Csontos Károly utcában, tudta, hogy ezt senki sem érti, nem érezhetik azt, amit ő. Végig futottak agyában az emlékek, és mire kiért a főutcára, addigra az eső már szakadt. Nem vette észre, bár teste érezte a vízcseppeket, mégsem foglalkozott a dologgal: a leke messze járt. A múltban volt éppen és felidézte azokat a dolgokat, amelyek meghatározták az életét ezen a helyen az elmúlt négy évben. Eszébe jutottak az első napok, a barátok, az ellenségek, a nagy szerelmek, minden, ami mássá tette az életét. Mindig is félt a változásoktól, és hiába várták a gondtalan napok, a nyár örömei. Nem töltötte el örömmel a gondolat, hogy nemsokára mindennek vége. Most utoljára tért vissza úgy, hogy tudja, még van valami kötelessége. Az utolsó alkalom volt ez, hogy egy megrakott táskát vonszolt végig ezen a városon, be a kollégiumba. Ezután már csak ki fog pakolni. És vissza soha.
Mindenen elmélázott és azt kívánta, bárcsak hosszabb lenne az út most az egyszer. Elszomorította a tény, hogy távol kerül olyan emberektől, akik az élete részévé váltak. Úgy érezte, meghal nélkülük. Félt. Félt az új élettől, amelybe hamarosan kilép. Azon gondolkozott a kollégiumhoz érve, vajon mikor jár erre legközelebb? Most még idetartozik, de ha majd évek múltán visszanéz, csak egy kedves vendég lesz. Most még szerves része az itt lévő csoportnak. De hamarosan elhagyja e helyet és a többi generáció számára már ismeretlen lesz. Az élet furcsa: Míg valami a világban nekünk mindent jelent, addig másoknak semmitmondó apróság... Így kezdődtek az utolsó napok.
-folyt. köv.-
Dr. Melancholia
Most szombaton a Vörös Yukban Dr. Melancholia konerten vehet részt 1000 ft-ért, az aki akar:)
Én ott leszek, ha tudok, bár biztos csak holnapra lesz a dolog.
Bővebb információt Hoze blogján olvashattok. Gyertek sokan! :)
Sajnos nem tudok menni Dr.Melancholiára, mert egyrészt pénzem sincs, másrészt pedig tanulnom kellene, mert jövőhéten szóbelizek, így eléggé sürget az idő.
Azért remélem, lesz sok érdeklődő, nameg olyan koncert, ami érettségi után lesz a közeljövőben^^
Máig nem volt lelki erőm írni a hétvégéről, ami egyébként szarul sikerült. Ott kezdődött az egész, hogy pénteken ismételten Jánoshalmára vettem az utam, ugyanis nem számoltak azzal, akik kitalálták, hogy szombaton legyen az emelt angol szóbeli, hogy nem mindenki Kiskunhalason lakik. A koleszt értelemszerűen, csak miattam nem tarthatták nyitva, így rákényszerültem arra, hogy Ben Joeéknál aludjak. Ennek, úgy vettem észre, hogy mindenki örült, őt kivéve...
Ezen persze nem lepődök meg, mert nem úgy alakult a hétvégéje, ahogy eltervezte, viszont erről nem én tehetek.
Ez miatt eléggé szarul éreztem magam, mert a pénteket átvészeltem valahogyan, a szombat azonban katasztrófa volt. Kezdjük azzal, hogy nem sok alvással indultam érettségizni és a buszon jutott eszembe, hogy a nagy ietségben a legfontosabb dokumentumokat hagytam ott. Ez miatt autóval kellett áthozni a cuccaimat, amit itt is köszönök szépen.
Az érettségin nem alakítottam valami jól, így már biztos, hogy lőttek az egyetemnek, amit annyira nem is bánok. Letezek egy OKJs képzést, egy nyelvvizsgát és aztán talán megpróbálom még egyszer....
Eléggé le voltam lombozva tehát, főleg szombaton. Csalódtam is egy kurva nagyot, rá kell jönnöm, hogy a kutyából nem lesz szalonna. Hiába próbálok meg mindent, hiába nyújtom baráti jobbom, olyan ez, mint amikor meg akarok etetni egy éhes kutyát, az meg belém mar... Az emberek nem fognak olyan állatot simogatni, amelyik mindenkit megharap, ebből következőleg kurvára magára fog maradni és bár azt hiszi, hogy ez jó neki, de mivel makacs tacskó, ezért csak akkor eszmél fel, amikor éhezve megy majd az utcán kóborkutyaként, mert senki nem fogja szeretni.
Így vagyok most, úgy érzem lehetetlent próbáltam. Egyszerűen egy olyan embernek nem lehet megfelelni, aki csak arra megy, hogy kihasználjon másokat, hogy röhögjön rajtuk és megbántsa őket. Igen, ez egy kurva nagy célzás volt ám, hogy nem csak másokat kell basztatni, hanem tükörbe is kéne nézni... Lehet, hogy én "övtáska" vagyok, de nekem legalább vannak igaz barátaim, akik tudják, hogy számíthatnak rám. Kíváncsi vagyok, hogy neked hány ilyen barátod van... Mert attól félek, mától eggyel kevesebb... Nem mondom, hogy a dolog menthetetlen, de én már nem fogok küzdeni foggal-körömmel, mint eddig. Nehogy már csak én akarjam ezt az egészet! Mert az úgy már rég halott ügy.....
Köszönöm mindenki másnak ezt a hétvégét, köszönöm, hogy szurkoltatok nekem, hogy fáradoztatok miattam és hogy megismerhettelek titeket!
Mostanában rá vagyok kattanva a World Of Warcraft nevü játékra. XD
Íme egy kis videó arról, hogy hogyan táncolnak ezek a harcos lények XD...
Már nem is mlékszem, hogy mikor voltam otthon, a nyugis kis környezetemben, magányosan, háborítatlanúl... Persze nem baj az, hogy mostanában sokfele megyek, lesz időm lazítani, de valahogy olyan otthontalannak érzem magam az elmúlt hetekben. Ez sem a legmegfelelőbb szó, de talán a legjobban jellemzi azt, amit érzek. Érdekes. Tudom, hogy hol lakok, tudom, hogy hol az otthonom, de valahogy mégis úgy érzem, hogy nincs igazi otthonom.... Érti ezt valaki? Mert én nem.
Most valahogy hiányzik az unalmas életem, az unalmas hétköznepokkal, úgy érzem, túl sok volt mostanában a nyüzsi körülöttem. Lehet, hogy csak azért mondom most ezt, mert iszonyat másapos vagyok a tegnapi osztálybuli után... Ahhoz képest, hogy szombaton szóbelizek emelt angolból. Nade majdcsak lesz valahogy...
Kicsit más téma, de tegnap tudtam meg, hogy miből hogy sikerült az írásbeli.
Magyar: 4, de még lehet 5.
Matek:(na ezen meglepődtem!!) 3! - ahhoz képest, hogy
Töri: 3, nem tudom, hogy lehet-e négyes...
Angol: na igen, ez 3as sajnos és a szóbelivel már csak 4esre hozhatom fel...:(
úgyhogy marad egy középszintű nyelvvizsga letétele, esetleg egy OKJs képzés és utána megpróbálom az egyetemet:(
Megint más téma: elinultam egy blog versenyen, bár tudom, hogy úgysem nyerek semmit, azért annyira nem vagyok jó, de csak a poén kedvéért...
Az alsóbb évesek már számolják vissza a napokat, hogy mennyit kell még iskolába jönni. Bizony, nekik már csak két tanítási hét van hátra, és szabadok lesznek, mint a madár.
Mi is számoljuk bizony, bőszen a napokat és egyre kevesebb időnk van a szóbelikig.
A mentális felkészülés az érettségire megy, van aki tanulással készül fel, és van, aki mással... Nos, egyenlőre én is csak a lelki felkészülést hajtottam végre, és rászántam magam, hogy mostmár itt az ideje mélyen belefúrni magam a tételekbe.
Hellyel-közzel hozzá is kezdtem a dologhoz, ami annyiból állt, hogy elolvastam az Apostolt, amíg ideértem Majsára a vonattal.
A kollégiumban az élet mostanában számunkra teljesen más. Sokszor, mint pl. ma is fekszek le az éjszaka közepén, mert alahogy késő délután, és éjszaka aktívabb vagyok... Tételeket dolgozok ki, tanulgatok és olyan cselekedeteket végzek, amiket más nappal. Persze délben én is felkelek, de ezt a szunyálást behozom azzal, hogy hajnalban fekszek le.
Általában mindenki szeret sokáig aludni és legkorábban 10 órakkor lehet negyedikest látni a kolesz folyosón. Aztán beindul az élet valamelyest: Délelötti filmnézés, közben kajálás, aztán jöhet a tanulás (már akinek), majd ebéd (igen, én ekkor kelek fel), majd megint film, vagy tanulás, aztán fél kettő magasságában elkezdenek beszálíngózni az alsóbbévesek és megindul a nyüzsgés. Olyankor senkinek nincs esélye sem tanulni, csak délután 4 után, amikor kezdődnek a tanórák. Én általában akkor fekszek le egy délutáni alvásra, hogy aztán este újult erővel felkeljek és nekiálljak a mindenféle teendőimnek... Aztán eljön az este nagyon késői része, amikor itt ülök a gép elött, tételeket dolgozok ki, blogot írok (máramikor beenged...) és lassan elálmosodok, és elmegyek aludni, hogy holnap egy ugyanilyen körforgás vegye kezdetét, annyi különbséggel, hogy holnap jön Petya♥ és vele leszek délután 5ig.
Így zajlanak a mindennapok tehát, egy negyedikes számára. Stressz van, viszont megvan a szabadságunk is valamelyest arra, hogy úgy alakítsuk a napjainkat, ahogy nekünk jól esik. A felelősség a miénk, és ezzel a felelősséggel gazdaságosan kell bánnunk...
(A nempublikus részeket majd bankett után írom meg XD)
Utolsó kommentek